Sonkoly Éva : kétféle ősz

Ősz kopogtat újra.

Bátorság, suttogja.

Aranyba ölellek,

átszínezek mindent.

Hallod, zizegnek

az őszi levelek…

Hozok neked napsugarat,

emlékeket, elűzöm az árnyakat,

ne gondolj arra…

 

Várom, mi jöhet még.

Futnak, futnak álom-percek,

terelgeti a szél az őszi fellegeket,

s te nem vagy velem…

 

Sírkerteket látogatok.

Már a gyertyák is másképpen égnek.

Régen a pislogó fények könnye lefelé folyt.

most befelé, lélekbe olvadón, akárcsak én.

 

Temetők felé lassan lépegetek,

suttognak az őszi levelek.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"