Tél

A tél az elmúlást az öregedést szimbolizálja az irodalmi művekben. Egyúttal az újjászületést is jelenti, hiszen tudjuk a sötétség után mindig jön a fény, ahogy hajnalban is a legsötétebb órák után jön a napfelkelte.
(Walter von der Vogelweide: A tél minékünk mily kárt okozó…, Jeszenyin: Behavazott síkság)
“Most tél van és csend és hó és halál.” (Vörösmarty Mihály: Előszó)