Nap: 2009.06.02.

  Az utókor mindent megbocsát,Több átkot senki nem hord rád,Továbbfordul az ezüstkerék.   Szoborrá válsz, amit kiraknak,Például hölgyeknek s uraknak,Hogy aládvésse mind a nevét.   De gondolják-e hogyan éltél,Hogy éreztél, vágytál vagy féltél,Egy szürke percben mit csináltál?   Gondolják-e milyen [… Tovább]

  a számítógép zizegése nyugtasson meg végre már a vénádban szaladjon a sok kábel és csak inhaláld a plasztik flaszter leped?dön batikolt antik román románcot sz? a sok csapzott n? a romantika okán   itt bitumen szerelmekr?l regél a little [… Tovább]

    állandó keresésben aztán ha meglelem már azt se tudom miért kellett oly nagyon hiszen közben eltelt az id? és a szándék csorbul már az id?n kellett ez egyáltalán ha lehet kezdete tartama vége   hiszen ez majdnem olyan [… Tovább]

  A hajnali nap felkel? fényei kényelmesen, kacagva törtek be a felületesen lehúzott függöny résein át, mikor megpillantottalak szemeidb?l alig t?n? álom mosolyával a hálószoba tükrében.     Kócos hajad, arcod körül repkedve is elb?völte szívemet, hisz a bennem ég? lángot [… Tovább]

Köszönet a tanárok fáradságos munkájáért   Kedves Tanítóm! Te, ki el?ször fogtad a kezemet, s e küzdelmesvilágra nyitottad szememet. Te, ki a szomjazót megitattad, tudásod kelyhét közreadtad,gondolsz-e náéha az el?dökre, az el?tted járónevel?kre? Mint, ahogy én sok nehéz órán, gondolatbanmég [… Tovább]

A fele már megvan.Már csak pont még ennyi.Próbálok ébren maradni,bár öt óra alvás nem elég erre.Nem igazán érdekel, hogy ki melyik városból,melyikbe megy át,melyiken keresztül.”Nem, a vágányszám ismeretlen tartomány, nem jelzi rendszerem.”Anyád! Kurva MÁV!”Mi köszönjük hívását.”Szebbé tette napom,tenném hozzá emelve [… Tovább]

Ma reggel valóban hatalmas köd borult kis városomra, és ezek a sorok íródtak megihletett lelkemb?l fakadva…       S?r? köd lepi reggelre a várost,A házaknak csak sziluettje sejlik,Lelkemet is fátyol takará most,Ami alatt bús félelem rejlik. Meddig tart még [… Tovább]

      Szúrós barátom éppen álmodik… Kis gömböcöm most Göncölön zötyög, egy bucka vánkosa, s az ágya földtenyér, takarja fűcsomó meg egy kis  tölgy levél. Kis sünöm kezében parittya szendereg, az álmok országában dicső Góliát, Dávid elkövetett egy kis [… Tovább]

Megnyílnak a sebek   vér csurran a résekből  tátogó vágatok sírnak  fájó pirosak karcolják   a testet  éget a folyó lé   lecsurog   velőkig hatoló sikoly   hasít éles pengeként   gyilkos tőr szúr a varba   újra serked az alvadt   vér alól az újabb   vérpatak   [… Tovább]

  Az a hátamra simuló érzés, talán segélykérés. Reszket benne az összepréselt bánat, mit tartanak még a gátak, de a közösnek látszó búlepel, rongyosra rágott sarkában a kavics bekötve térdepel.    

  A  zöldből kacéran kandikált elő a mályva. Irigyen villogott rá tucatnyi  kommersz sárga, pipacs pirult, ha felé hajolt a zsálya, a szende nyár még kérette magát.   Aztán mikor már kéjesen nyújtózott a réteken, az első kaszálás boglyákban állt. [… Tovább]