A tél az elmúlást az öregedést szimbolizálja az irodalmi művekben. Egyúttal az újjászületést is jelenti, hiszen tudjuk a sötétség után mindig jön a fény, ahogy hajnalban is a legsötétebb órák után jön a napfelkelte.
(Walter von der Vogelweide: A tél minékünk mily kárt okozó…, Jeszenyin: Behavazott síkság)
“Most tél van és csend és hó és halál.” (Vörösmarty Mihály: Előszó)
Winterlied/ téli dal/
Elolvasta:
235
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Winterlied
Szeretkezni ott volt Agárd
kihalt utcák, pisla lámpasor
havasan ringott, zizegett a nád
vonat füttyentett messze valahol
vetetlen ágyon összebújva
kutattuk egymás rejtett titkait
az éj leplét húztuk magunkra
észre sem vettük zúg a szél, süvít
jégvirágerdő nő az ablakon…
/Járatlan utak vártak odakint/
Éjszakánként visszajársz, hagyom,
hogy szerelmedbe takargass megint.
-
június 2.
TÉLI BALATONI KIKÖTŐ
Elolvasta:
428
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ahogy kilép a gárda csönd mögül,
s mondat egybe tereli a szót,
úgy soroltak a kikötő körül,
az állványokra aggatott hajók.
Nagy téli álmot aludt a derű,
kiheverült az árva a part elé,
s mint felkiáltójel, ha nincs betű,
úgy meredt minden árboc fölfelé.
A víz tudta, hogy őriz valamit,
a vitorlások nyári álmait,
a vászon szélbe feszített zaját,
s mert idemaradt télire a hit,
már béklyó nélkül is megtartja itt,
s a fodrozó víz hullámló dalát.
Téli dallam
Elolvasta:
430
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Januárt csikorog
a metsző hideg,
dalt komponálnak
a jéggé vált vizek
s lépéseink nyomán
kottát ír a hó.
Fenyőfák pofozzák egymást
dacolva a széllel,
és a felhők mögött
az Isten vezényel.
Téli este
Elolvasta:
498
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
(1)
téli éjszaka
vadkacsák hangja száll
délről északra
(2)
itt bent meleg csend
kint hideg téli este
havat hord a szél
(3)
fenyőfák havát
sodorja az esti szél
lehunyom szemem
Téli anziksz
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját pasztellkép.
Kis patak fodrain piroslik az este,
vérvörös szoknyáját felhajtja sietve.
Felhajtja sietve, térde is kivillan,
míg az öreg Holdnak pajkos fénye csillan.
Kormosan didereg fent az Égi róna,
csillagfények nélkül- csak egy vén perszóna.
Csak egy vén perszóna; szürke, foszlott ingben,
ki e téli estén ül a fájó nincsen.
S odalent a bokrok hótehertől rogyva
hitüket élesztve vágynak új napokra.
Vágynak új napokra, tavaszt hívó dalra,
pattanó rügyekre, élet diadalra.
Téli part
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szilaj szelek vágtatnak dölyfösen,
didergő pára ring a víz felett,
suhog a nádas, mint a dús selyem,
bólogatnak bús buzogányfejek.
A Nap sápadt arccal andalog,
a folyó fodrozódva fut tovább,
jégostorával a tél rásuhint,
csapdossa habja a part falát.
Ágak hűs hófodrain megpihen
kis bágyadt, haldokló déli fény,
utolsót csillanva könnyesen,
majd tejfehér ködben elalél.
Puha fészekágyán meglapul
kopár ágak között egy csepp madár,
víg, csicsergős tavaszról álmodik,
dérleheletű szél rátalál.
EGY KÖDÖS TÉLI NAP
Elolvasta:
66
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
M. Laurens
EGY KÖDÖS TÉLI NAP
Lám mennyire szomorkás lehet
egy ilyen bús, ködös téli nap.
Ha kinyújtanád mindkét kezed,
jégcsapnak is vélhetnéd magad.
Míg a meleg, fűtött szobádból
lesed, hogy a hó csendben esik,
az ablakodon a jégvirág
apró szirma: verejtékezik.
Budatétény, 2018. január 18.
Téli minimál
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Téli minimál
Koosán Ildikó
fehérben
többszólamú
az éjszaka,
fagy, dér, köd
szitál,
fénytörmelékké
roppantja
majd a reggel,
s a cirmoskék
visszaverődés
szavak
hullnak az időrostán
s ami fennakad
valami mást mutat
mint a valóság,
ritmusba tömörülnek,
ha kell, elmerülnek,
felmerülnek
kéretlen megülnek
idegsejten
szempillaráncon
csapatban
hangos csiviteléssel
lázadók, huligánok,
ijesztő
formákat öltenek
kitöltve időt és teret
csakazértis.
2017. január 4.
Téli dal…
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kép: Internet
…amint a tél kezét fogom,
vacogni jaj, van ám okom.
Fehér a lépte, jéghideg,
fagyos-halála rám sziszeg,
s a dér ölelte szemfedél-
tavaszt, reményt, ma nem mesél.
Mogorva, szürke most e tél,
lefejtve nézd, a csipkeszél…
Téli tó
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A nyurga fény megbotlik a havon,
egy jégbe dermedt csönd a Balaton,
az egész tó lüktető türelem,
pár korcsolya fut át a hidegen,
az elrejtőzött víz szűk résbe nőtt,
s fölébreszti az arra tévedőt,
az idő reccsen, meg-megandalog,
elvánszorog a túlpartig gyalog,
a nádas alvó, barna szenvedély,
kihallgatja, hogy lélegzik a mély,
s két összefordult tenyerem alatt,
nagy könnycsepp lesz egy Balaton-darab.
Téli táj tanyával
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }kép az internetről
Téli táj tanyával
Koosán Ildikó
Ködben dereng a part menti fasor,
a gémeskút, a porhó lepte táj,
szalmaboglya, tört szekérsaroglya,
a tócsatükröt átszelő madár.
Töppedt tanya, elkopott az élet,
jégvirág nyit, homály az ablakon,
járt utak itt végképp véget érnek,
kavar a szél, s a romos udvaron
szétterül a csöndesség magánya.
Távol mintha mentőladik állna,
az újrakezdés egyetlen reménye;
Nehéz döntés, itt veszni, vagy menni,
hitet, erőt hátizsákba tenni,
s elevezni élhetőbb vidékre.
Télibáb
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Prés dübörög,
ütemre rezzen a fémporos este,
fáradt bordák közt dobog a gyár szíve,
gép szisszen,
akárha mozdony fékezne százados síneken.
Nem érkezik semmi.
Álmodni rest elmékben valóság kavarog,
odahaza kopott szőnyegeken készülődik az ünnep,
pára csorog a komor ablakon,
a jégcsapok helyén némán csüngnek a kései óra
vak árnyai.
Hideg szorong az ablakközön,
kérlelhetetlen,
mint a villódzó utcák közönye,
mi versenyre kelni kész a kirakatok kokott színrongyaival.
Kurva világ ez.
