P. Tóth Irén Szerző
Vezetéknév
P.
Keresztnév
Tóth Irén
2 év 2 komment

A folyosók arra valók, hogy várakozzon az ember. Ott tenyérbe bújnak a félelmek, a fülek megszokják a csendben hirtelen koppanó súlyos lépteket, árnyék sétál végig a kövön, majd teljesen betakarja a cammogó Időt. Elhalványul a kinti világ, hangosodik a szívverés. [… Tovább]

2 év 8 komment

Fordította: P. Tóth Irén       Hatalmas útról térek vissza! Egy távoli országból jöttem, Mely nincs rajta a térképeken… Aludni kéne. Elfáradtam.   Sok éve űz a rohanás – Mindig előre, csak előre, Egy kérdés szólít, dübörögve: Honnan, hová [… Tovább]

2 év 8 komment

        Merre hajoljak, merre térhetek ki a szavak elől, hogy ne bántsanak, hogy ne bántsak? A hallgatás nem felejt, összeszorított ajkak közt fuldoklik a motyogás, zárt ajtó mögött harsan a csend, (kívülről minden más, mint idebent), próbálom [… Tovább]

2 év 6 komment

Fodította: P. Tóth Irén Tört kerítésnél állok, És ázott levéllel fújdogál a szél – Csúnyább vagyok, aszott, Izzadt üveg a hidegről mesél.   Mint egy régi vers, olyan ez az ősz, Az utcán, mely a völgy fölé hajol – Nők [… Tovább]

2 év 4 komment
Én

Szemeim –csukott ablakok,pilláim –leeresztett függöny.Füleim –süketté lett falak,életem –csendbe burkolt börtön.Nem mondhatom elsenkinek a titkot…Ne tudjon rólam senki,semmit.Született,élt,meghalt –talán csak ennyit.   2013

2 év 8 komment

Fordította: P. Tóth Irén         Nézd, hogy havazik december…Szerelmem, figyeld az ablakot –Szólj, hozzanak még parazsat,halljam a tüzet, hogy pattog.   A kályhához közel hozz széket,kéményben a vihart hallgatnám,vagy napjaimat – de ez mindegy-megtanulnám szimfóniáját.   Szólj [… Tovább]

2 év 5 komment

Egyre messzebb kerül a jövő, mintha elfelejtett érintés  lenne, görcsösen szorítjuk a múltat, mely minden csodáját elvesztette. Hiába keresünk kapaszkodót, valahol eltört, elveszett végleg, ha így vagy úgy, ha ez vagy az – ez pusztán patikamérleg. Mi számít itt már [… Tovább]

2 év 3 komment

Hallgatni úgy, hogy fájjon, marja, mint ecet, a torkod, miközben megrökönyödve állsz, mint bennragadt vallomás, töprengve, ki volt a hibás. Szemtől-szembe lázad az igazság, nem akar többé álruhába bújni. A csend pengeélen táncol, és a  hallgatás üvöltve vádol. Dönteni kell: [… Tovább]

2 év 8 komment

Elhallgatott gondolat vagyok, idegen világból kerültem ide, reméltem, itt boldogabb leszek, és belesüllyedtem a semmibe.   Szemem tüze hamuvá fakult, vak lettem mások gondjára, bajára, minden szavam ócska, elavult, mint ifjú házasok nászéjszakája.   A kor szilánkja terjedő tumor, nem [… Tovább]

2 év 14 komment

Fordította: P. Tóth Irén         A harcnak vége. Egy katonamozdulatlan vár maszkja mögött,valahol messze még jajgat a föld,sikolyra készen, mint szülés előtt.   Fölötte tátongó Ég és a Nap,körötte csupasz rét, s a holtak,lelkeik vigyázzban állva, a [… Tovább]

P. Tóth Irén Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.