Nagy Egon Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Egon
3 év Nincs Komment

valahol eltűntem,

félúton az életben leragadtam.

akár az alkohol a vérben

feloldódtam magamban.

 

menekülök magam elől.

félek,

mert érzem valaki ma veszíteni fog.

biztos én leszek,

kacagok és nézem

a saját magammal vívott harcot.

nyertem.

látom magam a tükörben,

integetek

alakok sorakoznak a hátamban

látom őket, de nem érzem;

igaznak hitt hamis emberek

vigyorognak és gyilkolnak

lelkem darabolják,

és fotózzák az éterben lebegő

sérült darabokat.

 

betörtem a tükröt.

még mindig előtte állok

és látom magam

kacagunk.

velem kacagsz,

magadat látva.

 

lökést érzek,

pedig ütni szerettél volna.

és a fal megállított

és nem látjuk egymást

egészen.

 

3 év 4 komment

fotó:facebook.com/feprods

 

 

 

kopott plakát fakó színessége

karcolat egy felhő alatt

én vagyok.

régi-új önmagam

kivetül és árnyalódik

feldereng és elillan.

 

kifolyt olajfolt vízben oldott szivárványa

szilánkosra tört csigaház

csípősre szívott cigicsikk

elferdült csigolya

kiégett retinám üressége

ki nem mondott utállak

elfojtott tudatalatti

mind én vagyok.

 

nem vagyok méltó hozzád

nem vagyok méltó önmagamhoz.

3 év 2 komment

fotó: facebook.com/feprods/

 

 

 

maradnál, ahol szeretnél lenni

messze

ott, ahol az éter szellőjén

klaviatúrád csattogása

elképzelt szimfónia

 

hiszed,

hogy a képernyő mögötti

virtuális valóságon túl

lehetne a meséd kezdete

 

nem akarod a valóságot

hiszen nyolcbites világod

pixeles paradicsom számodra

szereted, mert megvéd.

 

ha hinnél nekem,

megfognám a kezed és vinnélek

tájat nézhetnél, ami nem XP

szelet érezhetnél,ami nem éter

és nem a csattogó billentyű

klikkenő egér

zúgó agy, képernyő

bogzott kábelek és káromkodások

kiömlött kávé és ragadó poharak

és nem konfort

 

én maradok és várok

türelmem lesz a függőágyam

abban pihenve

nézlek ahogy építed

nyolcbites világod

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3 év Nincs Komment

fotó: facebook.com/feprods

 

 

 

Palmer az ágya szélén ült és gondolkodott. Azon kevés pillanatok egyike volt ez, amikor valóban ezt tette. Persze, az önirónia legmagasabb szintű űzése megengedte, hogy olykor nevetett magán. Arra a következtetésre jutott, hogy nehéz megragadni a pillanatot. Jóllehet, a klisé állandó használata gondolataiban valamilyen szinten tudatos cselekvés, másrészt a háttérben ott volt a kifigurázás jelensége is, saját maga kifigurázása. Szerette, ha a szokványos és a nem szokványos egyvelege valami olyat hozott létre, ami számára szerethető.

 

Valami történni fog — váltott hirtelen a gondolata. A nyitott ablakon át beszűrődött a macskák párzási rituáléjának hangos kivetülése. Igaza volt, mert történt valami. Valószínűleg két macska párosult az ablak alatt, valahol a bokrokban. A zaj fokozatosan alább hagyott, mígnem egészen el nem csendesedett. Elnevette magát. Ma valakinek kielégült éjszakája van.

Kiment a konyhába és rágyújtott. Kiült az ablakba, mert ilyenkor nyáron jól esett. Elmerengett, gondolataiba merült.

— Szeretek nézelődni, sőt szeretek minden olyant, ami megengedi a klisék felhígított használatát. Szeretek utazás közben az kibámulni az ablakon, szeretem az eső utáni friss levegőt magamba szívni, szeretem a friss kávé illatát és szeretem hallgatni, ahogy a víz folyik a kádba. Szeretem a nyugodt agresszivitást, a csöpögő csapot hallgatni. Meg szeretném tudni, hogy milyen az utolsó ciginek lenni a dobozban, a pillanatnyi rossz döntés hangulata szeretnék lenni. Szeretnék érezni elázott ruhaként, levágott hajként, cigizés közben használt ujjként, összetekeredett fülhallgatóként, és a mindent, ami a mindennapok szerves részét képezi, mégis figyelmen kívül hagyjuk. Ők megnyugtatnak, és nem csupán a megszemélyesítésük miatt, hanem mert itt vannak körülöttem. Szeretek olyan zenét hallgatni, aminek inkább a szövege fog meg, nem a dallama. Szeretem azokat a dalokat, amelyeket jobb helyeken nyálzenének hívnak, de nem engedem meg magamnak, hogy ez befolyásoljon. Szeretem, ha hatással van rám, és ha csak egy részproblémát is, de ki tudok emelni és magamra formálni. Két pont közti távolság megtevését is a gyorsaság határozza meg, ahogy a szerelemben sincs helye a trigonometriának. A válasz visszahúz, és magát rombolja. A nyugalom az alap, ami mindig jelen volt és lesz.

