Marthi Anna : Néptánc

Se virágok, se méhek, itt lányok poroznak.
Táncos kedvünk, körbemosolyognánk téged.
Váratlan, s kancsal fordulatunk; szókimondón
Sorba szednénk szoknya-ráncnyit a jelent.
Jer közénk, karjainkat egymás vállára f?zzük,
Édesebb zenénk heged?jén szakítja húrját,
Ide mellénk, zsebedb?l bontsd ki szelíd versedet.
Halld meg ha fodrunk, új-unk érintene, megvagy lám
A legjobb közöttünk, dal közepében, fújjogj, lebegj.
Mesteri mondat gy?lsz a papíron, szeded a lábad
Komótosan. Lefaragsz minden fölöslegest; marad
Látni a szép szót, élni a képet, járni e táncot:

újszer?t is egyszer?en.

Legutóbbi módosítás: 2011.02.26. @ 15:34 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak