Sápadt fényekkel csal a betonútra, zúzmarával simítva b?römre tükörképét. Izmaim melegén cseppen le olvadón, kásás talajba hull ma minden gondolat. Szell?vel kúszik nyakamba az ördögi kuncogás, jeges ezüstjével hasogat porcelán álmokat, szilánkjai csilingel? táncát elnyomja a doboló cip?roppanás. [… Tovább]
A kapuban, ha eldobom, a válasznak vágyát szállni hagyom, az els? lépés súlytalan. Majd koppan a tömb lépcs?fok, lépést vágyfuvallat követ, talpam alatt keményedik a kockak?. H?ségláncomat feszít? önvád rántja, örvénnyel csapja gerincemet a félfára. Nyilalló emlékezet villan, k?merev lábakkal [… Tovább]
Sápadt sárga reggelek, minden új ébredést melegebbre festenek. Míg sok a dolgod, rend a lelke a mának, hétköznapok paplanját magadra húzod, épül? váradban csak kicsit vagy boldog. Érzed, kevés mit félthetsz, de a hajnal most [… Tovább]
Engem már meg nem találsz Talán rossz vagyok, talán keres?, hangokat halló, belülr?l nevet?. Néha rémesen n?… tüzes kisördög,olykor férfiként kemény, hol szárnyakat növeszt?, éji tündér lény. Mézemre rászoktál, hajszolsz még a bajban, ha hallgatsz, is vallatsz, sóhajokat hallatsz… [… Tovább]
Éjszakád után keser? íz marad szádban, de végül belátod, megérted…, cserébe a hajnal tiszta ruhába öltöztet. Nincs több önzés, csak könny és megértés, hogy a vonzódás nem elég. Nem voltál elég jó n?, sem ember, mert adtál a végtelenségig, [… Tovább]
,,A szenvedés oka a vágy” ZEN Lebegek ernyedten, a sz?k bels? térben, tompán, mindent elengedtem. A szomjúságot jól viselem, könnyek nélkül merülök álomba, ürességem lassan megszeretem. Könnyebb így megélni, sok rosszat egyéb rosszakra cserélni, megtorpanni, hogy elkapjanak, t?rni, hogy szanaszét [… Tovább]
,,Az ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba” De miért is akarna…? :o) Sorsunk lehet, egy kavargó folyó, örvényekt?l fodrozódó, csapdosó hullámain lovagol hitünk, irányt? helyett mutat utat nekünk. T?kesúllyal születtünk, és bár sodródni soha nem szerettünk, mégis akkor siklik [… Tovább]
Egy ,,vörösboros giccs vers” :o) azokért a n?kért, akik a végs?kig hisznek, fájdalmasan ébrednek, és nemesen állnak bosszút. Délibáb voltál, Remeg? leveg?, szomjas szívemen.Felrepedt a szám, már magam sem hiszem, amit rebegek fájó ajkakkal, hisz nincsen kút, és hangja sem [… Tovább]
Domború tenyérrel körbe tapogatta ezerszer, rést keresve, hol besz?r?dhet fényes hajnala. Homlokát nyúlós falának támasztva, hallgatózik a lélek, nyújtózkodik fogást keresve. A verem falán, véres körmökkel lógva, csak szíve dobog egyre hevesebben. Nyirkos tenyerén elhalványult életvonal, tágult pupilláján [… Tovább]
Magamnak vagyok, tépetten, meg nem értve, kiterülve vacog bennem a lét. Én változom talán, és nem a táj, sem a tél, de benne, minden porcikám fél. De tán nem csal meg a t?z, azt suttogja, csak odaát van tavasz, [… Tovább]
