I. A bírámra néztem, vártam, elitél-e, Amiért megbíztam egy kemény tőrben. A bicska neve: Igazság. Már húsz éve Történt, hogy zsebembe gyömöszöltem S úton-útfélen biztattak egyre többen, Hogy mártsam bele hazugba, pribékbe, Ám őket meg nem öltem. Mielőtt döftem, Késemnek [… Tovább]
Ferihegyen a Bizalom édes kávébab, Portán, Terminálon, higgadt elmékbe őrlik. Nyugaton a *CPS mosolyog, kávét ad. (Bármily hihetetlen, lelkeddel is törődik!) Izmos cargo gépek tonnás terhüket nyögik, A távoli torony titkos győzelmi oltár, A nép rebbenő vasmadárban gyönyörködik, Nem [… Tovább]
Részeg dongó nyargal napraforgó száron, A szó, mint cseresznyevirág, ha hull Lenge lepkeként csendben rebben ki számon, Apró dal, csepp ének, mely szabadul, Avítt fogazatomon, mint börtönrácson Fut tova, szalad, rohan konokul; Erdőből szökkenő szarvas, lépte bársony, Szomja szemed tavánál [… Tovább]
(2010) Kedvesem a szobámba lép S a kintről beszűrődő esteli fény Ékes glóriát fon teste köré. Éhes moszkitóraj araszolgat ki az ablakon át, S leselkedik könnyebb zsákmányok után. Magunkra hagynak. – érdekes kép, ez a moszkitóraj, (kivastagítottam) viszont – miután [… Tovább]
Lágy női hús szövetpalotája bűvöl, Hölgyszivet rejtő ékes, kupolás mecset, Bontatlan tökély árad e pazar műből, Melyhez nem lehet hű sem véső, sem ecset. Gazdag templom, mely az Életet szolgálja, S oly titokzatos, mint egy ősi amulett. Vonz, magához [… Tovább]
(2010) Keményen ül még a kásás hó odakint, lelkem pedig tavaszodik. Mint friss méhek, Vágyaim feléd boldogan útrakélnek, A távolból is, illatod meg-meglegyint. S miképp parfümöd megidéz ezernyi színt, Búzasárgát, harsona-zöldet, mélykéket, E fürge sereg egy drága képet éget [… Tovább]
Piros Nórának, egykori szegedi lakótársamnak (javított) Egy megtömött vonaton feszengek, miközben A szívem Északra, a táskám meg Délre húz. Csattan a vágány. Kint egyszerre néznek össze A városba igyekvő magyar, örmény és grúz diákok, kiket az Unalom démona nyúz. [… Tovább]
1944. június 1. Egy fényes sugár ugráló mozgása nyitotta fel Szikszai szemét. A tehervagon tetején, a korhadt fadeszkák között beleselked? napvilág apró szikrafelh?ket hintett mosatlan uniformisára, s mint kicsiny szentjánosbogarak, az öv csatja és zubbonya mellzsebe között röpködtek, követvén a [… Tovább]
(javított) Ha lámpás tüzétől hígul a zsíros éj, a vaskapukon arany lesz a rozsda, s a töredezett járda, mint a dióhéj, villog, mintha nehéz selymet vonszolna, s rajta fehér boríték a Hold. Mily posta! – melyet a félhomály félig [… Tovább]
Példázat, de verses elbeszélés is. Úgy döntöttem, hogy ha kicsit megkésve is, de a költészet napja alkalmából megosztom veletek ezt a korai írásomat. I. rész A Költő a Földre jött. Föléje barlang Nyúlik, melynek különös homályában Vakon, [… Tovább]
