Károssy Attila Szerző
Vezetéknév
Károssy
Keresztnév
Attila
10 év 10 komment

 

 

Fenn van a Krisztus a fáján,
Semmibe lóg le a lába,
– Száraz agyagnak a víz kell –
Szíve alá bök a lándzsa.

 

N?puha álom e földön,
Zajtalan oszlik a semmi,
Összeveszett velem Isten,
Hogy’ fogom ezt kiheverni?

 

Mélyen az ágy, ahol alszom,
Dunyha ölel, szerelemmel.
Sósvizet enged a pórus,
Dobban a szív, sokezerszer.

 

Ébren a férfi az égben,
Húrzene fordul anyaggá,
Békül az ember, az ördög
Szétesek, újra agyaggá.

 

Ostoba, h?si halottak…

 

 

 

 

 

10 év 11 komment

Látszik, hogy nem tudod,
hogy nem tudod, hogy látszol,
játszol, csak élhessél,
hogy élhessél, csak játszol.

 

Maradsz, hogy ne menjél,
s hogy ne menjél, maradsz.
magad vagy, egymagad,
– egymagad vagy. Magad!

 

10 év 9 komment

A posztmodern ötven éve

Az új ösvény latrinához vezetett,
És ötven éve fossák le a lantot
Kim?velt senkik, a bölcsésznímandok,
Gondolván újszer?, posztmodern e tett,

 

Aztán szimatolnak: tömjén ez! Ámbra!
S boldogan merítkeznek az ötven év
Megtermelte langymeleggé poshadt pép
Méhidéz?, súlytalan homályába,

 

Hol lila ködb?l gyúrhatnak felh?ket,
Ahol nem kell kitenni a vessz?ket,
Hol a kritika körbe jár: költ?ket

 

Költ? méltat, akit a méltatottak
Méltatnak, és így lesznek felkapottak
A Sormintánáltovábbnemjutottak.

 

10 év 4 komment

Fagylehelése az ?sznek
Az erd?t elszomorítja,
S lomb hull, nyártemet?nek.
Fagylehelése az ?sznek
Barna ruhát ad a földnek,
A fákat ködbe borítja;
Fagylehelése az ?sznek
Az erd?t elszomorítja.

10 év 2 komment

Ciklusom zárszava. A megvilágosodás, az ütyülü-pütyülü provincionalizmussal, e magyar néplélektani sajátossággal való szakítás költeménye, mely után visszatérni szándékszom oda, ahonnan vétettem: a blaszfémia-romlottság, valamint gyermeki játék-életigenl? vidámság által meghatározott irodalmi térbe.

?, a politizáló költ?,
Aki a mának adja magát,
S a csalfa szélbe szórja szavát…
Verse aggul, gyermeke föln?,
Amíg a sánc mögül csak l?, l?.
Nem ékszer, konfekciókabát,
?, a politizáló költ?,
Kit sutba dob az emberölt?.
Mint képeslap a hegyek havát
Csak úgy, úgy ?rzik meg a hevét
A jobb korokban, hol gyönyör n?:
– ?, egy politizáló költ?…

10 év 7 komment

Ami van, aljasít, hát nem kell semmi!
A hernyó ott él a rigó dalában,
Na meg a pillangó… Száll, száll magában.
Csak ti vagytok, meg én. Vége. Nincsen mi… 

Ami volt, elveszett. Kár keresni már.
Ki bölcs, köldököt néz; az elefántcsont:
Cicoma a falon, és sugarat ont
A Nap, mindegy, hogy kint tél van, ?sz, vagy nyár.

Ami lesz, nem bánt. Volt az egyszer már úgy:
Templomból pártház, papból agitátor,
– Eddig a leves g?zölt, eztán a húgy…

Nem választok! Mögöttem nincs keresztút.
Nem lépek. Nincs nyitott, se nyíló tábor,
Nincs kenderkötél, és nincs selyemsátor…

10 év 4 komment

Egy év. Vagy talán kett?.
A szül?k öregek,
A ház is elkészült:
Friss meszelés, új tet?.

A gyerek óvodában,
Barátai között.
Nem értené meg ezt
A félszet az apában.

Így maradunk. Féktelen…
Még van, még van törvény,
És az id? is jó!
Oly’ kellemes… Végtelen…

10 év 10 komment

Elmenni félek,
Maradni nyomor,
Mást mond a szív, és
Mást mond a gyomor,

Fiamra nézek,
Játszik és beszél,
Kölcsönruhákban
Még boldogan él.

– Micsoda a vers?
– Kérdezi t?lem.
– Magyarok vagyunk…
– Én értem, ? nem.

Maradni b?n, de
Elmenni félek,
Görcsben a gyomor,
Visít a lélek.

10 év 9 komment

A pirkadat vörös volt, már narancs a Nap.
Ébrednem kell! Muszáj! De ágyam csak ölel,
Csalogat az álom, még vár, itt van közel.
Maraszt a langyos, a fehér paplan alatt,
S taszít a harmat. A zöld. A ködb?l-maradt…
Gy?zködöm magam, így, csak a halál jön el!
A pirkadat vörös volt, már narancs a Nap;
Lassan átsüt a függönyön, belém harap,
Vörösre festi fehér b?röm… Menni kell!
Fiamnak, lányomnak tartozom ennyivel!
Még zöldek, bennük nem lesz fájdalom, harag;
A pirkadat vörös volt, már narancs a Nap.

10 év 13 komment

A tizenhét évesek szentimentalizmusa…

A padlón
      Csorba kacatok hevernek.
      Összetört, unt játékszerek;
      Valósággá fagyott álmok,
      Kihunyt, sosemvolt szerelmek.

 

A falon
      Csillogó fémtükrök lógnak,
      És mint gyantába fúlt lepkét
      A borostyán, ?rzik képét
      Az ?rült, szép vízióknak.

 

A plafont
      Cs?be húzott Nap ragyogja,
      Mi halványkék felh?mintát
      Vetít a sarokban álló
      Megtévedt ?rangyalomra.

 

Károssy Attila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.