Vers

LÁTOGATÓBAN

leültem mögöttem a régi megszokott bútorok   köröttem szertelen jövőt faggató múlt kifakult   előttem a kertben bíborló alkonyok s csönd ragyog   itt minden a múltat idézi – gyöngysor volt – szétgurult

Novella

Bohóctréfa

  Rábai legszívesebben elmenekült volna, azonban a kefebajszú porondmester ujja egyenesen rászegez?dött.     – Az az úr a harmadik sorban – hallotta a szemüveges m?szaki rajzoló. – Jöjjön, a segítségére lesz szükségünk a következ? számban.     Rábai gyomra összerándult a [… Tovább]

Vers

Az utolsó vacsora

A váratlan búcsú fájdalma még sokáig kísérthet, és visszatér, ha akarja az ember, ha nem.   Azt hittem, hogy szeretni hívtál,meleg mosollyal, fényl? szemekkel,daloltak bennem vágyó dallamok,csokorba kötött csillagokat vittem,és elképzeltem egy égi táncjátékot. Terített asztal, gyertyás félhomály,halk zene, ital, [… Tovább]