Engem még ezernyi fényes gondolat feszít:
megkerülve a zajt,
mint önfeledt kisgyerek, ki odabenn
még nem fél, hogy veszít,
szaladok.
Haza.
Hol szemem lehunyva még
annyi csoda terem,
hó hullik, óriás pelyhekből áll az ég,
mélykéken dereng a távol,
apró kezekben csengő rezzen,
s míg hitem kötelességtudón az égre tekint,
– megváltó születik –
eretnek módon eszembe jutsz megint.
Dübörögve, mint a gyár szíve.
Szisszenve, akár a gép,
Valósággal kavarodva mint eresz szélén az árnyak,
képzeletemben engedélyre várnak
a konvenciók.
Hiába.
Fényes gondolat feszít,
igenis lázadok.
Dübörögve, szisszenve, kavarodva még.
Ha elgondollak világodból, csoda terem,
elmémen túl mélykék távol,
szép. Te.
Jégvirág rajzolódik csendben az üvegen.
Téli üzenet
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Kátya Portoro
Lombasszony vállán
ezüstben csillogó
dér didereg…
Sejtelmes fény
ködfátylat oszlat,
mint lidérc,
úgy imbolyog.
Titokzatos üzenet,
őszből a télbe vezet.
Életelixír
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Boldogság mindaz,
amit a szív ad.
Életelixír.
Fel se hánytorgatja,
mikor az a másik szív
csendes alázattal,
mint harmatot a föld
befogadja.
Telicsalódás
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csalódni-
Egészen, mert félig félelem,
félig pedig ember- nem
hiba.
Csalódom, ha a kemencét felváltja
a kocsi motorba sült pogácsa,
és az identitás zavaros kőolaj,
aki nem margarin
végül úgyis csalódik,
mert félig fél
és félig olaj.
Csalódom, ha a reggeli teám
nem dupla pontosjével írva
plécsuporból ihatom.
Ezért iszom kávét,
-de ha úgy tetszik, akkor KV-
amibe olykor tejital kerül,
és közben kigúglizott tehenet mutatom,
hadd lássa, mi hiányzik belőle,
ami nem jé vagy elipszilon,
nem is zsírtartalom vagy trendiség,
hanem az eredetiség.
Végül úgyis csalódik a tea,
megcsalják,
Népmesehős,
nem Superman,
sőt talentum sincs benne a nyitottságra,
hogy kérje a cigit,
ne csak kívánja.
Csalódni
Egészen, mert félig félelem
félig pedig ember.
Csalódni az emberben,
mert miért is ne.
Ritka állat, mégis tucatja ennedik hatványon
öli a világot.
Szeret irányítani, vezetni,
Kosztolányit játszani,
asztalfőre ülni,
nagyokat álmodni,
merengni az agy mocsarában,
tücsköt, békát kiabálni,
Nemes Nagyként érezni
és csalódni.
Végül úgyis csalódsz
egészen, mert félig üres a tejital
a kávé is elfogyott,
a tea meg elavult.
Csalódsz, mert ez természetes.
Minden természetes,
a csalódás is.
Te vagy az.
Sajnos.
Téli hangulat
Elolvasta:
91
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
” A tea az álmodók bora.”
– Kosztolányi Dezső –
Aranyló csészében forró teám, benne tört kép az emlék.
Látom a tűzzel játszol, vigyázz most kezdere ég a láng,
ha fáj is sose bánd, van kinek rég játék az egész világ.
Nálam az égen felhők vonulnak éjjel, hideg, holdfényes,
kék álmok születnek. Emléket sodró szél szalad, itt-ott,
gyűjtöget, halomba’ már minden el nem küldött üzenet.
Nézem a szürke ködöt, opál fények között az idő szalad.
Burús lelkemben remény éled, lesz még tavasz nekem,
peregnek napok, az út kanyarog, kell hogy legyen hitem.
Addig pedig, csak egy kis részt szeretnék abból, azt a
meleget, amely magamfajta lélek-vándort még megillet.
(…)
Téli vallomás
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Oly lélekpusztító ez a januári köd:
kihalt, apró utcákon araszolok haza.
Az elkárhozott Bolygó Hollandi rég kiköt,
amire eljöhet végre szívem tavasza.
Eltemetett autók az utak peremén,
szűzhavon szélszaggatta, szürke lámpaárnyék
( itt egy apokalipszis sem világesemény )
hidegen hagyna akárkit, ha holttá fáznék.
Csak az melengetne, ha te várnál rám otthon
( nem bántana a világ jéggé dermedtsége )
még a lépteimet sem kellene számolnom,
szemeidben nem félném: szíved értem ég-e?
Csak beléjük pillantanék, ‘s meglátnám magam,
vállad forró gödrébe hajolnék csendesen,
feledve, hogy a kinti mindenség fagyva van.
Hollóhajad fészkébe rejtőznék, Kedvesem.
Téli fényben
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Fotó: Borsné Katalin – Kékcinege
Napsugár játszik
hajnali fénnyel,
hócsipkés tájon
árnyékot kérlel.
Két cinke vígan
hintál az ágon,
árnyékuk táncol
hópaplan ágyon.
Lentebb a völgyben
baktat egy medve
éhesen dörmög,
elkeseredve.
Hosszú a tél még,
nincsen reménység,
vad bércek között
kínzó az éhség.
Fenn a magasban
vadludak húznak,
azt találgatják
mit hoz a holnap.
Téli falevél
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Téli falevél
(az itthon maradt otthontalanoknak)
fehér bársonyba öltözött a reggel
didereg árván a konok falevél
el kell engednem – rezzenő nesszel
ősanyám karját, törzsét, gyökerét.
maradtunk páran a zúzmarás ködben
időket kiálló hősies balgák
el kell felednem – rozsdázó bőrben
otthonom ízét, zamatát, illatát.
lakatlan korona korhadt ágainak
nem érzem többé bizsergő nedvét
el kell fogadnom – bár szemeim áznak
napjaim végét, múlásnak idejét.
(az eltávozott otthonélők válasza)
Kiálts egy utolsót, egy igazit, nagyot,
Kapaszkodj szélbe, viharba, bűnbe
Föltámadt koroknak huzatos határit
Lépd át, szakadj le végre!
Van itt lent bőven gyönyör és rothadás
Taposott őseid hátán a sár.
Megfagyott gerincek márványtiszta fénye
Ragyogja vissza a tiszta kék eget.
Szakadj le kérlek, jer közénk bátran,
Nincs itt már kín, teher és fájdalom.
S ha még is ott maradnál, a rügyező ágon,
Röhögne rajtad millió zöld levél…
2011. nov. 14.
Biró Attila
télidő
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Saját fotó
lehull minden szépség
nyomukban árnyak suhannak
mi egykor telten ragyogott
mozdulatlanságba dermed most
szobám falán fennakadt
sóhajokban telelnek a nyarak
jéggé szilárdult szavak
sebeimbe zárt tegnapok
megkondul a lélekharang
egy hópihe szállt ablakomra –
Téli skicc
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
tegnap még
a tavasz illatos copfjait húzkodtad
és imádtad kivárni
amíg lefutja
a tiszteletköröket
most a hold
téli lábnyomokat bámul
és a felhők
ledobott göncei
ónos álmokká
feslenek
Vételi zavarok
Elolvasta:
69
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Romló légköri viszonyok.
