Nap: 2017.11.04.

Poligráf

Védőháló nélkül

2017.11.04. Serfőző Attila 18

Poligráf Amióta az eszét tudta semmi más nem akart lenni Mónika, csakis és kizárólag színművész. Karácsonykor az óvodában ki más is lehetett volna Jézus anyja, Mária, ha nem ő (?)  Mivel a fővárostól meglehetősen távol, egy kétkezi munkásházaspár harmadik gyermekekét [… Tovább]

Vers

karcolat

2017.11.04. Nagy Egon 4

fotó:facebook.com/feprods       kopott plakát fakó színessége karcolat egy felhő alatt én vagyok. régi-új önmagam kivetül és árnyalódik feldereng és elillan.   kifolyt olajfolt vízben oldott szivárványa szilánkosra tört csigaház csípősre szívott cigicsikk elferdült csigolya kiégett retinám üressége ki [… Tovább]

Vers

Tárlat

2017.11.04. Koosán Ildikó 2

Egy kiállítás margójára        a festő-rendezőnek                                 Koosán Ildikó  Már a témaválasztás is merev;lehetőségeid időintervallumá-ba belegyömöszölt önmegval-lások fekete-fehér árnyalatlan képei, axiómák kimerevítéséretett kísérlet, színezetlen lepo-rellók, TaCePao-k, egymonda-tos figyelmeztetők opusgyűj-teménye aprólékos szerkesz-téssel, l’art pour l’art, elefánt-csonttorony, kísérleti találka-hely, érzelemnélküli képsorokegymásutánja légüres térben.    

Vers

insomnia

2017.11.04. Havas Éva 6

“perceket pöcköl szobámba szanaszét”     szorongás hárfáz a fáknak ágainott kinn. hallgatom hogy surrogzörren levelekkel perel a szél.hiába kérdem  másról beszél.aludni kéne nem nézni hogy múlik.perceket pöcköl szobámba szanaszét.röhögve vonszolja lelkemet odébb.

Esszé

6.) Alias Don Q

2017.11.04. Váradi József 4

87 Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. NÁVAY SÁNDOR Don Quijote — bronz / 40 cm.     A világirodalom órák, s maga a tanárom volt diákságom egyik nagy adománya. A legtöbb foglalkozásunk egy éppen időszerű [… Tovább]

Vers

Párizsi mementó

2017.11.04. Czirják Jolán 4

A párizsi merénylet áldozataitra emlékezvén… Álmaink már szertefoszlanak, rémálmomba kerget most az éj… Terroristát szít otromba kéj: Hős leszel, csak robbantsd fel magad! “Allah akbar!”- Gyilkos szenvedély rabjaként lesz véres húscafat – Álmaink már szertefoszlanak.   Párizs, és egy csendes [… Tovább]

Vers

/Fél/úton?

2017.11.04. Naszluhácz Judit 0

Magányos kőkereszt, az út mellett tábla: Hibás az üzenet, a fényút még zárva. Elvarrott szívsebek, emlékek a zsákba, lélekben lilában, szemaforra várva.

Vers

Valid until: 05.07.2018.

2017.11.04. Horváth Eszter 3

még majdnem minden lélegzetvételnél kiejtem a neved magamban    minden napsütéses reggelen kiszámolom hány szabad órám van megfordulni    aztán nem megyek mert ha ott leszek nem szabad elmondanom hogy oldalból egy szabályos szívet rajzol a szád és  mindenféle szűkölés [… Tovább]

Vers

Sírok között

2017.11.04. Sz. Pál-Kutas Orsolya 1

Csak a csend ölel, és őszi szél susog,versenyt ragyognak a gyertyák, csillagok.Krizantémszirmok könnyű szellőszárnyonrebbennek tova, mint egy könnyű álom. A sírok között kóborolva érzem,hogy újra, s újra átölel lelketek,magamnak még azt hazudom, hogy élek,de úgy érzem, jobb itt most közöttetek. [… Tovább]

Vers

Időfaló patina

2017.11.04. Vaskó Ági 10

Kép: Internet virág voltál…szíven nyílóillatoztál mellemenmézcsókodnak cseppje éledtszerelemmé nyelvemen virág voltam…szirmot bontótavaszt ringó ibolyakéjes mámor- pőre testenéhes ágyék sikolya Napom voltál…vágyat szító benned égtem évekigmegperzselve vártam arravéred izzón- véremig Napod voltam…fényed- fényeégig érő mécsvilágszerelmünkön mégis nyílt adermedt-fátylú jégvirág verssé lettél…fájó [… Tovább]

Vers

Csontig

2017.11.04. Grin Sándorné 5

  A telihold látványa, mint a kígyódelejes tekintete,megbabonázott.A felhők – puha vattapamacsok –parányi csillagpettyeket öleltek,s engem elfogott az érzelmes álmodozás.A sűrű teljességből érkezettmoccanó vágyamégre véste végső jelét e hűlő éjszakán,ám a mozdulatlannádermedt időmagába szívta a régikáprázatokat.Elszivárgott minden,ami volt,csöndessé szelídültekszememben az éles,forró képek. Már nyugalom [… Tovább]

Vers

kétféle ősz

2017.11.04. Sonkoly Éva 14

Ősz kopogtat újra. Bátorság, suttogja. Aranyba ölellek, átszínezek mindent. Hallod, zizegnek az őszi levelek… Hozok neked napsugarat, emlékeket, elűzöm az árnyakat, ne gondolj arra…   Várom, mi jöhet még. Futnak, futnak álom-percek, terelgeti a szél az őszi fellegeket, s te [… Tovább]

Vers

Fogoly vagyok

2017.11.04. Nagygyörgy Erzsébet 2

Fogoly vagyok, s tán nem láthatom bíborló eged, s elveszek a semmi mágiáiban, de elvisz most hozzád kegyelmes szíved aprócska rezzenése, amely a magány katakombáiból majd kivezet.

Vers

Elviselhetetlen könnyűség

2017.11.04. Schmidt Tibor 16

Milan Kunderához*… a lét vajon ténylegelviselhetetlenül könnyűvé leszha nincs örök visszatérésha arctalanul beszélhetünkha mozdulatainkkal is hazudhatunkés nem kell figyelnihogy időnkből mennyi van még hátraamikor valakitájulásig ölelünk?   meglehet     egyre jobban úgy tűnikkönnyű megszokni a könnyűségetviszont elviselhetetlenségetérezni és viselni [… Tovább]