Nap: 2010.01.26.

mindenholba lesveseholsem találomsosemvolt magam kutatom a tegnapszétesett perceitde már hasztalan – lelkem zárva van –

Ez egy régebbi versem, 2007-2008 között írtam.   El?ttem a völgyek kaput nyitnak, A folyó partján a fák sorfala, Éberen néz, míg a folyó ringat, Meg-megsüllyed a csónak oldala.   A deszkákra a fehér Hold rajzol, Szerény ünnepet nyújt a [… Tovább]

Mint ki hontalan most olyan a fény elveszve nagyváros panell-erdejében Mint ki hontalan most olyan a fény elveszve nagyváros panell-erdejében lángpallossal jött s most foszlott remény ebben a fázós holt-szürkületben nem nézni csörg? pénzt sem tanmeséket ezüst huszár-pengét fény-menedéket csak [… Tovább]

Megfestenélek kontúrok nélkül hogy az lehess akit elrejt a hullám-szőke tengerár gleccserek rianása arcod ívén kéken ringó karcsú pálmaliget tested lagunáin szemed csillámló örömtánca amit a mindenség tükröz vissza bennem   Olyan vagy így amilyen lehetnél ha hagynád hogy megkeressünk [… Tovább]

  Bronzba metszett lányalak.  Falamon lóg  keretben, s most rám kacsintott. A csend, fürd?szobámban megmosta tésztaarcát, köpenyt vett magára, eliszkolt, hangtalan csattogott talpa nedves kövön.   Ruháim fehérre mázolt furnér polcokon játszottak katonásdit, egy divatja és idejét múlt, majd nyolcvanéves [… Tovább]

Síró szél a fa odvábólMoha ruhában távozikHó lepte táj.Fagyos göröngy rögön terhét most leteszi.Elemek illó küzdelmébenA Földanya csonttá fagyottLelkébe beszorult a pára,A feltámadásig halott.Keblében mosoly és szeretet,Szakadt rongy fércelésre vár,Hogy ismét tudjon szeretni,Ha feltámad s eljön a nyár.

  Szurokba mártott szigorú falak, nyúlós sötétet hurcol komor egünkre napra nap a nyitott szemekbe búvó félelem. Bokorba fulladt lopott ösvényeken liheg a menekvő lét. Pusmogás hallik, valaki álmodni készül, szemére rántja a csöndet, embernyi zajos bálterem sóhajt jó éjszakát. [… Tovább]

Még emlékszem kesernyés illatára, két fél ajtaja télen-nyáron tárva, és mint aki a vassal csodát művel, úgy fújtatott az öreg kovácsműhely, míg járt a hír, mi fél falut kerültünk, de kezdetére összepöndörültünk, az üllő csöngte, mit a kalapács tud, mi [… Tovább]

             I.   Messze eltartottam idegen kezem. Szántáson, mezítláb, itt van velem. Mögöttem nyugszik, előttem kel, nincs maradásom, rajtam a jel, hiába rejtem csatakos késem. Ébressz fel, ha éget forró verejtékem!              II.   Tágul az ég, most támad [… Tovább]

  Amíg megrögzött vízszintes nem leszek, pontosan szemem magasságára szabott a világ.   Az évtizedek megszokása szerint készült egyen-méret? asztalokat, székeket, mosdókat és egyebeket több-kevesebb görnyedezéssel, utólagos gerincfájdalmakkal tudom használni.   Vannak nálam alacsonyabb növés?ek, akiket természetszer?en lenézek, másokra fel [… Tovább]