Üzeneteit nem fogod.
Blokkolt, eldugult jelfolyam.
Akut mentális sztrókod van.
Lehet, hogy most már így marad.
Szivárványhártyán madarak.
Látóteredet kitöltik.
Láttad már őket (felötlik).
Amit tenned kell, megteszed:
Magasba tartod két kezed.
Kijózanodni egyszerű.
Voltál már igy vele. Dezsavü.
Téli tavasz
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Rügyet sikít a tél
fentről egy lyuk tátong,
kitágul, szív a tér
még Isten is lázong.
A föld virág-vágya
cédát játszik s nevet,
nincsen hóruhája;
– megbolondult lehet.
A résen keresztül,
tavaszt szül a télbe,
tépi magját tövestül
s havat szór a szélbe.
Téli fotók
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Téli fotók
Koosán Ildikó
Önműködően
varázsköpenyem terítem magamra,
úgy nézek fel ködön át a napra
mint ki onnan vár képtelen csodát,
pedig hát a késő alkonyattal
minden, amit megcsodált nappal
lélekterem tölti, áramolja át.
Falra fényképnek
szedegetni ami szétgurult ?
kidobni való tört cserép a múlt,
bő társzekérnyi limlom és kacat;
a guberáló éppen így matat,
ha kiszórt múltak utcáját járva
éjt nappá téve dolgozik, hiába,
az időpróbát ami még kiállja
elfér egy üres A –négyes lapon
Arial – el laza sorokba szedve,
falra fényképnek, keretezve…
lázongó
felbolydult délután okán
verik félre a haragot Budán;
s a sorok közti rések, mint szétdőlt
kerítések nyitnak tévútnyi ösvényt
lázongó szavak elől bujkáló magamnak;
lángolni készültem épp, s még felizzani sem hagynak..
Szombathely, 2014-01-26
Téli út (Bakafrázisok 3.)
Elolvasta:
41
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Hideg a szél. Mar, vág, üt.
Befagyott tócsák mindenütt.
A jég alatt hófehér arc.
Ragyoglik, nincs rajta karc.
A csontokról lerágták a húst.
Fognyomok. Már mindenen túl.
A csontokat belepi a hó.
Fagyni kész emlék-takaró.
Megfagyott csillagok az égen.
Szemük se rebben, szerényen
haltak csak úgy, ahogy éltek.
Isten kegyéből sorra kiléptek.
Isten kegye nem jár az úton.
Tetteimet magam után húzom
rothadó foggal, körömmel,
visszafizetett közönnyel.
Hideg a szél. Mar, vág, üt.
Énekein a Halál csüng.
A halál csüng minden éneken.
Ez az utolsó énekem.
Téli erdőn
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Szállingóznak hópihék,
tavakon hízik a jég.
A domb puha, fehér dunyha,
bokor se látszik alóla.
Fenyvesek ruhája páncél,
ráncaik közt éjszakán szél
jár-kel csillagport kavarva,
míg odúból rozsdabarna
mókus farka libeg-lobog,
s fák alatt hó kérge ropog.
Derék-hóban vadász se jár,
ágról-ágra madár se száll…
Etetni kell kis cinkéket,
tavaszra is legyen ének.
Dió fogytán pár mogyoró
jut, ha nem hozza Tél apó,
s néhány alma hébe-hóba
meredély alatt szétszórva
csemege lesz vaddisznóknak,
s kincse feketerigónak.
Erdő mélyén hogyha fáznak,
kibékül a szarvas, dámvad,
s bérctető csodál visszhangot…
Fán egy harkály csőre csattog.
2013. március 8-12.
Teliholdkor a világhálón
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Telihold lebeg, gyufa lángol,
fénye megperzsel, a csillagok,
mint üvegszemek ragyognak,
szemedben kósza szerelem
táncol, csélcsap kívánság lobban,
esőcsepp remeg, habkönnyű,
harmatos, hűvös az álom,
ücsörgünk ketten a világhálón.
Téli anziksz (Remake)
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ágak sűrű szálkái közt
fehér csend és magány.
A halál
rejtőzve, mint a macska,
vadászni készül,
s egy vén uzsorás
gémberedett ujjakkal
ki nem mondott
szavakat számol.
Megint jó éve volt.
Sok volt a csend,
sok volt a néma száj.
Pedig már minden
az elhallgatott szavak
rianására vár.
Még esik a hó, s temet.
Valahol
egy mentőautó
süvít a tájba.
Tán reményt visz valahová.
Ébred a város.
Szeméből
kotrógépek próbálják
kidörzsölni az álmot.
Még akkor is,
ha sűrűn hullanak
a hamis szavak,
akkor is,
ha alélt minden
a takarók alatt,
ébredj fel te is!
Mert megfagy,
aki a hóban marad.
Mozdulj,
igazat ordíts,
hogy életben maradj!
Mert a halál
a széfek mögül
most is prédára les.
_____________________
2006 – 2013
Téli este
Elolvasta:
61
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
‘A teherkocsik fagyos tetején
mint kis egérke, surran át a fény’
s mint kit megmérgezett az alkony
surrog csendben a fák ágain
áthajló ködszárnyú
képzelet
mit szeretnél
miért vacogsz?
a Hold kerek taposóakna
felrobbanhat
de ma szelíd az este
a kukoricacsuhé
száradt törzsön
zörög
a kinn-felejtett ködben
a rögök
fehér penészes kupac
tetején varjú károg
rozsdás dió
a vastag csőrben
úgy roppan össze
akár a szappanbuborék
akár a forró tejről álmodó
örökké szomjas kislegény
álmodunk a szerelemről
és borzas hajad illatáról
mozdulataid ritmusától
részeg áhítat
az árokban ásíthat
tovább a magány
a vonat most fut át
csöppnyi fény hasít
az estbe
vonatfütty nevetve
szeretkezik
gombold ki most a vállad
dőlj neki
a hátad
fehéren villan
nyakadon
harapásnyomok
éhes vágy
konok varázslata
melled bimbózó
kacagó dombja
ring
míg
r
i
n
g
a téli este
(a vers első két sora József A. : Téli éjszaka c. verséből való )
Télidőn
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }életkép a XIX. századból
Cinke-füzér – tollas gyöngysor,
dideregve Karácsonykor
fészkelődik havas ágon,
összebújnak, egy se fázzon.
Fönn, az őrszem azt kutatja,
merre jár a süldő macska,
hiszen anyja – teli hassal,
kibékült rég a kakassal.
Ereszről egy szarka lesi
a gazdasszonyt – azt figyeli:
jut-e dióbél a ringó
etetőbe s napraforgó!
Zöldikék és vörösbegyek,
mint szélben a falevelek
röpködnek, s úgy billegetnek –
híre keljen eledelnek.
Horgas, vén tyúk kottyant tiszta
hóban keresgélve s bízva –
kukoricát talál s magot,
mit a pár galamb meghagyott.