 

Gondolatait megszakította a lehulló égő parázs, ami legnagyobb szerencsétlenségére a kisujjára esett. Szeretett volna káromkodni, de már mindenki aludt. Kioltotta cigijét, kinézett az ablakon és gyönyörködött a felhők közül előbújó Hold sugaraiban.

 

 

 

3 év 2 komment

fotó: www.facebook.com/feprods

 

 

Egy áramlat volt, amolyan tenger-szerű, nem tudta a gondolatait pontra tenni. Ahogy ült a kocsma teraszán halbával a kezében, azon gondolkodott, hogyan nem kéne, hogy rendetlen gondolatai legyenek. A menetirányt megfordította és próbálkozott. Az áramlásból kiragadt pillanat megoldásnak tűnt, aztán újabb áramlat és újabb pillanat. Elveszettnek tűnt. Csak nézte, hogy a teraszon ülő emberek külön-külön valamikor szerves részét képezték az életének. Jobb helyeken el lehetne röhögni, hogy manapság szervetlen részét képezik, hiszen sem a szívében, sem az agyában nincs helyük. Az volt a legérdekesebb az egészben, hogy a kinézetük legalább megmaradt. Talán ez segített abban, hogy ne nézze teljesen idegeneknek őket, pedig megtehette volna.

Ahogy továbbra is küzdött az áramlattal, olykor felnevetett, mert eszébe jutottak az én soha nem fogok rágyújtani típusú nagymellényű állítások; a köztes idő még viccesebb volt. Nehezére esett a pszichológiát és a nyálgép használati útmutatóját tovább terelni az áramlattal.

De végül győzött és kikért még egy halbát. Büszke volt magára, hogy nem kapta el a mókuskerék és túl tudott lépni a dolgokon. Ahogy rágyújtott, a lelkiismerete majd megfullasztotta, pedig nem kezdő cigis. Meglátta egyik régi kedves ismerősét, köszönni próbált neki, hiába. Megint elromlott valami a gépezetben. Egy újabb rossz áramlat jött, amolyan óceán-szerű, és nem tudta hová tenni. Kortyolt egyet a söréből és eloltotta a cigijét.

3 év Nincs Komment

fotó:https://www.facebook.com/feprods

 

 

maradnál, ahol csak képzeled

hogy ott lennél

valahol messze

 

ahol az éter szellőjén

klaviatúrád csattogása

a természetes hang

 

képzeled, hogy

amit eddig a képernyő mögött néztél

(ir)reális

 

legyél valódi

hagyd a korlátozott

nyolcbites világod

 

tájat nézhetnél

ami nem XP

szelet érezhetnél

ami nem éter

és nem csattogó billentyű

klikkenő egér

képernyő

komfort

 

lehetnél

a korlátlan mindenség

 

én maradok

és várok

 

a nyolcbites világon túl

pixeles a szivárvány

 

de maradnék

ha maradnál

velem

——————————————————–

Kicsit jól össze-vissza beszélsz itt, de ám legyen, maradj itt vagy ott, viszont az az “(ir)reális” végképp érthetetlen… a kettő együtt nem megy… vagy irreális vagy reális… az írás többi részében, ha nagyon akarok el tudok igazodni… de ez az (ir)reális abszolút logikátlan…

 

 

 

 

4 év Nincs Komment

fotó: www.facebook.com/feprods

 

 

Legyen úgy,
ahogy nem kéne,
pedig szabadna.
Korlátot mosva
eltakarít
a nő.
Lelektisztító
takarítónő.

Legyen úgy,
ahogy kell,
de nem szabad.
Korlátok nélkül
veszélyesen takarít 
a nő.
Lélekmocskoló 
ex-takarítónő.

