Serfőző Attila Szerző
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Ország
Hungary
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
1 hét 2 komment

 

Égj a lelkekben,

parazsad fusson a négy égtáj felé!

Hol csöndes magányába szunnyad az elme,

valaki hátán cipelte

 az álmokat.

Rőzsére rőzse, rönkre rönk,

meleg és a fény

csak-csak beköszönt.

2 hét 3 komment

 

Chopin esőcseppjeit hallottam

át a fellegeken,

kanyargós reménybe fúlt,  majd szertefolyt

bennem a félelem, hogy

részedként fosztott lettem

a rozsdállt tükrök előtt.

 

Öledbe fészkelt a szomorú fény,

 a néma harmónia belém,

ázott lelkek cikáznak a csillagokon

te vagy a sereg én vagyok a Rubicon.

4 hét 2 komment

 

Sűrű januári reggelre kelt a falu apraja-nagyja, ugyanis az éjjeli havazás teljesen elzárta e néhány tucat lelket számláló települést a külvilágtól. A dadri Szabó nyomban felvetette, hogy a negyven kilométerre fekvő megyeszékhelyen állomásozó katonaságot kellene alarmíroztatni, épp’ ma szándékozik cipőt venni a városban, s egyúttal a bakák be is szállítanák.  A kora reggel fennlévők, azok, akik a jobb, mint otthonra keresztelt hangulatbillegetőben tett látogatásuk révén már egy-két poháron túl voltak, ingyenes pálinka-apanázsról kezdtek suttogni, amit majd a kormány a vészhelyzet elmúltával busásan megtérít a helyi csehónak.  Az anyák a lurkóikért aggódtak a suli kimaradása okán, hiszen az iskolabusznak semmi esélye nem lett volna a településre jutni, így a jól ismert sofőr bácsi idejében ide is telefonált, hogy ma semmiképp ne számítsanak rá.  A nyugdíjasokat a posta és a gyógyszerkiszállítás korlátoztatása rémisztette halálra, mert hát mondjuk ki, egy bizonyos koron túl az élet fontos elemévé válik a fentebb említett két intézmény.

Tehát megállapíthatjuk, kedves olvasóm, hogy a helység fölött úrrá lett a kétségbeesés.  Még azok is szorongtak a lelkük legmélyén, akik évek óta nem hagyták el a szeretett kis fészküket.  Tipikus emberi tulajdonság; mihelyst a sors fintora miatt nem utazhatsz, nyomban kóborolni támad kedved.

Az élesebb szeműeknek már korábban feltűnt, hogy a templom előtt összeverbuválódottak közül egy igen szemrevaló teremtés hiányzik. Hajni a fővárosból csöppent ide, eleinte barátkozóra vette a figurát, ám a vidéki népek bizalmatlanok, megtartják azt a bizonyos távolságot, így az igencsak szimpatikusnak tűnő hölggyel szemben is.  A talpraesett asszonyság fillérekért újíttatott fel egy takaros parasztházat, s még azt is ki lehet jelenteni, hogy mutatósabb lett az otthon, mint a gacsos Pék Sanyi rezidenciája, aki mellesleg a környék földjei fölött basáskodik.  Kosárral jár-kel a kispiacon, sportol, biciklizik, s olykor-olykor bevágódik a nem túl hivalkodó autójába és eltűnik két-három napra. Pletykálják, mivel állásáról nem tudni, bizonyára egy igen gazdag mókus tartja el, annak ellenére suttogják ezt, hogy senki idegent nem láttak még ez idáig a környezetében. A rossz nyelvek tudni vélik azt is, hogy valami kacifántos pénzügyi labirintusba keveredett a rejtélyekkel áldott és vert fővárosban, s míg az ügy el nem csendesedik, itt meghúzza magát.

Nos, Hajni hiányzott a kottasorból. Hiányzott a rá igen erősen féltékeny asszonynépnek, hiányzott a tokától-bokáig munkásruhába bújt svájcisapkásoknak és még az élemedettebb korúaknak is, merthogy annyira lélek-csiklandoztató egy ilyen takaros hölgyeményről különböző legendákat szőni.

A katarzis most elmarad, vagy mégsem?

A rosszalló susmogást egy rövidke autókürt a valóra ébresztette. A hiányolt hölgy gurult a meglepett gyülekezet mellé. Hajni kipattant a volán mögül, egy vidám jó reggelt kurjantva már nyitotta is a jármű csomagterét. Gyakorlott mozdulattal két zsúrasztal került elő, s mire a hüledezők eszmélni kezdtek, már forró teától és számos szendvicstől rogyadoztak az alkalmi kínálók. Varázsütésre lágyult meg a bagázs, a menyecskei gesztus a legcsontosabb lelkületűt is megpuhította. Gondolt az érzékenyebb egyénekre is, kiket a forró tea már nem, de egy emberes pálinkával töltött kupica csak-csak tán felmelegít.

