A pillanat addig tiéd, míg élsz, s ha meghal, vele halsz, ne légy pillanat, hiszen így szelíd magaddal takarsz! Míg a csöndet hallgattam, mellém énekeltek, azóta nem kellek, sem magamnak, sem néked. Falj is, harapj is, üss, [… Tovább]
Sokmilliárd szigetre nőtt a gyermek, Ő, kit számtalanszor énekelt meg az ezredéveken ívelő hitelesség, a porladni látszó pokol és az Ég. Ember nem halt kínkeservesebben, önfeláldozóbb sem született soha, patakzott a vér halk tenyerében, lelkébe éket vert a [… Tovább]
Míg halk visszhangodba remeg az est, hagyd beléd születnem, fátylad mögé szerelmünk fényt ereszt, s én színeket küldök belőlem. Te vagy a Föld, a múlt és a holnap, a mélyekben lüktető jelen, te vagy az ébredés minden éjjelemben.
Tűnődés Nézem az éjmaszkba bújt röppenő világot, amit a Nap fénye épp’ arany csöndbe mártott. A bomló színek borzolta utat kémlelem, mely, mint a félelem, a sűrű magányba húz. Életem vérízű, olykor balga is talán, néha elfojtott tűz, egy olvashatatlan [… Tovább]
Ha az összes lángom kárba veszni látszik, s kedvem is szomorún hullámzik, ringass magadba kedvesem, ringass magadba kedvesen! Mikor a háztetőmre nyomott dallam ül, és elhagyott vagyok úgy kint, mint legbelül, ringass magadba kedvesem, ringass magadba kedvesen! (meglehet, hogy a [… Tovább]
Káromkodik, majd vigasztalni kel a Nap, ugye nem lehet, hogy többé soha nem láthatlak? Sűrű hangod bennem tétováz, s az egymásból született álmok, nélküled állok az egyre keskenyülő peremen, Te örök vagy nekem
Annyi céltalan reggel után érkeztél, a megálmodhatatlanon túlról, jött veled a hideg nyár és a forró tél, s minden más, mi belőled bennem kóborol. Volt, hogy lüktetett és lerombolt, vérembe osont, majd ellenem szónokolt a csend… A horizontra viharfellegek [… Tovább]
Volt, hogy éltem halkan, megunt messzeségek mögött, eljátszottam lelkemnek az ostobát, miközben felettem keselyű had körözött. Megesett, hogy kabátom felfeslett, elhordta az utcasarok, megdermed tüdőmben a lehelet, ha erre gondolok. Legbölcsebb utam árkában szétomló köd gomolyog, keskeny ösvény [… Tovább]
A lét pezseg, pedig szalmaszálon lóg a Világ, senki nem érti meg, hogy miért dől szélellen, a cseresznyeág. Poros az összes út, a tiéd s az enyém is, az idő végtelen, a pillanat néhány-centis. Hátam mögé lopakszik az est, mihelyst [… Tovább]
FIGYELEM!!! Tisztelt Toronylakók! Sajnos a Tornyunk meglehetősen elhasználódott, s emiatt komoly restaurálásra szorul. Adminguru, és néhány, a számítástechnikához konyító egyed a napokban hozzálát a falak rendbetételéhez. Ez azt jelenti majd, hogy közel egy hétig nem tudunk belépni (!) [… Tovább]