 

 

 

4 év Nincs Komment

 

Csalódni-

Egészen, mert félig félelem,

félig pedig ember- nem

hiba.

 

Csalódom, ha a kemencét felváltja

a kocsi motorba sült pogácsa,

és az identitás zavaros kőolaj,

aki nem margarin

végül úgyis csalódik,

mert félig fél

és félig olaj.

 

Csalódom, ha a reggeli teám

nem dupla pontosjével írva

plécsuporból ihatom.

Ezért iszom kávét,

-de ha úgy tetszik, akkor KV-

amibe olykor tejital kerül,

és közben kigúglizott tehenet mutatom,

hadd lássa, mi hiányzik belőle,

ami nem jé vagy elipszilon,

nem is zsírtartalom vagy trendiség,

hanem az eredetiség.

 

Végül úgyis csalódik a tea,

megcsalják,

Népmesehős,

nem Superman,

sőt talentum sincs benne a nyitottságra,

hogy kérje a cigit,

ne csak kívánja.

 

Csalódni

Egészen, mert félig félelem

félig pedig ember.

 

Csalódni az emberben,

mert miért is ne.

Ritka állat, mégis tucatja ennedik hatványon

öli a világot.

Szeret irányítani, vezetni,

Kosztolányit játszani,

asztalfőre ülni,

nagyokat álmodni,

merengni az agy mocsarában,

tücsköt, békát kiabálni,

Nemes Nagyként érezni

és csalódni.

 

 

Végül úgyis csalódsz

egészen, mert félig üres a tejital

a kávé is elfogyott,

a tea meg elavult.

Csalódsz, mert ez természetes.

Minden természetes,

a csalódás is.

 

Te vagy az.

Sajnos.

 

 

 

 

4 év Nincs Komment

Csalódni-

Egészen, mert félig fél

félig pedig ember- nem

hiba.

 

Csalódom, ha a kemencét felváltja

a kocsimotorba sült pogácsa

és az identitás zavaros olaj

aki nem margarin

végül úgy is csalódik,

mert félig fél,

és félig olaj.

 

Csalódom, ha a reggeli teám

nem dupla pontosjével  írva

plécsuporban van tálalva.

Ezért iszom kávét,

de ha úgy tetszik, akkor KV

-elárulom hollétem-

amibe olykor tejital kerül

és közben kigúglizott tehenet mutatom,

hadd lássa mi hiányzik belőle,

ami nem jé vagy ellipszilon,

csupán a jóindulat

és eredetiség.

© XXI. század.

 

Végül úgy is csalódik a tea,

megcsalódik,

mert népmese hős ő,

nem egy Superman.

Sőt talentum sincs benne a nyitottságra

hogy kérje a a cigit,

ne csak kívánja.

 

Csalódni

Egészen, mert félig fél

félig pedig ember.

 

Csalódni az emberbe,

mert mért is ne.

Ritka állat, mégis tucatja ennedik hatványon

öli a világot.

És szeret irányítani, vezetni,

Kosztolányit teljesíteni,

asztalfőre ülni

nagyokat álmodni

és csalódni.

Mert végül úgyis csalódunk,

ahogy az normális

Hisz ember a csalódás

keresztbe kasul,

oda-vissza

bárhogyan nézzük.

 

Csalódni-

egészen, mert félig fél

félig pedig ember- nincs

bocsánat.

 

 

 

 

 

 

4 év 4 komment

 

 

Hogy mit érzek,

nem tudom.

Szeretném,

ha gondolatom szabad,

szívem pedig tiszta lenne.

 

Meghal az ész,

hadat üzen a szív,

összecsavarodik minden.

 Érzem a bűzt.

Nedves a fal,

készül a penész.

A szív felakasztja magát-

agytekervénnyt használ-.

A lekem vasoszlopnak ütközik.

 

Olykor  szeretnék megszűnni létezni.

 

Néha kijárok a vasút mellé.

Nézem a vonatokat, ahogy

megpróbálnak sietni…

 

Szerettem azt a lányt,

aki közeldő vonatként

először érintette szívem.

A rozsda tovatűnt,

és én újra éreztem.

 

Néha kijárok a vasút mellé.

Itt szoktam verset égetni.

Gondolatommal gyújtom lánga,

Szívem teszem hamutálnak.

 

Érzem,

hontalan vagyok.

Látom, hogy  versem oda,

gondolataim ott vannak sínek alatt

 szívem pedig hamus és lyukas.

 

 

 

Nagy Egon Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.