Hónap: 2011 február

Isten éltessen, Fu Mester! (Luca, Nórica, Anna)     Nincs se virág, nincs méh se, ma három lány szava porzik. Táncos a kedvünk, víg, borainkkal körbemosolygunk. Várod? Az új csók kancsal a szánkból – fordul a ritmus -, ráncba ha [… Tovább]

* “Sunt lacrimae rerum”   A csontokból fűzött enyv tűnt el, vagy az osztályon aluli fa száradt bele az időkbe? Nem tudom, csak éreztem, hogy a fiók lágy siklásában nem áll meg, szétesve landol a szőnyegen, és tartalma mint szemétkupac [… Tovább]

    Őrizlek, ha nem látlak is, álmomban kockásról kockásra cserélem ingedet; ha kigondolom, s úgy gombolom, alatta zötykölődő szívedet találom csontok ölében; igen, éjjel tejet a bögrédből csak álmomban ihatsz, és mire teletöltöd, meglepődsz, hisz a tejutat öntöd egyre [… Tovább]

  Idétlen álmokat buborékba fújva nézni, hogy fest szivárványt belé a fény;  – mint olajos tócsában a pillangó haldokolva- fröcskölj rám autó, tereprózsaszín? zakómba lassan száradó izzadások: a giccsvilág. nyomtalanul, örökkön egy kis szobában mint tébolyult, jámbor óriás: rettegve attól, [… Tovább]

* Belém nyilall a reggel egy ébren átforgott éjszakát söpörve a szétfeküdt ágy alá. Égett ízű kávé kaparja torkom, és az érszűkületekben vánszorogni kezd a vér a pusztuló agysejtek közé, mint aszály idején a sziksós földbe hulló, porfelverő elfutó zápor. [… Tovább]

Fehér-sötétkék, patyolat-azúr, frivol-családi platty/form, odagöncölt életekkel feltöltött profil garzon panel-boly. Itt egy on-lány, valakin vetk?zik; Dávidon rajta! – kapja… Amott egy cookie, siet a nénje (book)szájába. Az üzen?falon Messiás, alatta Bozsó borotválkozik, megy a „toysz egymás fejére, de tagadod“ sztorizás; [… Tovább]

    Mulat az éj, táncol az ég, s a csillagok. Hasad a fény, felh? ködén a hold ragyog. Lebben a szoknya már, a föld dobog, Lenn a rezg? reklám fénye már forog. Micsoda éj, micsoda orgia!   T?zpiros mambót [… Tovább]

ülünk egymással szemben,lábunkon nehezékek,kezünkön bilincs,az idő közénk hajolt már rég.Szólok hozzád,de hangom visszacsapódik,s te mozdulatlan arccal nézed,hogy vesznek el a sosem-létezett– csak bennem lélegző, akaró –együtt-pillanatok. A betűk elkopnak,a pupilla szűkül,fakulnak az álmok, felettem sírva rebben az éj,itt hagyott mosolyodhalványuló [… Tovább]

Nagyvárad csöndje halk csobbanássalömlik szét a parkok illatos ködén,szívig sajduló, bús csodálkozássalmered rám a K?rös, az ósdi híd tövén.   A folyó andalító, lassú, mély zenéjerégmúltat dalol; Gyula let?nt nyarát,ahogy ül a páholy büszke ölébe,s Annára gondolva elsírja magát.   [… Tovább]

H?s köd gomolyoglépteim nyomán – furaképet érint rám. **** Holdsarló nyománreccsen az éj kárpitja:feslik a hajnal… **** Suttogva hajlikdomb hátán büszke nyárfa,bíbor ködben áll. *** Hajnali égboltnyármelegr?l álmodik– pereg a könnye.

  A lakásom? – Az töviserd?, Vérliliom és az éles szél? füvek,  Keser? ragadós nyírfacukrot, Könnyeznek ott a medd? rügyek, Nappal mezítlábas véres tarló, Éjjel vörhenymérg? csalánliget.   A lakásom? –  Én magam vagyok, Szeszélyes vizeknek csak apró sziget, Ott [… Tovább]

prafázisok homályos tükrében “mennyi vágy, fájdalom bolyong most is bennem, hisz meztelen állok, s Te jössz velem szemben.” Péter Erika: Tet?t?l talpig szembe jönnek miden gond el?ttem s megsokszorozódom vak tükörben hiszen ha igazi volna mint fakó testem a végtelenek [… Tovább]

ha figyelnélhallanád a bőrömröl lepergett szavakatha látnáléreznéd kezeddel isa bennem táncoló színeketde csak belémrohanszesetlenül kergetedfogdosod össze-vissza fényeinkvisszatartom lélegzetemmíg tapossuk földre dobálthasznált kinőtt reményeinketígy ölellek át minden nélkül meztelenazt is engedem hátam mögé álljvisszatartom lélegzetemhátha jön mert közel járunk hozzáérzemtenyered gyöngéden [… Tovább]