Vandra Attila : Fürdés Marcikával

Ilyenkor, amikor a h?mérséklet a brassói számára az elviselhetetség határát jelent?, kritikus 30Ã?°-ot meghaladja, mi is lehetne a vasárnapi program, mint a Székely-tenger?

Ilyenkor, amikor a h?mérséklet a brassói számára az elviselhetetlenség határát jelent?, kritikus 300-ot meghaladja, mi is lehetne a vasárnapi program, mint a Székely-tenger? Szabolcs indítványát szavazásra bocsájtja, mert a családban demokrácia van. A javaslat a CeauÃ?Ÿescu-kort idézi – 100% “mellette” szavazati aránnyal. Illetve még annál is jobbal, hiszen még akkor is csak 99,9% volt. Ez a szavazati arány is igazolja a családf? megkérd?jelezhetetlen tekintélyét… Csak annyi a bökken?, hogy a szavazást Szidi (Kia Ceedy) jelenlétének hiányában folytatta le. Az ? véleményét nem kérte ki, hogy van-e kedve ebben a bazi melegben azokon a tankcsapdákon keresztül felgurulva felcipelni a társaságot a tóhoz.

    A kora reggeli indulástötletét a család már nem fogadja ilyen osztatlan lelkesedés. A családf? által javasolt hét óra helyett sikerül kiegyezni a fél nyolcban, annak árán, hogy reggel ? csomagol össze, miel?tt a n?k felkelnek. Hiszen ? úgyis koránkel?…

    Amikor megérkeznek, még csak négy-öt autó árválkodik a tó meletti parkolóban, s így Szidi megbékül sorsával, hiszen árnyékos helyet találnak neki. Ám mire kipakolnak Szidib?l, már megsokszorozódik a társaság. Na, épp utolsó pillanatban érkeztek! 

   Siet?s léptekkel mennek le a tópartra, vajon kedvenc helyük szabad-e, vagy már elfoglalta valaki? Ám ebben a korai órában még senki se volt hajlandó átverekedni magát a gyermekmagasságú csihányerd?n(1), hogy egy nyírfa árnyékában a nyugalom illúziójában tengesse magát a tóparton.

    – Ugye, megmondtam? – diadalmaskodik Szabolcs, mert hát ha az embernek fehér hollónál ritkábban van igaza, azt ki kell élvezni. Ezért drágán megfizet majd, de hát vannak pillanatok az életben…

    A letelepedés után Szabolcs els? dolga “megkóstolni” a vizet a lábujjával.

    – Na, milyen? – kérdik a n?k kíváncsian.

    – Nedves.

    Ez azt jelenti, hogy jól lehet h?sülni benne a melegben, mert az els? találkozás vele hamarább emlékeztet egy gleccser-tóra, mint a Balatonra… De azt tudni kell, hogy ha már er?tt vettél magadon, és mégis belebújtál, akkor már nem fázol, f?leg úszás közben.

    Újra el?kerül a családi demokrácia, s 3:1 arányú szavazás után Szabolcsra hárul a megtiszteltetés, hogy vigyázhatja a csomagokat, mert csihányerd? ide vagy oda, Romániában vannak. “Mondtam, ugye ne pofázz, látod, de hamar megkaptad a büntetést a diadalmaskodásért!” mondja magának. “De én még élvezhetem a reggeli madárcsicsergést!” – vígasztalja magát, s nem is téved nagyot, mert a madárcsicsergést hamarosan embercsicsergés helyettesíti. Mire a n?k visszaérnek, már talpalatnyi hely sincs a tóparton.

    Szabolcs úgy dönt, hogy miel?tt úszni megy, el?bb hozzájárul a tó körüli erd? talajának feljavításához, némi karbamid-tartalmú folyadékkal növelve annak nitrogéntartalmát. Jó messzire kell mennie, mert nemcsak ?k, mások is vágynak nyugalomra, az iszaposabb partszakasz és a tömegnyomor kellemetlenségei közül az el?bbit választva.

    A séta el?nye, hogy “hazafele” menet ebédre való fával gazdagodik. Mert az illúzió, hogy a strandpart közelében olyasmit is lehessen találni. Pedig még idény eleje van…

    A partra érve már tömegnyomor fogadja a vízben. Úgy dönt, hogy az iszapos part felé úszik, mert nyugalomra vágyik. Hátrafekszik, a fejét is a vízbe teszi, s lassú mozdulatokkal halad. Nem akar ? sehova eljutni, csak úszkálni. Hamarosan senki sincs a közelében, s mivel a füle is a vízben van, élvezi csend illúzióját, melyet csak mozdulatai által keltett zaj zavar meg. Csak néha pillant fel, tájékozódás végett. Egy ilyen alkalomkor azt látja, hogy a t?le kb. száz méterre lev? strandparton az emberek sorra felugrálnak, s a parta tolakodnak, s feléje mutogatnak. Kiabálnak is közben, de nem érti, mit. Mi a jóeget láttak ekkora látványosságot? Körbenéz. Senki sem fulladozik körülötte. A háta mögött lenne akkora látványosság? Fejét ki sem emelve a vízb?l próbál jobbra nézni, ahol egy kis társaság szedel?zködik a parton. “Úgy látszik ezek sem látnak semmit, mert kiálltak volna a partra ?k is. Balra fordul, ott is egy holmiját összeszed? társaságot lát. Hogy kapkodják a holmijukat! Ez már gyanús lesz neki s megfordul. Körülbelül azon a tájon, ahol negyedórája az erd? talajának nitrogéntartalmát javította, egy barna ruhás alak felöltözve csobban a vízbe. Ement ennek a szép esze? Vagy beesett volna, és segítségre szorul? De hát akor nagyobbat kellett volna csobbanjon… Szabolcs, amennyire csak tud, kiemelkedik a vízb?l, hogy jobban lássa az alakot. Kb. tíz méterr?l néz szembe vele a barna ruhás, akinek, akarom mondani amelyiknek a feje is teljesen barna. És nem kutya…

    Az is észreveszi. Egy ideig farkasszemet néznek. “Csak semmi pánik, nem szabad hirtelen modulatokat tenni… Gyorsaban tud úszni mint én” – fagy meg Szabolcs ereiben a vér. De ekkor már a Marci bá'(2), amelyr?l hamar kiderült, hogy csak Marcika, látván, hogy Szabolcs nem ijed meg t?le, megfordult, és gyors mozdulatokkal kezdett kievickélni a vízb?l. Még partot se ért, s kidugta a fejét a bokorból Marci mamája is. Fenyeget?en két lábra állva, fogait megmutatva, s teli torokból elb?dülve jelezte, hogy mekkora, s hogy semmit?l és senkit?l nem riad vissza, ha a Marcika védelmér?l van szó. Ám amint Marcika partot ért, mindketten elt?ntek a bozótban.

    Szabolcsnak hamarosan tapasztalnia kellett, hogy egy ilyen, kölyke védelmében vicsorgóan fenyeget?z? anyamedvénél sokkal ijeszt?bb fenevadak is járkálnak a Szent Anna-tó környékén. Olyanok, amelyek nem védett állatok az Európai Unióban, nem erednek futásnak, ha ?t meglátják, s pontos rendszertani besorolásuk: Aggódusz Feleségusz.

 (1) Csalán

 (2) A medve beceneve. A román babona azt tartja, hogy ha kiejtik a nevét, meghallja, és megjelenik, ezért nem nevezték a nevén. Aztán ez a megszólítás (Marci bá) a székely szójárásba is beszivárgott.

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 698 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.