Egy messzi világ csöndje után,
roppant mélyről szüremlő
harmónia szórja vallomásaim,
Csillagmedrekig érő üzenetem,
a lélek ujjhegyein eléd terem,
s átkarol, mint szivárvány az eget,
szomjas titok az üvöltő tengereket,
mint szeretet az elmúló éveket.
Egyik éjjel dalodra eszméltem,
csupasz leheleted ült vállamon,
aranyháló volt az idő öblében,
és megkötözte a karom.
Legutóbbi módosítás: 2021.11.26. @ 17:47 :: Serfőző Attila