Csőre aztán jégre koppan
vörös cserép itatóban…
Jérce inna – csúszik, farol…
Fagyos szél fúj kertek alól.
Jön a gazda, s forró vízzel
jeget olvaszt dolgos szívvel,
majd egy kopott lábost tölt meg –
kulacsát a házőrzőknek.
S ha már kijött az udvarra,
tüzelőt is visz pitvarba –
tojás-szenet míg lapátol,
elege lesz a kabátból.
Megpaskolja a szamarat,
hátáról söpri a havat…
Szomszédolni kész az útra,
megyen Kisküküllőn túlra.
Sajtot tesz, friss túrót, vajat.
Átalvet két jó kosarat…
S megy a juhász… Lóg a lába.
Kaptatnak hegy oldalába’.
Himnusz téli időben
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }ahogy napfény birkózik a jéggel
“Te fülemülék pásztora,
Sugarak déli lantosa,
Legelső márvány-palota,
Gyönyörűm, te segíts engem!”
Nagy László: Himnusz minden időben
jer hűtelen türelmem véges
nyisd rügyeid virággal illatozz
ahogy napfény birkózik a jéggel
a március víg széllel visszahoz
bújj el bokorba mássz fel a fára
s bokor tövén szedj nekem ibolyát
tulipán levele kezedben a dárda
marasztalj zöld ágyadon ideát
adj még egy csókot pattanjon
mint ághegyén melleden a rügy
kék boldogságként szárnyaljon
a madár dala hidd el csak ürügy
biztass és bizonygasd szellő szavakkal
tavasz te egyetlen bomolj velem a vakkal
Végre itthon (Téli mese)
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Győri Irén vagyok,nem éppen mai fiatal, de az számít ki hány évesnek érzi magát. A tükröm és az igazolványom szerint 65 de ritkán veszem elő őket, így 2o évesnek érzem magam. Igyekszem magamat adni. Se többet ,se kevesebbet. Az írásaim beszélnek helyettem. Köszönöm hogy köztetek lehetek.
Hajlott hátán görnyed a kabát,
kendője csomója álla alatt.
Egyik kezében botot szorongat
a másikba egy kosarat
Kosarába egy csomó recept,
ezzel ő a patikába megy.
Pénztárcáját a kezébe tartva,
fillérkéit félve számolgatja.
Aláírni a receptet végre,
a pulthoz áll, tollal a kezébe
Öt receptjét lassan aláírja
s beáll a hosszan nyúló sorba
Öregesen támasztja a botja
A sorállást a dereka nem bírja
Csendesen a szomszédjának mondja
Csak kicsit megfázott,
mert hideg a kályha
Éppen három napja fogyott el a fája
van még ezer forint a buksza leg mélyén
ez nem sokat segít, szegény öreg nénén.
Receptjét is csak az egyiket kéri
ezt a patikába mindenki megérti
Jön a nyugdíj most már, három nap van hátra
Kérni nem kér mástól,
mert az nem szokása
Akkor lesz majd a mamának fája
Abból él, ami van, kenyere még akad
Kevéssel is elvan, nem válogat sokat
Nyárról van még befőtt, jól termett a körte
néne az üvegeket mindet tele főzte.
Rakott el szilvát is, no meg kis barackot.
Ha meglátogatják, legyen, hogy mit adjon
Szeretik a lekvárt nagyon az unokák,
csak nagyon ritkán nyitják ki ajtaját.
Dolgoznak, vagy mégse, hisz, nehezen élnek
segíteni mamát most nem tudják éppen.
Nincs már mit elvinni, nem adja a házat.
Hat éve nem látta már az unokákat,
huszonkét éve halt meg szegény férje
Azóta kevéssel kell, hogy beérje
Dolgozott ő sokat. Tsz-be meg MOM ba
De a nyugdíj kevés, akárhogy számolja.
Fizeti a rezsit, az adót meg a fát,
mégse tudja megfőzni ma a vacsorát.
Kevéske kis pénzét, ami van a bankba
azt ő a temetésére tartogatja.
A fia meg majd örökli a házat,
de az pusztul, itt-ott már lemállott
Nénének így is jó, ő már haza fele
A nagy szegénységet meg egye meg a fene.
Téli napforduló
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Zajong a földi kocsma.
A tél fején a kucsma
csálén a tarkójára lökve,
két hatalmas ökle
új Karácsonyt avat,
ahogy kavarja a havat.
Dermedt kristályokat cipel szánja,
az egészet ajándékba szánja.
Mire elszámol tízig,
a tó hátára jégüveg hízik.
A gyereksereg bízik,
hogy használhatja majd, mint iskolai táblát,
karcolhat bele sok girbe-gurba ábrát
a korcsolya éllel,
miközben a széllel
– ahányan csak vannak –
versenyt rohannak.
Álmodó téli
életét éli,
az útszéli
fa, ki régen elfeledte,
hogy ágait egyszer könny? levélkabát fedte.
Most egyre vastagodik derekán a puha
hó ruha.
A ma este szent.
Összefogódzik a kint és a bent,
közelebb hajolva hallgatjuk a jelent,
jobban értjük egy néma perc mit jelent.
Sz?rbe burkolt ember
a mogorva december.
Az öreg, vidéki gavallér
bundáján a gallér,
fekete leplet von a fényre,
ráterül minden egyes lényre.
De lenn
a végtelen
mélyben,
a legs?r?bb éjben,
ma bársonyon járnak a csend gyógyító hangjai,
zúgnak a szeretet harangjai,
szól síp, heged?, fagott.
Egy angyal kézen fogott
minket,
napsugárból sz?tt tündökl? inget
viselt,
melybe reménységet vasalt.
Reményt, hogy a tél bármilyen er?s, ravasz,
jön még valaha tavasz,
és mint egy csintalan kamasz,
rügyek hegyére t?zi a bódult világot,
és ezerszín virágot
rajzol végre
az égre.
Télidőn
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ilyenkor tél elején
öregek lesznek a fák,
kicsi, nagy kopaszodón
pörgi le lombozatát.
*
Hunyorogna jégen a fény,
tükörén tovacsúszna nap,
de a jéglepedőre hótakarót
húz vacogón a patak.
*
Fák csupasz ágán
zúzmara csönd
álmát riasztva
csattog a fagy,
s jégszirom tüskék ejtik rabul
a tétova fénysugarat.
*
Bokrok, a fák, föld jéghidegén
fázik a semmi, a magja kemény,
nézem a tájat, magamra ha hagy,
s kesztyűm alá paroláz be a fagy.
Télikabátban
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Olyan érzés, mint
amikor egyedül sétál az ember.
Nincs olyankor tél, utca, se házak,
se kényszerek, csak valami nagy
robinzonság, üveg és betonfolyosók
józanító robinzonsága.
Csak télikabát van, csak én vagyok,
télikabátban.
Ilyenkor sajdul, sejlik
fel bennem néha,
hogy szívfájdítón nagyokat örülhetnék
melletted, miattad.
Mit tehetnék!?
