Néptánc
Isten éltessen, Fu Mester! (Luca, Nórica, Anna) Nincs se virág, nincs méh se, ma három lány szava porzik. Táncos a kedvünk, víg, borainkkal körbemosolygunk. Várod? Az új csók kancsal a szánkból – fordul a ritmus -, ráncba ha [… Tovább]
Havasi történetek és Csoma Pista
Valaki a napokban emlegette, hogy síelni volt a Hargitán. Ez hozta bennem elő újra ezt az emléket…* Micsoda csodálatos tája az erdélyi havasoknak a Madarasi Hargita. Ott élt a legendás hírű menedékház gondnok: Csoma Pista. [… Tovább]
A bohóc bánata…
A cirkusznak vége.Hajlong a bohóc.Kabátja földig ér.Fején vörös a kóc. Sminkjét lesírja,szíve szomorú…Porond porába írja:Kitört a háború. ——— Éva, ez most nem az az írás, amir?l elmondható, hogy kész vers. Ennél azért kicsivel több “átélés” van abban a [… Tovább]
Preraffaelita kiállítás Rómában
Itália ihlette angol m?vészek alkotásai láthatók Rómában a példaképnek tekintett olasz fest?k képeivel együtt. A preraffaeliták az iparosodott Angliában utánozták a reneszánsz tökéletességet. A századfordulós szecesszió útját el?készít?, de kevéssé ismert preraffaelitáknak szentel önálló kiállítást a Róma központjában [… Tovább]
A nagy rejtély (rejtvény)
Ez egy rejtvény. Szeretném, ha megfejtenétek.* A szálloda olyan volt, mint a felbolydult méhkas. Londinerek rohangáltak a lépcsőkön, a két portás pedig fejét összedugva tárgyalta az éjszaka eseményeit. A folyosókon ijedten beszélgettek a vendégek, a takarítónő kis csoportja [… Tovább]
Zenehintó visz a fénybe – 3.
Anna furcsa kislány volt. Időnként elcsavargott, s ha kérdezték tőle, miért ment el, csak nézett szomorúan. * A kezdet Anna furcsa kislány volt. Időnként elcsavargott, s ha kérdezték tőle, miért ment el, [… Tovább]
Monománia
jaj add hogy zsörtöl?dés legyekés ne éles kardba zuhanjon a mostadd hogy vidám legyen haragom isne szívem tép?djön halálcafatoddá miért hiszem hogy gondod tévelyegbennem képzetek réme és a felszínkülcsín és vicc se kellene csak Teélj még ártatlan álmodba burkolvasosem találnám [… Tovább]
Elhunyt Olasz Sándor, a Tiszatáj főszerkesztője
Elhunyt 61 éves korában Olasz Sándor tanszékvezet? egyetemi tanár, a szegedi Tiszatáj folyóirat f?szerkeszt?je, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Olasz Sándor 1949-ben született Hódmez?vásárhelyen, 1973-ban a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar-francia szakos diplomát, majd 1978-ban doktori címet, [… Tovább]
Gondolatok a költözésről
….menedzsereké a világ… “miközben a híd alatt üres gyomorral bárgyú vigyorral az arcán teli tányért álmodik a nyomor” Jánoska Alíz * Csupán a költözködésről akartam írni, de vesztemre kinyitottam a televíziót és rátapadtam az ott látottakra. Megrendített, hogy valóságos [… Tovább]
Érintésre porló pitypang koszorú
* “Sunt lacrimae rerum” A csontokból fűzött enyv tűnt el, vagy az osztályon aluli fa száradt bele az időkbe? Nem tudom, csak éreztem, hogy a fiók lágy siklásában nem áll meg, szétesve landol a szőnyegen, és tartalma mint szemétkupac [… Tovább]
Testi vers
Őrizlek, ha nem látlak is, álmomban kockásról kockásra cserélem ingedet; ha kigondolom, s úgy gombolom, alatta zötykölődő szívedet találom csontok ölében; igen, éjjel tejet a bögrédből csak álmomban ihatsz, és mire teletöltöd, meglepődsz, hisz a tejutat öntöd egyre [… Tovább]
Spleen
Válogatás archívumokból
ââ?¬Å¾A Vigadó díszterme tegnap érdekes irodalmi esemény volt. Az uj magyar irodalom legjelesebb képvisel?i rendeztek matinét, a melyen igen nagy számmal jelent meg a modern m?vészi törekvések iránt érdekl?d? közönség.ââ?¬Â (MTI, 1909. október 4. déli kiadás) „Irodalmi ünnep. [… Tovább]
DühH?s
Idétlen álmokat buborékba fújva nézni, hogy fest szivárványt belé a fény; – mint olajos tócsában a pillangó haldokolva- fröcskölj rám autó, tereprózsaszín? zakómba lassan száradó izzadások: a giccsvilág. nyomtalanul, örökkön egy kis szobában mint tébolyult, jámbor óriás: rettegve attól, [… Tovább]
Titánok arca
Nem mozdult a leveg?. Fojtó szagok csapdájában dermedt meg a csend az omladozó falak és szemétkupacok között. Nyár volt, nyár közepe, amikor mindenki az es?t vagy az estét várja az enyhülésért, vagy csupán azért, hogy változzon a mozdulatlan semmi. [… Tovább]
Néptánc
