Vers

LÁTOGATÓBAN

leültem mögöttem a régi megszokott bútorok   köröttem szertelen jövőt faggató múlt kifakult   előttem a kertben bíborló alkonyok s csönd ragyog   itt minden a múltat idézi – gyöngysor volt – szétgurult

Novella

Bohóctréfa

  Rábai legszívesebben elmenekült volna, azonban a kefebajszú porondmester ujja egyenesen rászegez?dött.     – Az az úr a harmadik sorban – hallotta a szemüveges m?szaki rajzoló. – Jöjjön, a segítségére lesz szükségünk a következ? számban.     Rábai gyomra összerándult a [… Tovább]

Vers

Az utolsó vacsora

A váratlan búcsú fájdalma még sokáig kísérthet, és visszatér, ha akarja az ember, ha nem.   Azt hittem, hogy szeretni hívtál,meleg mosollyal, fényl? szemekkel,daloltak bennem vágyó dallamok,csokorba kötött csillagokat vittem,és elképzeltem egy égi táncjátékot. Terített asztal, gyertyás félhomály,halk zene, ital, [… Tovább]

Vers

Fűzfák alatt

Hulló levelekről is felálltam…* Nagy viharban fűzfa ága betakarna. Elmondanám, hányszor áztam nélküled, hogyan fáztam. Sárban egyedül jártam.   Mit nekem ez a vihar,   itt a lombok alatt elmondhatod minden titkod. Várhat még ránk a világ. Összesodort az ég [… Tovább]

Vers

Gránit kora

  A szivárvány időknek leáldozott… Beköszönt lassan a gránit kora. Szürkésre kopott éjszakák fedik fel a kő kérlelhetetlen igazságait. Illó a léghez, csend a csendhez való. Az ordítás hiába keresi csendjét, képzeli csak, hogy létezik. Anyag találjon anyagot, kő követ. [… Tovább]

Vers

Kő vagyok. Kavics

*   Kő vagyok. Kavics. A Földön éltem. Szerettek és úgy szerettem! Egy nap, míg Isten félrenézett, felkapott forró tenyér a sötétben se hang, se csönd, csak én, ahogy a bőrhöz ér.     Megállt velem. Kút felett. Ujjai széjjel. [… Tovább]

Kisregény

Báthory Erzsébet 6. rész

    Igyekeztem hát, már ha bátyám is olyan nagy dolognak tartja, ami itten készül?dik, nekem is örömmel kell fogadnom és minden lehetségest megtenni azért, hogy mindenkinek elegend? öröme legyen. Számba vettem holmijaimat és szolgáimat, amin?ket vinnem kellett, részben magam [… Tovább]

Sci-fi

A kolónia II.

A Világ olyan, mint matrjoska babák végtelen sora. Bármennyit kinyithatsz – mindegyikben lapul egy újabb, ami kinyitható, és persze mind nagyon hasonlítanak egymásra…      – Kiestél, Johnny! – kiabálta Vanessa.     Igaza volt. Johnny harmadszor is hibázott az ugróiskolában, így [… Tovább]

Vers

Vezeklés

Néha elkap a b?ntudat…. – nem nagy b?nökr?l szól e versem, de olykor muszáj vezekelnem… Életem fegyence lettem,Rabbilincs a lábamon.B?neim miatt vezeklem –Börtönöm – gyalázatom.Szembenézek önmagammal –Szörnyü rém tekint reám,Vérvörös szemében angyal,Ám a szárnya tépve már!Hogy lehetne elkerülniVégzetem, mi egyre [… Tovább]

Vers

Kívánság

KÍVÁNSÁG   Az álmaim: Legyek. Benneragadtak holdf?zte tejberizsben. Ízesített, málna, eper esszenciába fullasztott gépi moslék.   Az álmaim legyenek sárarany tésztába gyúrtak, koporsódeszkák, gyalultak, megvalósultan tegnapba fúltak! Valóságviziók.   Az álmok kellenek. Csukott szemem is lásson! Pincében krumpli, télre vermelten. [… Tovább]

Novella

Az időember

A tengerparti jelzőtorony éjjeliőrén szokatlan idegesség lett úrrá, amikor felébredt éjfél utáni szundikálásából. Ahogy múltak a percek, idegességét egyre inkább a félelem váltotta fel, s bár tudta, hogy nem egy esetleges ellenőrzéstől tart – valami történt. Annál is furcsább volt [… Tovább]

Vers

Szüzesség (12)

Magyar Szexológiai Társaság pályázatára készült. Kategóriájában I. helyezést ért el.       Szemérmes pillantásoktól szép ez az est, Zülleni éhes fátylat ereszt. Ünnep a lánynak, ágya, ha reccsen, Zajtalan hangzavar lüktet a testben. Ez éj csupa csókkal, bélyege sorsnak, [… Tovább]

Vers

Századom

Francois Villon modorában   Most, hogy a Nap lemegy az égr?l szépen, most, hogy létem a semmi felé hajol, talán elhúzódom t?letek végleg, létezésem a „nincsekkel” nem bajol. Mert jogomban áll – mint sebzett állatnak – bújnom sebet nyalva bokormagányba. [… Tovább]