Lucskai Vincze : Az érzelmek kútja

(meghallgatom)



Tán fáj, ha szívem néha megpihen
és pólyája csupán lágy ölelés?
Csirája ez korbácsolt kéjnek, hiszem
és nem hamvát sirató feledés.
Ha érzelmek kútjánál töprengsz néha,
gémjét hagyd zuhanni a habokba;
csobbanjon száraz csebre, a léha
és vesszek el, ázottan karodban.
Mint sivatagnak izzó homokja
öleli oázis üde zöldjét,
így fonódok én is rád zokogva,
és hajlítom ívbe, nyírfa törzsét.
Számold csak zúgó éveim sorát,
míg föléd hajolva kortyolom éltem borát.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...