Megédesedett bennem mosolyod.
T?n?désemben furcsamód nyugodt vagyok:
nem sírok utánad.
Elégtétel is lehetne ez,
mint valami végs?, melldagasztó gy?zelem,
hogy sírhatnék akár, ha muszája,
ideje lenne.
Belecukrososodtál a szemembe.
Tompa, téli ködben
Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Velük szököm, megszököm az ?zekkel,
szökkenéseim tükröket törnek.
Elfogysz bel?lem, minden lehelettel
téged vallak tompa, téli ködnek.
Éneket fagyok fújnak, furulyáznak,
reszket ringó regimentje a fáknak,
minden lépés távolabb visz t?led.
Millió puskadörrenés a szívem,
úgy hajt, mint hajtók hajtanak vadat.
Rohanok ez óriás ?zetésben,
valahol, végre megbújhassalak.
Hiába ?znek, nem bújhatok félve
szemeid nyugtató kökényesébe,
torpanásaim véresek, vadak.
Kell valami, valami ínszakadás,
peremén e rozsdaverte rétnek.
Minden napom csupa zaj, csupa futás,
nyargalásomban sehova érek.
Nem bántana akkor semmilyen emlék,
az lenne, hogy ün?szóra fülelnék,
s többé, többé nem menekülnélek.
Telihold
Elolvasta:
63
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }2011 November 18.
Tengereket és lelket emelő telihold,
varázslatos vigaszt világító világod
settenkedik lentebb hangulatodon.
Az éj lámpása lomhán araszol,
és lombtalan fák ágain lovagol.
Háztetők kormos kéményein kacsint,
hogy kukkoljon, hát kacérkodik megint.
Csak te borulsz búbánatba, borongva,
vidámság száll, fel-fel a vén korongra.
Talán a hold is a földből szakadt ki,
és visszavágyva, egymást így ölelik.
Vonzás világa visszakacsint és vár,
ne légy szomorú, fogyó holdvilág.
Föld szerelme fogy, és ő némán zokog.
Másnak lehet rossz, ha nem vagy boldog.
Téli es?
Elolvasta:
39
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kedvetlen-kopogás,
a téli es?
komor ritmusra
ver tet?ablakot,
csalódott cseppek
csorognak le az üvegen,
csüggedt-csobogás,
a fagyos föld nem fogad
magába semmit,
lassan hontalan
jégkristállyá dermeszti
valamennyit.
Telik a Hold
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Most éppen holdtölte van szüret idején, ha valakit a t?kék tövén ölelhetnék, hej!
Bezzeg a T?KE fojtogat!
mint árva sz?ke dallam
citera szól az égb?l
szilvából és abból is a kékb?l
pálinka illata száll halkan
koccintanak ezüstpohárral
a hold immár a kocsmaasztal
megn?tt árnyékuk egy arasszal
a kocsmáros sem f?zet
elaggott a sz?l?sgazda
csak a patak csordogál a d?re
nem is terem itt csak l?re
nem telik nekünk parasztra
bár hordta a gallyat és hasábot
gurította a cefrés hordót
ki mondta akkor jólét lakott
itt de a ned? oltotta a gondot
gyermekként bámultam csípte nyelvem
pedig a f?zdében mégis nagyot nyeltem
hogy a zavaros cefre így átváltozott
olajsárga ned? cseppent párologhatott
mert színes álmaimban vissza-visszatérnek
bajszuk pödr? vén legények
s a lányok lelke úgy sikongat
rég temetett pap is megkongat
értük egy repedt harangot
húz a kántor köszörüli már a hangot
bizony savanyú pusztulásban szaglik a fák alja
már nem az öreg fa körtvélye hull
lassan szagolhatom alul-
ról mint ibolyát árnyékba von a sarja
de sebaj nótát pengesd
búsulni ne engesd
öreg barátom mosolyogj bajuszod alatt
egy aki emlékszik itt marad
hát tölts nekem
Téli pársoros
Elolvasta:
57
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Zúzmara erd?
válik a tájból,
ködfala rejt?,
hallgat a távol.
Hótakaró ér
végig a tájon,
álmodozó tél
alszik a fákon.
Dérleped?t ölt
lelkem a fagytól.
Hószavakat költ
h?vös anyagból;
Enyhe tavasszá
olvad a tél majd.
Pille szabaddá
így lesz a sóhaj.
____________________________
Budapest 2011. december 14.
(kép forrása: http://gorbekor.hu/k%C3%A9p/t%C3%A9lbe-mer%C3%BClt-dermedt-t%C3%A1j)
Téli táj tanyával
Elolvasta:
41
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Telik a Hold
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Most éppen holdtölte van szüret idején, ha valakit a t?kék tövén ölelhetnék, hej!
Bezzeg a T?KE fojtogat!
mint árva sz?ke dallam
citera szól az égb?l
szilvából és abból is a kékb?l
pálinka illata száll halkan
koccintanak ezüstpohárral
a hold immár a kocsmaasztal
megn?tt árnyékuk egy arasszal
a kocsmáros sem f?zet
elaggott a sz?l?sgazda
csak a patak csordogál a d?re
nem is terem itt csak l?re
nem telik nekünk parasztra
bár hordta a gallyat és hasábot
gurította a cefrés hordót
ki mondta akkor jólét lakott
itt de a ned? oltotta a gondot
gyermekként bámultam csípte nyelvem
pedig a f?zdében mégis nagyot nyeltem
hogy a zavaros cefre így átváltozott
olajsárga ned? cseppent párologhatott
mert színes álmaimban vissza-visszatérnek
bajszuk pödr? vén legények
s a lányok lelke úgy sikongat
rég temetett pap is megkongat
értük egy repedt harangot
húz a kántor köszörüli már a hangot
bizony savanyú pusztulásban szaglik a fák alja
már nem az öreg fa körtvélye hull
lassan szagolhatom alul-
ról mint ibolyát árnyékba von a sarja
de sebaj nótát pengesd
búsulni ne engesd
öreg barátom mosolyogj bajuszod alatt
egy aki emlékszik itt marad
hát tölts nekem
Telihold
Elolvasta:
43
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Teliholdkor
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Zengő
süket fülekkel
kis tibeti tál csendjében
keresem a dalban megtérőt
magamban
sok bút bajt lelkesítesz
éteri terekben zene hullajtja
hangjegyét e csendből merész
meghall-hatásnak
horkolj kedvesem
óriásként édesdeden
figyelem szuszogásod
érzem a kifújt levegőt
liliputi berkekben süvít
apró pókok ábrákat szőnek
sötétben táguló mellkasi meződre
csillámló fényszálakat
tenyeremben e réttel
összekucorodik az éj
Hold kél szabad szárnyán
lámpását labdaként
pottyantja álmom kezébe
hozzád gurítom vágyaim
felveszed s lám elengedő
karjaid közt bús fejemet is
megszereted
Téli csoda
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Hószín? kékek, aranyködben lépek….
Juhász Magda
Téli csoda
Hószín? kékek,
aranyködben lépek,
fehér hasú kis madarak,
fák hegyér?l néznek.
