Vers

Csónakok

Ez egy régebbi versem, 2007-2008 között írtam.   El?ttem a völgyek kaput nyitnak, A folyó partján a fák sorfala, Éberen néz, míg a folyó ringat, Meg-megsüllyed a csónak oldala.   A deszkákra a fehér Hold rajzol, Szerény ünnepet nyújt a [… Tovább]

Egyéb

Dum spiro, spero II.

Amíg élek, remélek *       Olyan nagyon vékony kamasz kislány volt, amikor befejezte az általános iskoláit. Barátnőjének rövid haja volt, ő is olyat szeretett volna. — Majd ballagásra — mondta az édesanyja. Akkor elvitte a fodrászhoz. Ő boldogan [… Tovább]

Vers

Mint ki hontalan…

Mint ki hontalan most olyan a fény elveszve nagyváros panell-erdejében Mint ki hontalan most olyan a fény elveszve nagyváros panell-erdejében lángpallossal jött s most foszlott remény ebben a fázós holt-szürkületben nem nézni csörg? pénzt sem tanmeséket ezüst huszár-pengét fény-menedéket csak [… Tovább]

Egyéb

Kettős évforduló

Bolyai Farkas született 1775. február 9. Bolya nevű erdélyi faluban és meghalt 1856. november 20. Marosvásárhelyen. Bolyai János született 1802. december 15. Kolozsváron és meghalt 1860. január 27. Marosvásárhelyen. *       Kettős évforduló néz velem „farkasszemet”!     [… Tovább]

Vers

Kontúrok nélkül

Megfestenélek kontúrok nélkül hogy az lehess akit elrejt a hullám-szőke tengerár gleccserek rianása arcod ívén kéken ringó karcsú pálmaliget tested lagunáin szemed csillámló örömtánca amit a mindenség tükröz vissza bennem   Olyan vagy így amilyen lehetnél ha hagynád hogy megkeressünk [… Tovább]

Vers

December, hajnali négy

  Bronzba metszett lányalak.  Falamon lóg  keretben, s most rám kacsintott. A csend, fürd?szobámban megmosta tésztaarcát, köpenyt vett magára, eliszkolt, hangtalan csattogott talpa nedves kövön.   Ruháim fehérre mázolt furnér polcokon játszottak katonásdit, egy divatja és idejét múlt, majd nyolcvanéves [… Tovább]

Vers

Tél

Síró szél a fa odvábólMoha ruhában távozikHó lepte táj.Fagyos göröngy rögön terhét most leteszi.Elemek illó küzdelmébenA Földanya csonttá fagyottLelkébe beszorult a pára,A feltámadásig halott.Keblében mosoly és szeretet,Szakadt rongy fércelésre vár,Hogy ismét tudjon szeretni,Ha feltámad s eljön a nyár.

Elbeszélés

Szerelemről “józanul”

 A kilencvenes évek elején rendezett magyarországi motoros hétvégék olyan benyomást keltettek a látogatóban, mintha a lengyel-piacot, a búcsút és az erotika-vásárt ötvözték volna egy festői környezetben fekvő ócskavastelepen. A szocreál még erősen keveredett egy-egy nyugatról behozott tíz-tizenötéves masina lenyűgöző látványával. [… Tovább]

Vers

Bolygók a homlokom mögött

  Szurokba mártott szigorú falak, nyúlós sötétet hurcol komor egünkre napra nap a nyitott szemekbe búvó félelem. Bokorba fulladt lopott ösvényeken liheg a menekvő lét. Pusmogás hallik, valaki álmodni készül, szemére rántja a csöndet, embernyi zajos bálterem sóhajt jó éjszakát. [… Tovább]

Vers

Lópatkolás

Még emlékszem kesernyés illatára, két fél ajtaja télen-nyáron tárva, és mint aki a vassal csodát művel, úgy fújtatott az öreg kovácsműhely, míg járt a hír, mi fél falut kerültünk, de kezdetére összepöndörültünk, az üllő csöngte, mit a kalapács tud, mi [… Tovább]

Vers

Genezis, Káin

             I.   Messze eltartottam idegen kezem. Szántáson, mezítláb, itt van velem. Mögöttem nyugszik, előttem kel, nincs maradásom, rajtam a jel, hiába rejtem csatakos késem. Ébressz fel, ha éget forró verejtékem!              II.   Tágul az ég, most támad [… Tovább]

Vers

Függ?leges

  Amíg megrögzött vízszintes nem leszek, pontosan szemem magasságára szabott a világ.   Az évtizedek megszokása szerint készült egyen-méret? asztalokat, székeket, mosdókat és egyebeket több-kevesebb görnyedezéssel, utólagos gerincfájdalmakkal tudom használni.   Vannak nálam alacsonyabb növés?ek, akiket természetszer?en lenézek, másokra fel [… Tovább]