Vers

Biborszín

Bíborszínű pillangókon lépkedek. Arcomon álom Megkaptam minden vágyam, amit elérhetek. Kifolyik a számon a méz Fülemből szavak csorganak, illatuk autószagos fenyő Hitehagyott hosszú csöcsű kóbor kutya lelkemet Kajánul kacagva lóbálja a lenge nyári szellő. Hová bújhatnék én a koldus, aki [… Tovább]

Vers

– ittHonom –

  Éppen annyit engedett Isten látnom a világból, hogy ne akarjak más hazát magamnak – ne akarjak elszegődni messze, itt maradjak meg ma jó magyarnak. Legyek attól az, hogy jó embernek tudjam önmagam, s mindazokat, akik éppen körbevesznek, mert így [… Tovább]

Vers

Pársoros emlék / Málta/

Pársoros emlék /Málta/ Koosán Ildikó Önfeledt rácsodálkozás ez tengerparti magányban távol a zajtól, rohanástól, múlttal, jövővel teli tudattal, örömmel vegyes félelemmel a valóság és képzelet együttesében létező külön világra. Évszázadokat megérő építmények, templomok, katedrálisok, művészi alkotások, akár márványból faragott, akár [… Tovább]

Vers

Orientális

dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:12 – Marthi Anna

Vers

A MI TISZAFÁNK

Olyan, akár egy tömb ököl, gömböly csöndjével tündököl, a ringben persze, sose nyert, és mégis csodálja kert, testvérei zöld ördögök, fűszálak szőnyegén pörög, éjszaka labdaként gurul, hálója csillag-szőtte húr, s ha Nap kel, újra gömbbe megy, és fénnyel lesz teli [… Tovább]

Vers

Winterlied/ téli dal/

Winterlied      Szeretkezni ott volt Agárd kihalt utcák,  pisla lámpasor havasan ringott, zizegett a nád vonat füttyentett messze valahol   vetetlen ágyon összebújva kutattuk egymás rejtett titkait az éj leplét húztuk magunkra észre sem vettük zúg a szél, süvít [… Tovább]

Vers

SIKETFAJD

  Alig akad e madárból, elkóborolt már a tájból, mégis hírlik, mintha látnák erre tévedt egy-egy párját, hiszen megmaradt az éden, bokrok alján, fák tövében, vad dürgése lázas kényszer, s megtelik a feje vérrel, s amíg hergeli a vágyat, eldugul [… Tovább]

Vers

Balatoni

Örülhetsz titokban vagy a nyílt utca térkövén (végre-valahára elpatkolt ez a vén, kövér, kelletlen, szertelen, felnevelhetetlen gyerek) De megkérlek, engem a Tengerbe temessetek.   Ne rakjatok a föld alá, mikor bevégeztem – a férgekből untig elegem volt az életben és [… Tovább]

Vers

HAJADON BALATON

    A déli széltől volt habos. Iszapos-szürke, tarajos. Háborodott  és nyugtalan. Rosszkedvű. Barátságtalan.   Haragra, dühre hajlamos. Beteges és idegbajos. Fönt csapkodó. Lent hangtalan. Zabolázott és parttalan.   S olyan erővel tört elő telt testéből a levegő, mint teli [… Tovább]

Vers

Polc

Te ezt gondolod, én meg azt, semmi közös nincs e ponton, és meddő vitánk úgy nyomaszt, hogy itt marad… egy magas polcon. Évek telnek, telik a polc, néhány félreértés előkerül, és te fogsz egy nagyot mit jól leporolsz…. és az [… Tovább]

Vers

Téli dallam

  Januárt csikorog a metsző hideg, dalt komponálnak a jéggé vált vizek s lépéseink nyomán kottát ír a hó.   Fenyőfák pofozzák egymást dacolva a széllel, és a felhők mögött az Isten vezényel.   Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:11 – [… Tovább]

Vers

Hazai borok

BORGYÖNYÖR     Van belőle annyiféle, ír a lelke, gyógy a mérge, s olyan áldott kelyhes kegyszer, hogy az ember inni egyszer, holtából visszatérne.   RIZLING   Csopakon és Szent György-hegyen, bort erjeszt és vígat terem, bár francia földről hozták, [… Tovább]

Vers

ÉVVÉGZŐ

    Kiradíroztam megint egy esztendőt, a naptáramban fogynak a szereplők, jaj, annyi barát, s annyi óra ment el, a jussul ide hagyott félelemmel.   A december már huszonnyolc napot élt, és fárasztja hosszúra nyúlt ittlét, kitörölne a világűrben bárhol, [… Tovább]

Vers

Ki emel templomot?