Aztán felreppennek,
szárnycsapásuk rebben,
s mint a t?n? álom,
elszállnak felettem.
Hószín? kékben,
aranyködben állok,
és e csodás reggel,
új tavaszra várok.
Téli csoda
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Hószín? kékek, aranyködbe lépek…
Juhász Magda
Téli csoda
Hószín? kékek,
aranyködbe lépek,
fehér hasú kis madarak,
fák hegyér?l néznek.
Aztán felreppennek,
szárnycsapásuk rebben,
s mint a t?n? álom,
elszállnak felettem.
Hószín? kékben,
aranyködben állok,
és e csodás reggel,
új tavaszra várok.
Téli Balaton
Elolvasta:
45
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A táj fehér köpenybe öltözött.
A zúzmara a ködt?l csepeg? fával összeköltözött,
a Föld az éggel összeért, s közöttük
s?r?, szürke ködben úszó part
mint egy szelet kenyér ott lebegett.
Hatalmas jégtáblák alkottak
különböz? formákat, s fehér
márványként ragyogták be a tájat.
Sötét felh?k mögül id?nként
el?bújó nap kering?t járt a hideg széllel.
Távolból jéglapok fogcsikorgatása,
s mint az ég vihar el?tti távoli
morajlása hullámzóan zenélt.
Lábam alatt reccsent a jég, s mint
széttört üvegkristály pohár
megszámolhatatlan darabokban
gurultak szerteszét.
TÉLI EMLÉK
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
kerestem – ahol voltunk – a padot
s tétován ültem hűlt helyeden
hiányod mint ólmos zár az üvegen
lelkemre cseppenként rárakódott
körülöttem hallgatnak a falak
a csend árkai mögé rejtőzöm
itt már rég elvonultak a hadak
dermeszt a tél szavadba öltözöm
Téli futamok
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Zöldcsütörtök: álom.
Ablakon túl a hó
nagy szemekben szitál,
földre sz?z takaró.
Az utca otthonos,
jó kitekintenem.
A szomszédnak nem kell
köszönnöm, intenem.
Mert ? kinn szemléli,
amit én idebent:
a hó- és jéghozó
ismer?s-idegent.
Más társ kecsegtet, a
kezembe vehet?,
bet?k tengerével
tarkított hómez?.
Az ég is otthonos,
(fontos szó ez nagyon)
itt vérzett el a nyár
földön, vízen, napon.
Érdekes nincshangok!
Mennyi szóra telik
a csöndb?l. Mellettem
alszik Micike is.
A távolban sziget,
szürke, angyallakott;
vonagló nádszálak,
szárnyuk földbe fagyott.
Nagy szemekben szitál
ablakon túl a hó,
(zöldcsütörtök: álom)
földre sz?z takaró.
Téli óda
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
1
Borús az ég, hópelyhek nyújtóznak,
egy lélegzetig lebegve kirajzolódnak.
Nem tesznek látogatást,
csak megérintik a föld neszét,
s tovább folytatódik
a hófödte álomba merülés.
Óh, de gyorsan zárt be,
pirinyó ajkad,
megfagynak ott bent…
a zománcos fényű fogak.
2
Mosolyod felém szegezed,
ragyogó csellel ajkam közé rejted.
Elveszem, és szívem fiókjában őrzöm,
maradékot szétszórom testeden.
Meglelsz-e az égi földön?
3
Havas dombok púposodnak,
tetején bimbók nyílnak,
pocsolya itatja,
harmat lohasztja.
Illatos csóknyalábok
vesznek körül, ringatsz.
Úgy szuszogsz, mintha félnél.
A fényszilánkok hasamra szűrődnek,
kezed árnyéka elszenderedésre bír,
ujjaid érintésétől erősebb az arcom pírja.
Habzik a szád csücske,
mint a fürdővizünk.
Himnuszunkat
szürcsölve, te diktálod az ütemet.
Csatornáim lüktetve kopognak,
amikor véred a méh kaptárba
gyűjti édes ragadványait.
Téli kép
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Úgy tört ránk
mintha sosem lett volna tél
jeges furulyán
vacogó nótát fú a szél
fel s alá száguld
majd forog
vörös vér szirmokkal
dobja meg
a párás ablakot
még süt a nap
de kertemben már
semmi sem a régi
egy éj
s minden megfagyott
lehullott fakó virágok
eltüntették a nyári illatot
mindenhol teret nyert
a hideg és a hó
pattog a t?z
bolyong a gyertya lángja
forró teával várlak
készül a nagy varázslat
kívül hideg világ
fojtó t?z legbelül
kályhámon
édes alma sül
míg csókot dobok
a perzsel?
hamvában is szerelmet
sejtet?
száz sugarú
kései nyárnak
Téli nyár
Elolvasta:
42
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Eljött a Tél, és te nem vagy velem. Lábad nyomát belepte már a hó, de…
Juhász Magda
Téli nyár
Eljött a Tél, és te nem vagy velem.
Lábad nyomát belepte már a hó,
de emléket idéz minden hópehely,
mely arcomra hullva simogató.
Eljött a Tél, bár mi Tavaszra vártunk,
a réten kergetni tarka lepkét,
és látod? Minden hiába, fagyban
?rizzük egymás vágyódó lelkét.
A hópelyhek tánca rólad mesél,
s míg arcomat csókolják lágyan,
lelkem újra a lelkedhez ér,
s szívünkben mégis, ragyogó Nyár van.
Téli pillanat
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Görbe, kampósszárú lámpa
ácsorog a fagyvilágba,
szanaszéjjel nézdegél,
lesi, miként j? a tél.
Távolabb az ágak bokrok,
miként jeges nászi csokrok,
fehérségbe bugyolálva
hajladoznak napra várva.
Nem tör?dve faggyal, jéggel,
havas úton álom lépdel
– képed íriszemre festve
melegséget csal szívembe –
TÉLI ESTÉN
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
távoli
hold – fényű mosolyod
dermesztő hidegség
vajon hány egyenlő részre
kell beosztani
hajdani melegét
hogy kibírjam
a magam s magad
választotta holnapot
és hány kortynyi
levegőt vihetnék még
túlélni
e víz alatti lét
éjjelét
Telik a hold
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
mint árva sz?ke dallam
citera szól az égb?l
szilvából és abból is a kékb?l
pálinka illata száll halkan
koccintanak ezüstpohárral
a hold immár a kocsmaasztal
megn?tt árnyékuk egy arasszal
a kocsmáros sem f?zet
elaggott a sz?l?sgazda
csak a patak csordogál a d?re
nem is terem itt csak l?re
nem telik nekünk parasztra
bár hordta a gallyat és hasábot
gurította a cefrés hordót
ki mondta akkor jólét lakott
itt de a ned? oltotta a gondot
gyermekként bámultam csípte nyelvem
pedig a f?zdében mégis nagyot nyeltem
hogy a zavaros cefre így átváltozott
olajsárga ned? cseppent párologhatott
mert színes álmaimban vissza-visszatérnek
bajszuk pödr? vén legények
s a lányok lelke úgy sikongat
rég-temetett pap is megkongat
értük egy repedt harangot
hozzá a kántor köszörüli már hangot
bizony savanyú pusztulásban szaglik a fák alja
már nem az öreg fa körtvélye hull
lassan szagolhatom alul-
ról mint ibolyát árnyékba von a sarja
de sebaj nótát pengess
búsulni ne engess
öreg barátom mosolyogj bajuszod alatt
egy aki emlékszik itt marad
hát tölts nekem
Téli álom
Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }*
Vörös a napkorong,
Harangszót hoz a szél
Tőle lett a csönd csodás,
Hópihe arcomra száll,
Merengek a múlt nyomán.
