Két asszony ül egymás mellett minden évben egy napon.Pergetik elmúlt napjaikat, a fekete szemek közé,kristálycseppek gurulnak arcukon. Összefolyva születés a gyásszal. Teremtett ikerfiú, két lélek egy testben. Két asszony ül egymás mellett minden [… Tovább]
Az éjszaka felnyíló szempillái alatt hol hagytam testetlen középpontom? Álomtájakon, régholt ismer?sök, vérségiek, valósnak tetsz? dolgok történtek velünk. Nem csoda, csupán egyszer?, hétközéji varázslat! Az ágy, ha tudna, másról mesélne.
Lehetek bohóc vagy udvari bolond, mindegy a szerep, csillagod lehet jelképem a távlatok súlyos függönyén, akkor is, ha csak suttogni merek. Lehetek király vagy tet?t?l talpig göcsörtös öreg, s a lényeg két széle közt várakozva sebzett gondolatom fókuszában átlényegül [… Tovább]
Here and now I’m watching the lawn, maybe the lawn. The grass is stirring. It’s maybe wind or shower, or simply that you are, what is stirring the world here and now. Itt és most A [… Tovább]
…ősi tudásukat visszaszerzik a nők, s a szeretők… Fölcsillannak tán még vérszegény napok, a rémület villámait a fény elriasztja, ősi tudásukat visszaszerzik a nők s a szeretők elnyerik a tisztahangú boldogságot. S ha egyszer visszalopjuk a [… Tovább]
fa törzsében név elkoptatta az id?lemosta a hó orgonabokor messzire illatozó elhervadsz te is susognak a fák:kíméletlen gúnyos szélvisszatér a nyár! jegenyefeny? égbe nyúló büszkeségnem rossz egyedül? mérges lett a tó haragos hullámain gyönge kis hajó [… Tovább]
(József Attila halálának 70. évfordulójára) Szíved a csillagokon túljutott anyaölbe csatangolt járod vadul meg-megújult haláltangód Magadhoz méred a végtelent Sikongó sínek érc-jajszaván álmodsz gyönyörűt édeset csörömpölve minden éjszakán (2007 december 04) [… Tovább]
Dalszöveg rendelésre: szeretettel Szegi L. Andrásnak. Nézd, te küzdesz én meg hagyom, és elszaladok, ha vársz, szélbe hajítom kalapom, míg te mindig földön jársz, bennem keringnek az álmok, benned józan’ jár a vér, mégis összecsengünk néha, [… Tovább]
Itt van a szép karácsony, dísz ragyog sok kis ágon. Nagy pelyhekben hull a hó, gyorsan siklik a szánkó. Ajándék a fa alatt, nézd meg gyorsan, milyen nagy!
John Updike amerikai író, költ? 1932-2009. In Extremis (In Extremis) Láttam lábujjaim minap, Sok hete rájuk se néztem. Egykori barátaimat, Ha elt?nnek, se észlelem. Kicsiként mind jól ismertem, Rajtuk számoltam el tízig, S számba véve [… Tovább]
Nem vagyok költő. Ne fáradozzatok értéket keresni abban, amit írok. Felesleges. Igaz, attól hányingerem lesz, ha más sem az, mégis úgy képzeli, de tulajdonképpen a hányinger is magánügy. Nagyon személyes, totál szubjektív dolog. Nincs jelentősége. Ahogy nekem sem. Na, ezért [… Tovább]
Jó szerencsém valamikor Oklahomába vezérelt, de szintén szerencsére, nem találkoztam tornádóval! „Vagy sohasem láttál olyan forgószelet Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled, És az utat nyalja sebesen haladva?” Arany János Toldi, Els? ének Oklahoma City nem [… Tovább]
– Ne szólítson mán engëm mindig Mesikének, mondja, hogy Emese!* Kóbor szél csavargott a sínek közt, mikor a vonat nagy fékvisongás közepette megállt az állomáson. Nem volt ott semmi, csak egy kis egyszobás, lepergő vakolattal borított bakterház. [… Tovább]
New York, ha a város nevét halljuk, még mostanában is, nagyon sok embernek, azonnal a szeptember 11-i tragédia jut eszünkbe. New York, ha a város nevét halljuk, még mostanában is, nagyon sok embernek, azonnal a szeptember 11-i tragédia jut eszünkbe [… Tovább]
* Anti végképp nem volt az apja kedvence. Bár heten voltak testvérek, de a többiek együtt nem kaptak annyi szidást, verést, mint ő. Sosem derült ki, hogy miért is volt így, talán valami családi titok lehetett a háttérben. Szegény [… Tovább]
