Fischer Krisztina : Könny és szilánk

A kapuban, ha eldobom,

a válasznak vágyát szállni hagyom,

az els? lépés súlytalan.

Majd koppan a tömb lépcs?fok,

lépést vágyfuvallat követ,

talpam alatt keményedik a kockak?.

H?ségláncomat feszít?

önvád rántja,

örvénnyel csapja

gerincemet a félfára.

 

Nyilalló emlékezet villan,

k?merev lábakkal botladozik az értelem,

csalóka ösztön, h?s paplannal takarná

forró testemet,

de t?zet is elfojtja a félelem.

 

 

Elásott ábrándok kaparnak kitartón,

szemem mögött tükör csillog hamisan,

A kapudban állva,

tükröddé válva, nem látok,

szívemben fullánk,

sikít a szememben

az átok:

könny és szilánk.

 

Legutóbb szerkesztette - Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)