– Ablakom alatt kék suhanás,
Koppan a tűhegyes sarok.
Tőlem egyre távolodni látlak,
De én mégis magamba zártalak,
Tudom, nem hiába vártalak.
Tömött busz fékez az aljban,
A remélt jövő lép elém:
A nőt várom, az örök anyát,
Egy új életet, feltámadást,
Ölelő kart és feloldozást.
– Csak alig, épphogy sejtem őt
Nincs más út, csak mi előre visz,
Nincs más kapocs, csak mi összeköt.
A jövő nekünk tartogat csodát
Ránk várnak gyerekek, unokák.
– És az álom, ami valóra vált –
TÉLISZONY
Elolvasta:
75
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Még mindig svéd…
Anya ma azt mondta apának,
téliszonyom van.
Tudom, hogy nem jól mondta,
de nem szóltam.
Én inkább úgy mondanám: Téluszonya van.
Annak van értelme.
Téluszonya van például a cápának.
Avval úszik télen,
vagy csúszkál a jégen.
Anya, talán azt hiszi, nem tudom,
hogy mire való az uszony.
Megtelik, kiönt
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A szerelem lassú es?,
a szív megtelik, kiönt.
Tisztára mossa az udvart,
átcsobog rajtunk a csönd.
Vannak, kik tavakat sírnak,
együtt fázzák a vágyat.
Bennem lépteid nyomán
gejzír fakad, ha kívánlak.
Mellkasomon fekszel: esik.
Szemed kérlel – maradok –
A vihart eloszlatják
az érces esti harangok.
Téli táj elalvás előtt
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Csupaszon zörgő ágak nyújtóznak az ég felé
akár egy gyermekkéz firkálta tintarajz
kémények fekete füstjét kavarja a szél
s teríti szét a város felett
az ég is alig dereng a szürkeségben
botladozva ballagok a semmi partján
kezem tétován keres kapaszkodót
de csak hideg betont talál
ázott árnyak jönnek szembe velem
álomszerűn imbolyogva
lábam pocsolyát, szennyet tapos
az ég is elbújt a tömbházak mögött
az alkony beoson, hozza magával
az éjszaka mámorát
s az ázott járda fénylik a lámpák
bántó, éles, lila fényében
várom az éjt, bár tudom, az álom elkerül
nézem majd az ablak sápadt négyszögét
hallgatva az utcazajt, a kamiondübörgést
míg megjön a hajnali megváltás
– végre elalszom
Új téli strófák
Elolvasta:
56
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Árva sorsba bugyolálta életét,
egy csepp vízcsepp esdeklik ajkán,
s egy darab pogácsa ül zsebkendője sarkán
szétmorzsolva enyhet adó hideglelését.
***
Odasodorja hordalékát az iszap,
állott szagú kocsonyába temet,
belefúródó nyálkás homokszemet,
a vonzás sziklájára csap.
Sohasem hitte zsibbadt elmém,
tisztának rebesgette magát,
eddig sárba tengve ringatta állagát,
s most tiszta taszítás ért
a meleglelések tengerén.
Téli mosoly
Elolvasta:
68
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Kabátod ujjába
fagyott mosolyod,
s zsebed védelmébe
kúszott melegedni…
Fény szeretnék
lenni arcodon, finom,
tükörvékony dallam,
múltat bújtató ránc,
keringőző
csipkehópehely,
jégből felpezsgő vágy
mielőtt még végleg
elboldogtalanodnánk…
Téli hangulat
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Jégbe zárt lelkek,
Téli hangulat
Horváth Piroska képe margójára
Jégbe zárt lelkek,
egy-egy virágszál,
a tél küldi fagyos leheletét…
A várakozás,
lelkünket gyötri,
fehér és néma e tetszhalál.
TÉLI TANAKODÓ
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Hidegre januárlott,
kásásan szertemállott,
lucskosodott a hó,
s vasutas félcipőmre
fehér karcokkal pőre
térképet mart a só.
Veszettül tocskolódtam
az óvatagos jóban,
cserepes lett a szó,
s a sárvert felvonóban,
kigondoltam, ez jól van,
és mondtam is – d e j ó!
Téli világ
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Most tél van. Hó és csönd.
Állok házunk el?tt,
változást fürkészve.
Egyszerre a feny?k
méregzöldjén mintha
csak mesekönyv nyílna!
Havasan az erd?
tündéri, szinte cseng
a jégkristályokba
ágyazódott csend.
A fák fegyelmezetten
állnak a hidegben.
Fojtott összhangzat a
tájban. A széls? fák-
nál valaki, látom,
a hóban utat vág.
Hozzáképzelem ahogy
a sz?zi hó ropog.
Sötétedik. Korán.
Hosszúk az éjszakák.
Hosszú éjszakákon
Kerék-nagy holdvilág –
csupán csak hogy ne unják
magukat a kutyák!
Téli este
Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Fák lábát öleli a köd,
szürke sz?nyegén pihenve
csend lebeg álmaink fölött.
Lustán libbenti szárnyát az este,
halk várost hagy maga mögött,
hol hóh?vös holdfény szitál,
s bóbiskoló házak között
jégcsapcseng?k hangja száll…
Téli fohász
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A határ hideget üzen,
bent csend feszül,
álmot hintenek a falak,
botorkáló sötétbe
hosszú magányom lép,
Délre nyílik ablakom.
Szabadon lézenghet a fagy, mint
akinek stílusába haraptak,
kinek párhuzamosa találkozik,
ki álmot hajt gyűrt paplanok alatt.
*
Földfaggató dermedés,
engedj közelebb!
Téli idill
Elolvasta:
61
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Hopp, megálljunk! Futásunk itt
célba ért.
Varjú károg tar ágaknak
a hegyén.
Egyhangú táj. Hófelh?kkel
terhes ég.
Mint ki ezzel sokszorozza
idejét,
kifújva magad rám nézel,
rád meg én.
Két nyár tükre, a szerelem
összenéz.
Együtt lenni, kéz a kézben,
ugye, jó?
Nem hiányzik a Nap sem, a
ragyogó!
Lehetne már, hisz november
vége, hó!
Figyelj csak, a kamasz-kedvem
mit mesél:
megmosdatnálak a hóban,
szép legyél
akkor is, ha behavaz majd
messze tél!
Télid?