Oldódott a test és a lélek, már a kényszerű karantén sem számított annyira. Végre megtudták a súlyos titkot, ami eddig a falut így vagy úgy, de nyomasztotta. Ő volt az ügyész egy évekkel ezelőtt elhíresült bűnténynél. A bűnözők esküt tettek, hogy bosszút állnak rajta, mivel a vádat olyan erős alapokra helyezte, hogy képtelenség volt kikezdeni.  Önszántából száműzte ide magát, nem kért hatósági védelmet.  Nem adta fel a szakmáját, mivel számára a jog a mindenek-előtti, távoktat, és a jogi tanácsadói státuszából is egész szépen szaporodnak a bankszámlájára érkező összegek.

Hajnit egy csendesebb pillanatban Rozsos Janó félrevonta, s néhány alap információt tudakolt meg a megfenyegetők kilétéről. Janó egy klasszikus nehézfiú, aki már a koránál fogva is úgy döntött, hogy végérvényesen visszavonul.  Ismeri az ország összes fegyintézetét. Szerteágazó kapcsolatai vannak úgy bent, mit kint a civil életben.  Néhány alkalommal vendégeskedett itt-ott, súlyos és súlytalanabb testi sértések és egyéb vagyon elleni dolgok miatt.

Másnap az időjárás olvadóra vette, s a hókotrók is hozzájuk értek.  A gyerekek nagy bánatára a sulibusz időben kiállt, és a nyugdíjjal a vérnyomást kordában tartó pirula is házhoz jött.  A piacon barátságosabb lett Hajnihoz az összes kofa, s mit ad az Isten, a település férfiakból álló járőrszolgálata egyre sűrűbben járőrözött az ő utcájában.  Ennek első kárvallottja Hajni barátja lett, aki miatt korábban el-eltűnt. Mivel családiassá vált a helyzet, úgy döntöttek inkább, itt, nála legyen a találkozás, semmint a zajos városban.  Csupán egy laza földre teperéssel úszta meg a bejelentkezés nélküli látogatást.  Később koccintott a testőrökkel, s megköszönte, hogy a szerelmére ilyen aktívan ügyelnek.

 

Néhány hét elteltével Janó csengetett be. Húzódzkodott, hogy nem is akar alkalmatlankodni, csupán egy kockás papírra írt sor miatt zavarkodik, amin ez állt: Janókám, a kérésednek eleget tettünk, mind megszelídült.

 

 

 

 

4 hét 2 komment

 

Mégis aranyra bomlott a lét fátyla,

egy világmindenségen át,

elszárnyalt a messzi csillagokba,

de itt hagyta fájó lábnyomát.

Kürtjébe fú a szívben zubogó vér,

 zokog testvéréért a sok-millió testvér.

1 hónap 2 komment

 

Az út lép, a csend sikít, a vas olvaszt,

a szeretők szája ízesebb, vagy nem,

e kettéhasadt jelen  elporhad

a semmiben.

Tükörcseppekből épül a lét,

 rezzenések parány tömege,

és hajnalé a rendek kövülete.

2 hónap 3 komment

 

Bársonyos lágy kezed is hiányzik,

és mennyi minden még,

örömöket hintettél közénk,

s elinalt a reményvesztettség.

 

Az elmulasztott percekért sírok,

a cafatokra tépett évek után

 adósoddá nőttem

a dac labirintusán.

 

Máglyát rak az összes anya,

konok, nagy tüzet.

 

Elmélkező
2 hónap 3 komment

 

(költészet napja elé)

…még összevissza hazudozott,

bár jóval csendesebben,

 látni vélte önmagát

  felcseperedetten.

Csak egy napig akarta, hogy

e napfény takarta térre üljön,

hogy a templomra futó lépcsőkön,

újra gyermek lehessen.

Holnaptól övé a lét maga,

a sejtések rengetege,

Ő vigasztal minket, ha

 elfogy a hétközök semmije.

*

A Nap mindig veled ébred

és nem csobban nélküled.

 

Egy-formán
2 hónap 4 komment

 

 

Még a nedves flaszteren reszket a fény,

s a kiürült város peremén himbálózik a csend,

a Nap sörénye horizont alá biccen,

hosszúlnak az árnyak.

 Lelkemből hajnalra kikiabállak,

hogy ébrenlétem derűs legyen,

de előbb átszűrlek minket,

 száz ég-rendi mérlegen.

*

Leheletem vagy, bölcs és átok,

mellém varázsolt a Nap,

s ha nem vagy, fázok.

2 hónap 4 komment

 

Neked csak állomás a Világ.

   Átszállsz az ismeretlenbe úgy,

hogy e szennybe áztatott jelent,

mögötted hagyod.

*

Szisszen a fehér, csörren a fekete,

szürkül a pohár és  rozsdáll a Nap,

 mire nőjön a diófacsemete,

ha  elfogyott a holnap!?

4 hónap 1 Komment

 

 

 

(2020)

Mikor összerezzen a fény s a tér,

a tudat és az eszméletlen,

amikor a csend magához ölel,

te ébredsz fel bennem.

*

Ha lelkem égő katlan,

véremmé simulsz mozdulatlan.

Serfőző Attila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...
Lektorok csoportja