Nap: 2009.06.08.

A kapuban, ha eldobom, a válasznak vágyát szállni hagyom, az els? lépés súlytalan. Majd koppan a tömb lépcs?fok, lépést vágyfuvallat követ, talpam alatt keményedik a kockak?. H?ségláncomat feszít? önvád rántja, örvénnyel csapja gerincemet a félfára.   Nyilalló emlékezet villan, k?merev lábakkal [… Tovább]

    Csendet teremtek. Talán verset szül a magamba fordulás.   Oly jó lenne megosztani az “éteri magányt”!   Kiírni a szeretetlenséget, ami nincs is, és mégis…   Jó lenne felülemelkedni törékeny önérzetünk állította ostoba csapdákon!   Megérteni. Csak úgy, [… Tovább]

*   Ma délben, amikor a felhők mögül újra és újra kiragyogott a nap, és a fekete rigók csodálatos dala zengett a lombok között, ma elhagyott bennünket. Kiröppent a nyitott ablakon, s szállt a vörös rózsák illatával együtt, fel az [… Tovább]

    Mint a dalszövegben, amit magamnak írtam születésnapomra „mohabársonyt csókol esőcsepp nyakon” ilyen ez a mai nap is, csak nincs születésnapom.   Már három éve, hogy bevezettük a vizet a házba, a kút azóta sem tud megbocsátani, sorra öli [… Tovább]

– sárga “lámpa”    Nálad láttam              kártyavárat,      ágyban háltam,                nyálad, szájad          vágytam. Bánt,az                ám, ha  nátha     [… Tovább]

  Mikor a semmi dalolni kezd, hamis dallama fület repeszt, s az el?retolt mellkas alatt feszül? derék, valamit?l nekem mégis kevés, hisz a pukkanó buborékszavak záporán át tudom az ész és szív hiányát. Hol vasbetétes, fekete csizmák a lelket lapulni [… Tovább]