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Fájdalom kullog az éjbe,
Áthatja ?sz fejét a tél,
Jégvirág szirmait tépi,
Órája lángoló acél
ââ?¬Å¾Tanulni kell a téli fákatââ?¬Â
Elolvasta:
62
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Tanulni kell a téli fákat,
a zúzmarát a sz?z havon,
ahogy a hólé átszivárog,
a b?rig ázott udvaron…
Tanulni kell a madarakat,
a hajnalt, ahogy feldereng,
kibomlik aranyszín ruhából,
s minden nap új napot teremt.
Tanulni kell a n?t, s az áldott
szót, amit szájával kimond,
ha átölel karjaival egyszer,
a félelem bugyrából kibont.
Tanulni kell egyedül maradni,
megtalálni a végtelent.
Önmagadban ráakadni végleg,
ki soha nem ölel, de szeret.
Téli vers
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
“…legszebb a tél…”
(J.A.)
Legszebb? A szív szikrázik bele!
Arcokon ver tábort a tél.
Gy?lölet-fagy, deres közöny –
én jobban fázok bárkinél!
Ameddig szem lát, hómez?.
Farkashangú e tisztaság!
Mért nem nyugtat az ért? elme,
ennyi csak otthonom, hazám?!
S ha ridegebb – nem hihetem –
a csillagalkotó végtelen…!
Attila, mondd, mit érlel
a b?nh?désbe zárt értelem?
Téli Nap
Elolvasta:
14 068
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Árnyékot rajzol…
Fagyott üvegharang alatt
laknak a téli madarak.
Lassú ólomszárnyakon szállnak
Mögöttük bújkál a téli Nap
Árnyékot rajzol a hóra,
majd ablakot farag fagyos keze
Ott benéz a bolondos február,
s már látom a rügyet bontó
március arca kacag
abban az ablakban.
nefelejccsel teli
Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…
széthullott
az éjszaka
nefelejccsel teli
fátyla
homályban úszik
az est
csillagok
össze bújnak
a holdfény
Téged keres
szakadó éjjel
rád talál
álmaidban
botorkál
nefelejcs szirmai
feltárják
emlékeid kapuját..
… s ha itt a hajnal,
hozzám visszatalálsz…
Téli hangulat
Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
A tél sötétje ringat el,
Csípős, hideg szél ölel,
S átjárja a testemet,
Ízig vérig megremeg.
Ha bejövök az ajtón,
Meleg csapja arcom,
Nincs már bánat és nincs,
Nem vagyok már szomorú.
Az ünnep szétárad bennem,
Kivirágzik fáradt lelkem…
Téli cs?rben
Elolvasta:
46
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Vers az id? nemlétér?l Goethének, de akár Plótinosznak, vagy C.G. Jungnak.
Helyhez kell-e kötni és id?höz?
Hiszen továbblép és el nem id?z.
Személyhez kéne kötni és korához?
Hisz újraszövik, s másik nembe tán.
Mi fogja meg, a mélyén mi marad,
mi az, mi változatlan kincs, arany,
miféle gesztus, szó vagy kézmeleg,
mit?l a h?lt világ is megremeg.
Annyi test és lélek egy sodorban,
ki erre n?, ki arra hajt, kitart –
és egy fonál, hiába húzna szét:
embernek lenni borzas-könny? lét.
És egy sötét madár fölkapja mind,
istenhez száll, viszi az egyszerit,
és ott oly mindegy, volt-e férfi, n?,
a változatlan számít, nincs id?.
téli álom
Elolvasta:
1 052
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…amelyre vágyom…
egy hatalmas hópehely lennék
leheletnyi fuvallat
egy jégvirág
a szobád ablakán
egy látomás
mely hozzád
száll
egy kisvirág
illatos
rózsa szál
egy gyertyaláng
mely lángol már
egy pille szárny
mely feléd szál
egy holdsugár
mely Rád talál…
Téli tó
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
(1)
tükörarcú tó
dalos békák emléke
jégpáncél csendben
(2)
tükörarcú tó
békamúlt emlék mélyén
csend víz csobbanás
TÉLI FOHÁSZ
Elolvasta:
53
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Bokázik a fagy a széllel,
roppan a jég, ahogy lépdel,
szikrázik a holdas éjjel,
csillagot szór szerte-széjjel.
Sikong a táj, jajdul a tél,
csárdást jár a fagy meg a szél,
reszket a berkenye ága,
félve nyújtózik az égre,
reszket a f?zfa magába'
végre jó takarót kérne,
puha havazást a földre,
áldást, békét minden szívbe.
TELIHOLD
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…fekete gondolatok egy éjfekete hajnalon…
hideg márványon
fekszek
éjfekete
selyem stólám
a talajra ejtem
egy holdsugár
a szívembe hatol
ezernyi
szunnyadó szikrát
lángra gyújt…
messze távolban
már kitárult
a kapu ajtaja
hívogat
az angyalok hada…
bátran lépkedek
a szivárvány alatt
Testem megremeg
de Lelkem már szabad…
…egy fénysugár csak egyre hívogat,
s várnak rám a fényes csillagok…
…s mit csak sejtve éreztem,
most tudom, mit rejteget a TELIHOLD…
Téli éjszaka
Elolvasta:
195 573
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Egy haiku.
Éj szakálla, fagy.
Szállongó holdpor szitál
Ablakom alatt.
Téli álom
Elolvasta:
195 544
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
gyeptakaróról
álmodik éjjel a rét
fagyos föld-ágyon
téli románcról
dalol az északi szél
hópihe táncol
kiteríti még
bársony-zöld fűszőnyegét
a tavaszi rét
Téli hexameterek
Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }néha kicsit megroppan az ablak, ráfagy a pára…
December
Faggyal jött a december. Pattan az északi szélben
mind a jeges, dermedt f?szál; dércsípte bogyókkal
játszik a tél odakint, s a sötét lassan közeleg, már
szürkül az ég, ám tiszta fehéren táncol a hó, nézd,
hogy kavarog: látod, csodaszép az idén a karácsony!
Január
Zord az id? és forralt bort töltök poharamba,
késként vág a hideg, sík korcsolyapálya az utca;
néha kicsit megroppan az ablak, ráfagy a pára,
s mint ?rült m?vész ecsetével a jég odanyúlt és
száz vacogó rózsát festett az opálos üvegre.
Február
Úgy nyikorognak a léptek, mint olajat sose látott
régi fogaskerekek, s ki-bemászkál pár zabolátlan
szélfoszlány a kabátom alatt és megdideregtet.
Néhány kékre fagyott jégcsap néz rám a tet?kr?l:
nincs még itt az id?, és várnom kell a tavaszra.
2007-11-20
Téli románc
Elolvasta:
195 550
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Hópihe hullik szél dala szól
Fénylik a ködben t?z valahol
Messze világol lángja ha ég
Hajnali hold kél reszket a lég
Ágra telepszik f?re leszáll
Pára az éjben zúzmara-szál
Csillag az égen csillog a föld
Tiszta fehérben t?hegye zöld
Néma ha fagyban dermed a tánc
Dér ölel éppen téli románc
Csönd reped álmos tócsa jegén
Lépte felém tart álmodom én
Szeged, 2007. január 4.