A lét pezseg, pedig szalmaszálon lóg a Világ, senki nem érti meg, hogy miért dől szélellen, a cseresznyeág. Poros az összes út, a tiéd s az enyém is, az idő végtelen, a pillanat néhány-centis. Hátam mögé lopakszik az est, mihelyst [… Tovább]
FIGYELEM!!! Tisztelt Toronylakók! Sajnos a Tornyunk meglehetősen elhasználódott, s emiatt komoly restaurálásra szorul. Adminguru, és néhány, a számítástechnikához konyító egyed a napokban hozzálát a falak rendbetételéhez. Ez azt jelenti majd, hogy közel egy hétig nem tudunk belépni (!) [… Tovább]
Csak úgy egymagamba csöndesen, kéz-kézben távolabb szakadok, a búcsúkat ki tartja számon, tán a kora őszi lombsorok. Az út mellett nyugtalan tócsasugár, finom fénye szövetkezett az éggel, de holnap elmossa egy füstölgő ár, s a horizont közben jajveszékel. [… Tovább]
Az éjjel veled álmodtam. Meleg fényt és csöndet hoztál, hogy kedvemre merítsek. Elém terítettél ezer színes követ, s könyveket, melyek mind-mind rólunk írnak. Magaddal is elhalmoztál, hemperegve adtál, de törékeny lélekkel követeltél. A langyos éjszaka ágyam szélére ült, [… Tovább]
(2019) Szelídre halkul a Világ, a fény is szabadon kóborol, mert szembejössz, az éj nem feketéll tovább, villámlasz bennem és dörögsz. Tőled függő, emlékittas vagyok, (sziszeg az átforrósult vér) míg [… Tovább]
Mert a lét egybefüggő szelíd álom, táncot jár, mint levél a gyönge ágon, olykor ezer ordas csaholja körül, és önnönmagába sokszor menekül, de szétáramlik bennünk a lélek te értem, s én érted élek…
2018
Odakint nagyot merített a fény, még dereng a horizont peremén, bár a himbálódzó csillagok rég megcsalták az eget. A városi holdsugár kitereget, sok-sok nevetőbarázda mélyére fut, lelkekbe zörget, nem ismer alkut. A koldusházak gönce alá remény tolul, (porzik [… Tovább]
(2018) Megyek, hiszen az omlott csöndben vársz, hiába int a vasszürke tudat, lelkemben kiabálsz (!) Nincs menedék, veled vagyok egyek, nélküled bosszant a Világ, féltelek csillagvirág…
Pislog az est, a páváskodó sötét lelkemre ül, csak te motoszkálsz bennem folyton, s kíméletlenül. Süllyedő álmomból ébredtem reggel, ragyogó szirtfokról zuhantam volna épp’, de a hörgő mélység fölött megfogtuk egymás kezét. Még hagytam az érzést, hadd ringasson [… Tovább]
