Fenn van a Krisztus a fáján,Semmibe lóg le a lába,– Száraz agyagnak a víz kell –Szíve alá bök a lándzsa. N?puha álom e földön,Zajtalan oszlik a semmi,Összeveszett velem Isten,Hogy’ fogom ezt kiheverni? Mélyen az ágy, ahol [… Tovább]
Látszik, hogy nem tudod, hogy nem tudod, hogy látszol,játszol, csak élhessél,hogy élhessél, csak játszol. Maradsz, hogy ne menjél,s hogy ne menjél, maradsz.magad vagy, egymagad,– egymagad vagy. Magad!
A posztmodern ötven éve Az új ösvény latrinához vezetett,És ötven éve fossák le a lantotKim?velt senkik, a bölcsésznímandok,Gondolván újszer?, posztmodern e tett, Aztán szimatolnak: tömjén ez! Ámbra!S boldogan merítkeznek az ötven évMegtermelte langymeleggé poshadt pépMéhidéz?, súlytalan homályába, Hol [… Tovább]
Fagylehelése az ?sznekAz erd?t elszomorítja,S lomb hull, nyártemet?nek. Fagylehelése az ?sznekBarna ruhát ad a földnek,A fákat ködbe borítja;Fagylehelése az ?sznekAz erd?t elszomorítja.
Ciklusom zárszava. A megvilágosodás, az ütyülü-pütyülü provincionalizmussal, e magyar néplélektani sajátossággal való szakítás költeménye, mely után visszatérni szándékszom oda, ahonnan vétettem: a blaszfémia-romlottság, valamint gyermeki játék-életigenl? vidámság által meghatározott irodalmi térbe. ?, a politizáló költ?,Aki a mának adja magát,S a [… Tovább]
Ami van, aljasít, hát nem kell semmi!A hernyó ott él a rigó dalában,Na meg a pillangó… Száll, száll magában.Csak ti vagytok, meg én. Vége. Nincsen mi… Ami volt, elveszett. Kár keresni már.Ki bölcs, köldököt néz; az elefántcsont:Cicoma a falon, és [… Tovább]
Egy év. Vagy talán kett?. A szül?k öregek,A ház is elkészült:Friss meszelés, új tet?. A gyerek óvodában,Barátai között.Nem értené meg eztA félszet az apában. Így maradunk. Féktelen… Még van, még van törvény,És az id? is jó!Oly’ kellemes… Végtelen…
Elmenni félek, Maradni nyomor,Mást mond a szív, és Mást mond a gyomor, Fiamra nézek, Játszik és beszél,Kölcsönruhákban Még boldogan él. – Micsoda a vers? – Kérdezi t?lem.– Magyarok vagyunk… – Én értem, ? nem. Maradni b?n, de Elmenni félek,Görcsben a gyomor, [… Tovább]
A pirkadat vörös volt, már narancs a Nap.Ébrednem kell! Muszáj! De ágyam csak ölel,Csalogat az álom, még vár, itt van közel.Maraszt a langyos, a fehér paplan alatt,S taszít a harmat. A zöld. A ködb?l-maradt…Gy?zködöm magam, így, csak a halál jön [… Tovább]
A tizenhét évesek szentimentalizmusa… A padlón Csorba kacatok hevernek. Összetört, unt játékszerek; Valósággá fagyott álmok, Kihunyt, sosemvolt szerelmek. A falon Csillogó fémtükrök lógnak, És mint gyantába fúlt lepkét A borostyán, ?rzik képét Az ?rült, szép vízióknak. A plafont Cs?be húzott Nap ragyogja, Mi halványkék felh?mintát Vetít a sarokban álló Megtévedt [… Tovább]