Se virágok, se méhek, itt lányok poroznak.Táncos kedvünk, körbemosolyognánk téged.Váratlan, s kancsal fordulatunk; szókimondónSorba szednénk szoknya-ráncnyit a jelent.Jer közénk, karjainkat egymás vállára f?zzük,Édesebb zenénk heged?jén szakítja húrját,Ide mellénk, zsebedb?l bontsd ki szelíd versedet.Halld meg ha fodrunk, új-unk érintene, megvagy lámA [… Tovább]
Eszmélés
* Belém nyilall a reggel egy ébren átforgott éjszakát söpörve a szétfeküdt ágy alá. Égett ízű kávé kaparja torkom, és az érszűkületekben vánszorogni kezd a vér a pusztuló agysejtek közé, mint aszály idején a sziksós földbe hulló, porfelverő elfutó zápor. [… Tovább]
Kacsahírek
Kacsacs?r? újságíró kacsahíreket írt,hazugsággal, rossz pletykávalrótt tele sok papírt. Kacsarovat, kacsahírek,f? a szenzáció!Az sem baj, ha légb?l kapott,botrányos hír a jó! Géppuskaként járt a keze,már füstölt a taszter,Az agya is feltuningolt,benne ezer amper! Ám egyszer csak [… Tovább]
Arckönyv (Facebook)
Fehér-sötétkék, patyolat-azúr, frivol-családi platty/form, odagöncölt életekkel feltöltött profil garzon panel-boly. Itt egy on-lány, valakin vetk?zik; Dávidon rajta! – kapja… Amott egy cookie, siet a nénje (book)szájába. Az üzen?falon Messiás, alatta Bozsó borotválkozik, megy a „toysz egymás fejére, de tagadod“ sztorizás; [… Tovább]
Jártam egy fordított világban X. rész
Ahol borús id?ben is elkel a napkrém Els? kirándulásunk Cape Palisserre vezetett. „Fókavadászat” volt a célunk. Hiába hulltam éjfél után hullaformán ágyba, hajnali négykor (értsd délután öt óra nálunk) tágra nyílt a szemem. Nem baj, fényképezek napfelkeltét – [… Tovább]
Éjjeli tánc
Mulat az éj, táncol az ég, s a csillagok. Hasad a fény, felh? ködén a hold ragyog. Lebben a szoknya már, a föld dobog, Lenn a rezg? reklám fénye már forog. Micsoda éj, micsoda orgia! T?zpiros mambót [… Tovább]
Nincs
ülünk egymással szemben,lábunkon nehezékek,kezünkön bilincs,az idő közénk hajolt már rég.Szólok hozzád,de hangom visszacsapódik,s te mozdulatlan arccal nézed,hogy vesznek el a sosem-létezett– csak bennem lélegző, akaró –együtt-pillanatok. A betűk elkopnak,a pupilla szűkül,fakulnak az álmok, felettem sírva rebben az éj,itt hagyott mosolyodhalványuló [… Tovább]
Téli táj tanyával
A LÁTOGAT VI.-VII.-VIII
Hatodik jelenet Történik 1800. nyarán, Cházár rozsnyói házának dolgozószobájában. Íróasztalnál Cházár Gábor. Tintásüveg, porzó, papírív, lúdtoll el?tte. Cházár András töprengve fel-alá járkál az irodában, olykor megáll, maga elé néz, diktál. CHÁZÁR: Írd, fiam! Bécsnek minden [… Tovább]
A nem védett madár
A tisztelendő úr éppen folytatni akarta a történetet, mikor Cubák megkérdezte, hogy van-e Szent Pálma? * Remek volt ma a hittan. Pedig úgy volt, hogy továbbvesszük a főbűnöket, de helyette Pál atya kihirdette, hogy május tizedikén kimegyünk a [… Tovább]
Ismer?s láz f?t
Nagyvárad csöndje halk csobbanássalömlik szét a parkok illatos ködén,szívig sajduló, bús csodálkozássalmered rám a K?rös, az ósdi híd tövén. A folyó andalító, lassú, mély zenéjerégmúltat dalol; Gyula let?nt nyarát,ahogy ül a páholy büszke ölébe,s Annára gondolva elsírja magát. [… Tovább]
Forgácsok – új rövidkék
H?s köd gomolyoglépteim nyomán – furaképet érint rám. **** Holdsarló nyománreccsen az éj kárpitja:feslik a hajnal… **** Suttogva hajlikdomb hátán büszke nyárfa,bíbor ködben áll. *** Hajnali égboltnyármelegr?l álmodik– pereg a könnye.
ego
A lakásom? – Az töviserd?, Vérliliom és az éles szél? füvek, Keser? ragadós nyírfacukrot, Könnyeznek ott a medd? rügyek, Nappal mezítlábas véres tarló, Éjjel vörhenymérg? csalánliget. A lakásom? – Én magam vagyok, Szeszélyes vizeknek csak apró sziget, Ott [… Tovább]
Szemérem
prafázisok homályos tükrében “mennyi vágy, fájdalom bolyong most is bennem, hisz meztelen állok, s Te jössz velem szemben.” Péter Erika: Tet?t?l talpig szembe jönnek miden gond el?ttem s megsokszorozódom vak tükörben hiszen ha igazi volna mint fakó testem a végtelenek [… Tovább]
Törékenyek
ha figyelnélhallanád a bőrömröl lepergett szavakatha látnáléreznéd kezeddel isa bennem táncoló színeketde csak belémrohanszesetlenül kergetedfogdosod össze-vissza fényeinkvisszatartom lélegzetemmíg tapossuk földre dobálthasznált kinőtt reményeinketígy ölellek át minden nélkül meztelenazt is engedem hátam mögé álljvisszatartom lélegzetemhátha jön mert közel járunk hozzáérzemtenyered gyöngéden [… Tovább]