Nagy László – Ki viszi át a szerelmet című verse nyomán   Ki tartja fent tovább az égbolton a Napot,a termés melegét adó biztos holnapot?Az epedő vágytól belefogyott Holdatki vigasztalja telivé? Hát az összes csillagot?Fénylő ragyogásuk ki garantálja?Ki áll ki [… Tovább]

Vers

Téli este

(1) téli éjszaka vadkacsák hangja száll délről északra (2) itt bent meleg csend kint hideg téli este havat hord a szél (3) fenyőfák havát sodorja az esti szél lehunyom szemem Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:11 – Vékony Andor

Vers

Ballada

      Állj meg fiam, állj meg, ne siess, nélküled két karom oly üres, temető kapuján álom jár, fekete madarad ma reám vár.   Sötét az éjszaka egyedül, valahol vén cigány hegedül, temető kapuján a madár, az én vállamon [… Tovább]

Vers

Vezeklés

    Anya, anya, anya, hívlak a távolból, mint magas hegyek, tornyosodsz a tenger fölé. Szíved oromján örök köd ül és szélvihar árad belőled. Veszekedni kezdesz a tengerrel, ordít belőled a magányom, kivet magából aprócska csónakom, neki-neki csapódok a szikláknak [… Tovább]

Vers

Szédült világ

“Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény”     Kátrányt izzadó aszfalt az éj.Nyártempóban csak tücsök zenél.Csendet ringat ezer lombos ág.Kábultan forog a szédült világ. Gubbaszt telihold ég tetején: nagy ezüstkorong – múló remény –lassan felhő kúszik, és [… Tovább]

Vers

ZAB

Az élet rejteke a mag, belőle lélegzet fakad!   Széjjelhordták a lótenyésztő népek, és lassanként az egész világé lett, szálkás kenyeret sütöttek belőle, s a glutén gyáván visszahőkölt tőle, lett szüleje a büszke belga sörnek, a zabpehelyes angolszász gyönyörnek, de [… Tovább]

Vers

Találós kérdés

@page { margin: 2cm } p { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: #000000; orphans: 0; widows: 0 } p.western { font-family: “Times New Roman”, serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU } p.cjk { font-family: “SimSun”, “宋体”; font-size: 12pt; so-language: zh-CN } [… Tovább]

Vers

Insomnia

    Ablakpárkányon ciripel az altató, Szúnyoghálón fennakad a kósza gondolat, Zümmög a bajbajutott, majd arcon csap A felismerés, hogy van egy bentlakó. Duruzsol a táguló szembogár, Forgácsolt agysejtek közt a szú perceg, A zajok az inger-küszöbön átesnek, Csak zsong [… Tovább]

Vers

ANYARINGATÓ

    Anyám már régtől messzi akar menni, bepólyálgatják, mint a csecsemőket, bár lábtól főig befödi a semmi, az életösztön szusszanást erősebb.   Ravasz motorok állítják az ágyát, de elnyűtt keze öreg, engedetlen, rossz füle messzire űzi a lármát, s [… Tovább]

Vers

Kanapé

Volt egy kanapénk. Szocreálos, múltidéző, vörös színnel. Félig kitört lábbal, így elmozdítani sem lehetett. Évek óta ugyanabban a pozícióban állt. Mint aki nem mer megmozdulni, csak vár, vár valamire. Várja a megváltást a csodát. És míg a Rendszer változott, öröklött [… Tovább]

Vers

Anyák

Parafrázis Ratkó József Zsoltár című versére       Az anyák mind óriások, hátukon cipelik a világot, fehér kötényük zsebébe elfér a bűn és szeretet, anyák nélkül – hideg az élet…   Az anyák nem öregszenek és nem mennek messzi [… Tovább]

Vers

Angyali dallam leng

Kép: Tanyi Enikő: Üvegfestés képe     Százfele bomlik az esteli fény, idereppen egy isteni lény, távoli égfele hív, lágy-puha lelke beszív.   Rebben az éj szeme, sóhaja lágy, most csendesen árad a vágy,  hű szerelem remegőn vár, tavasz illata jár. [… Tovább]