P. Tóth Irén : Gondolat

Elhallgatott gondolat vagyok,

idegen világból kerültem ide,

reméltem, itt boldogabb leszek,

és belesüllyedtem a semmibe.

 

Szemem tüze hamuvá fakult,

vak lettem mások gondjára, bajára,

minden szavam ócska, elavult,

mint ifjú házasok nászéjszakája.

 

A kor szilánkja terjedő tumor,

nem műtheti ki semmilyen sebész.

Hogy holnap jobb lesz: kegyetlen humor,

keresztre feszítve hallgat a józanész.

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.