Isten Veled, Élet! Elszállt fölöttem minden szent ígéret. Egy pillanat műve az ítélet, s az ítélet: Halál! – ennyi egy emberélet! Néhány távoli hang még vár a kapuban, de semmi vagyok már – gondolattalan… Pár filmkocka – feketén – fehéren, átrohan a [… Tovább]
Vánszorgok haza, nehéz esttel nyakamon, elgyötört útból törő fagyott Meteora. Vészt kiált testem: – lelked halálra nyom, roskadó lábad mint hangtalan zongora. Látnom kell még az újabb csodákat. Párló könnycsepp, el nem tűnhetek. Van pár szavam is, [… Tovább]
Egy varjú, egy könyv és egy rejtély! Dr. Tóth az idegösszeomlás közelében. Dr. Tóth a t?zbe révedt. Hagyta, hogy a lángok és a szikrák vibráló zuhataga lassan egy különös, hipnózisközeli tudatsz?kült állapotba sodorja. A neves pszichiáter jól ismerte mindennek a [… Tovább]
Valóban hasonlít egy hires gondolatra. De ez ma van és mai módon…. Sajnos, mégis ugyanúgy. A gondolatnak megtiltani nem lehetHogy legbelül megfoganjon Kifakadjon…és elhaljon A gondolatnak parancsolni nem lehetHogy legyen önzetlen csalárd vagy álnok,És t?njenek örökre a ?szinte álmok A [… Tovább]
a hanganyag fellelhet? a médiatárban csodának pottyant gyermek lázadó arcán megroppant élte fénye korán s mint örökség maradt rá a bánat tömjénezett átka áldozó halma fabatka ?se háta vakon nézett vissza rá vándorbot vezette s hagyta fiát árván lelenc kosztba adva unt tanóda adott rá -szép szót- subát hogy kiáltson a pusztuló világba hervadó virágra terítse rá cinizmusát fedje sírját élc mint faragott szikla rád?lt a világra vonyítva bámulsz már a csillagokra sziesztán pihen? elme tetszhalott emlékeken szublimált hálátlan magyar kúriák pedig csak árva volt
Reggeli napfény csillan Az álmos postások szemén Nem oszt könyörületet a reggel Félszeg ?rületet hajít belém Vérbe borult magány Egy passzázs, ami tébolyba vezet Csak siratom szótlanul A felkoncolt emlékeket.
