Takács Dezső : Artemisz bukása

 

A  zöldből

kacéran kandikált elő

a mályva.

Irigyen villogott rá

tucatnyi  kommersz sárga,

pipacs pirult,

ha felé hajolt a zsálya,

a szende nyár

még kérette magát.

 

Aztán mikor már kéjesen

nyújtózott a réteken,

az első kaszálás

boglyákban állt.

Az élénk zöld

fakóra váltott,

s színehagyott,

haló virágok suttogták

az elmúlás dalát.

 

Lenn szöcske neszelt,

fenn vércse szitált.

 

Boglya tövében

pihentünk mi, ketten,

míg lustán legelt

a három tehén,

én féltve őrzött

kincseidre törtem,

hamvas ifjúságom

lágy öledbe öltem,

június havában,

nyár elején.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.