Reggel egyszer?en tanácstalan volt, hogy mivel töltse a napot. Aztán úgy döntött, hogy megnézi az Everglades mocsár vidékét. Reggeli után útra is kelt. Folyamatosan kúszott fel a h?mér?kben a higanyszál, még messze volt a dél, de máris meleg [… Tovább]
Télnek öble már befagyva – jég alá szorult a zord id? Léket ütve tör ki rajta tomboló dühében, és er?- re kap – havat hegyekbe hord – temetve véle görgetegbe holt parányi testeket – Hatalmasak hatalma gy?z – kicsik vagyunk, [… Tovább]
*saját fotó (meghallgatom) Kicsit fáradtan ébredtem reggel, majd a Nap sem köszönt nekem, a kávém hideg volt, cukor nélkül, és erősen fájt az egész fejem. Dühösen csaptam be az ajtót, mint éhes oroszlán néztem körül és a Holdat letéptem az [… Tovább]
Még nagyon az elején voltam a tényleges katonaid?mnek. Ahogy mondani szokás, zöldfül? kopasz voltam. Mindig is igyekeztem háttérben maradni, ha valami munkáról vagy ilyesmir?l volt szó. Soha nem jelentkeztem önként, mint társaim közül jónéhányan. Azt se szerettem, hogy örömkatonának [… Tovább]
SILENCIUM Dávid retkes, mondják. Megnéztem, nem az. Kis pöcse van, nem lapulevél, nem is füge alatt takartan. Akartam valamit írni err?l, értelmezhet?t. Nem ment. A szobrász, tudattal, vagy akaratlan beszólt. Hagyjuk. Ma sem lesz vastagabb a leszelt [… Tovább]
Ott állt a szoba bal sarkában. Szép barna színe volt. Kív?l tükörlap volt az ajtaján. Télen mindig kiüresedett, hisz akkor vették fel a sok meleg ruhát. Nyáron pedig megtelt. Már szinte nyikorgott az ajtaja, mert egy nap sokszor kinyitották. [… Tovább]
Koldús vagyok, koldulok. megtört er?m, temet?m messze még, s ha t?z már nem is ég, parázslik az élet, csak a lélek az mi semmivé lett. Nézz rám! Vess valamit elém, vagy rugj belém, de ne lépj közömbösen, ne szégyeld [… Tovább]
Az alkony szívében égig érő csend,csillagok csupasz fényű ágán táncoltűzmadár hollótestű szeretője. Tüzet gyújt köré, szeme fényben lángol. Bűnös a hajnal, szárnya alatt gubbaszt,csendjére hajlik a kegyetlen magány,jajduló szél a sötét mélybe húzza,ölében fogan a fekete halál. Csorbul a [… Tovább]
* Úgy tavasz táján poroszkáltunk kifelé a telekre a feleségemmel, pár kilométer az egész, a kocsi már talán magától is eltalálna oda, szinte aludtam vezetés közben. Egészen addig relaxáltam, amíg az asszony sikoltozni nem kezdett. Nem viccelt, [… Tovább]
Nagy Jancsiról, a vereked?s, agresszív fiúról meglep? dolgok tudódnak ki. Édesapja, kit mindenki tisztel, gyakran nagyon megveri… – Miért félsz a rend?rségt?l? – nézte fürkész?en a fiút. – Visszaütöttél, igaz? – hasított a tanárn?be a felismerés. Jancsi [… Tovább]
Jégbe zárt lelkek, Téli hangulat Horváth Piroska képe margójára Jégbe zárt lelkek, egy-egy virágszál, a tél küldi fagyos leheletét… A várakozás, lelkünket gyötri, fehér és néma e tetszhalál.
F?zfák hajába fátylat fon a dér, pilláink mögött orgonák nyílnak… Inas szívem küzdeni hajt, tükrét törném a pocsolyáknak. Fiatalságom er?, ökleim mégis gyengék, ha bánat emészt… Dobhártyáimon nem harci dob lüktet, csak szerelmes szívverés.
Fogy az ismer?s út.Fák hiánya bontjaaz egyhangúságot. Irtáson t?kesor –új, szokatlan látványa suhanó tájból. A többit felteszemforgó szemlemezre,majd lejátszom máskor.
Síkfehéren tejüveg törik, koppan a táj, zörög a zúzmarás, töpörödött, fagymarta Jégvilág – ablaküvegemen túl, valahol harang koldul rianást a tónak… Fázik, didereg a holnap, csontig hatol göcsörtös ujjaival a mába, belereszket fájdalmába ez meg. Hová havazik annyit [… Tovább]
Ugyanaz a szőke haj, ugyanaz a kék szem, nem egyszerűen csak azért, mert én úgy emlékezem. Huszonnyolc esztendeje áldva nézem én. Számtalan sok elbukás, számtalan remény az, ami mindkettőnket összetart. Szemében azt látom, mint rég, amikor sok éve megismertem, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!