Káromkodik, majd vigasztalni kel a Nap, ugye nem lehet, hogy többé soha nem láthatlak? Sűrű hangod bennem tétováz, s az egymásból született álmok, nélküled állok az egyre keskenyülő peremen, Te örök vagy nekem
Annyi céltalan reggel után érkeztél, a megálmodhatatlanon túlról, jött veled a hideg nyár és a forró tél, s minden más, mi belőled bennem kóborol. Volt, hogy lüktetett és lerombolt, vérembe osont, majd ellenem szónokolt a csend… A horizontra viharfellegek [… Tovább]
Volt, hogy éltem halkan, megunt messzeségek mögött, eljátszottam lelkemnek az ostobát, miközben felettem keselyű had körözött. Megesett, hogy kabátom felfeslett, elhordta az utcasarok, megdermed tüdőmben a lehelet, ha erre gondolok. Legbölcsebb utam árkában szétomló köd gomolyog, keskeny ösvény [… Tovább]
A lét pezseg, pedig szalmaszálon lóg a Világ, senki nem érti meg, hogy miért dől szélellen, a cseresznyeág. Poros az összes út, a tiéd s az enyém is, az idő végtelen, a pillanat néhány-centis. Hátam mögé lopakszik az est, mihelyst [… Tovább]
FIGYELEM!!! Tisztelt Toronylakók! Sajnos a Tornyunk meglehetősen elhasználódott, s emiatt komoly restaurálásra szorul. Adminguru, és néhány, a számítástechnikához konyító egyed a napokban hozzálát a falak rendbetételéhez. Ez azt jelenti majd, hogy közel egy hétig nem tudunk belépni (!) [… Tovább]
Csak úgy egymagamba csöndesen, kéz-kézben távolabb szakadok, a búcsúkat ki tartja számon, tán a kora őszi lombsorok. Az út mellett nyugtalan tócsasugár, finom fénye szövetkezett az éggel, de holnap elmossa egy füstölgő ár, s a horizont közben jajveszékel. [… Tovább]
Az éjjel veled álmodtam. Meleg fényt és csöndet hoztál, hogy kedvemre merítsek. Elém terítettél ezer színes követ, s könyveket, melyek mind-mind rólunk írnak. Magaddal is elhalmoztál, hemperegve adtál, de törékeny lélekkel követeltél. A langyos éjszaka ágyam szélére ült, [… Tovább]
(2019) Szelídre halkul a Világ, a fény is szabadon kóborol, mert szembejössz, az éj nem feketéll tovább, villámlasz bennem és dörögsz. Tőled függő, emlékittas vagyok, (sziszeg az átforrósult vér) míg [… Tovább]
Mert a lét egybefüggő szelíd álom, táncot jár, mint levél a gyönge ágon, olykor ezer ordas csaholja körül, és önnönmagába sokszor menekül, de szétáramlik bennünk a lélek te értem, s én érted élek…
2018
