Serfőző Attila Szerző
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Ország
Hungary
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...
Lektorok csoportja
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!
9 hónap ezelőtt 4hozzászólás

 

Égben bomlik az idő,

 és a lelkekben,

 hogy mennyire igen és nem,

 e roppant világon túl,

a jelen fürtjeit tépkedem.

Szaggatom a másodpercek

örömeit és bánatát,

hogy sistergő hiányodra

fonjak ékes koronát.

A haldokló múltat engedem,

s helyet adok az új évnek,

mint a tekintetem,

gyémántot karcol és simogat,

s ellentmond a józan észnek.

10 hónap ezelőtt 2hozzászólás

 

 

Egy messzi világ csöndje után,

roppant mélyről szüremlő

harmónia szórja vallomásaim,

Csillagmedrekig érő üzenetem,

a lélek ujjhegyein eléd terem,

s átkarol, mint szivárvány az eget,

 szomjas titok az üvöltő tengereket,

mint szeretet az elmúló éveket.

 

Egyik éjjel dalodra eszméltem,

csupasz leheleted ült vállamon,

aranyháló volt az idő öblében,

és megkötözte a karom.

10 hónap ezelőtt 3hozzászólás

Ágyam mellé botorkált egy álom,

puha léptein vérembe osont,

nesztelen, mint a szerelem,

sugara csillant a számon.

A tehetetlen űr magába zárt,

 és a mélyen kéklő fény (…)

várt a szálló pillanat,

majd hátára vett a remény.

12 hónap ezelőtt 1 komment

 

Mert levegő vagyok és fény,

atomokra szedett éjszaka,

de egy-egy mézálmom ködén,

halk zenétől fűt az Agora.

Gyöngyözik a kopott kő,

a holdsugár selymeket bont,

 megtorpan egy bús  felhő,

 ablak mögött

szakad egy gomb…

1 év ezelőtt 4hozzászólás

 

Pedig több voltál,

lelkem passiója,

különbség szülte levegő,

a nagy kékségben,

más, tengernyi csönd,

ahonnan beköszönt

a jelen, s múltjába dereng

a puha zaj.

 

Zivatart ígérnek a porok,

  világgá futnak a szelek,

ám bennem édes dallamot zeng

lágy leheleted.

1 év ezelőtt 1 komment

 

 

Már egy jó ideje nézlek,

 ülsz az édesvizű tenger peremén,

mint kirabolt fészek,

s hullámaid zörgeti a fény,

az álomtükör bakancsai nyomán.

Sovány, lila mosoly lettél,

mezítelen könnycsepp, de

 néhány kóborfelhő majd felcserél,

s te leszel a legszeretettebb!

1 év ezelőtt 3hozzászólás

 

 

Mint forró aszfalton fáradt esőcsepp,

nyom nélkül, folyton  követtelek,

ahol nem létezik tér és az idő,

egymásból alkottunk képeket.

A Hold súlya alatt fáztam veled,

majd rugaszkodtunk egymásnak,

(…)

van, hogy mindentől féltelek,

és rácsok mögé zárnálak.

­*

A idő változik, de mi nem (!)

hisz’ nincs mire emlékezni;

ha nem történt veled semmi sem,

nincs  kupolád, sem romjaid,

ha nincs varázshegyed, nincs hit,

csupán néhány  hozzád írt idézet,

az emléktelenség szétszakít!

Jelenbe zökkentem általad,

a pillanat magába ölel,

bennem ismerted meg önmagad,

álmodra, álmom felel.

1 év ezelőtt 3hozzászólás

 

Csillagrendszerek dallama gyűl benned,

az Ős hangtalansághoz szokott tér éneke,

fonnyadó tükrök zsibbasztják  fényed,

magamba sóhajtalak, de vajon kellek-e ?!

 

Tarka zarándoklat az élet,

bátor és a torz, egy ugyanaz úton,

ki padon  dunna alatt  ébred,

várja, hogy  Ő mellébújjon…

1 év ezelőtt 3hozzászólás

 

 

Néhány felismerhetetlenné zsugorodott

évtized vagyunk,

 egy-egy tempózott nap (!) százszorosa,

nyugtalanságunk partját

a jelentelenség  mossa,

   mardos minden éj.

Kéj-zavarodott az idő,

irány nélkül keményszik,

majd puhul,

az esti  lüktetés mérséklődik,

lélek nélkül zizeg a rend valahol.

 Pergamenek üzenetein át,

lélegzik bennem a dzsessz…

nehéz akkord után jött a dallam;

inkább többször és mindig,

 beléd haltam.

1 év ezelőtt 2hozzászólás

 

Nem jött közelebb a tavasz,

ajándéka is elmaradt,

a hallgatás méhébe úszott.

Megszokott tónus – vitáink

elmaradtak,

lassan vége a napnak.

Nomád intéssel üzent az éj,

ostorába harap a féltő erély,

cafrangolt álmok bölcsessége jön.

Fénnyel itatottan állok, s

néhány mondattal botorkálok

 a foghíjas nézőtér felé,

nincs felfelé,  a féltékeny sötétség

lakatol,

de magadban meglelsz még

  bármikor!

Serfőző Attila Szerző még nem rendelkezik barátokkal.