Lucskai Vincze : Hányszor

 

(meghallgatom)

mint bölcsőbe   anya gyermekét

helyeztem lelkem

virágos rétre

s ringatott is égnek kékje

féltve

szenvedélybe

míg rám hajoltak fények illatok

szememre festettek

egy röpke bánatot

 

nyíló tavaszok

szóljatok

hányszor kúsztok még

deres süvegem felé

hányszor kiált még rám

téltemető sárgán

ligetek könnyes avara

 

korhadt ágakon sikolt

lépteim zavara

 

mondd hányszor

 

mint palló ha görnyed

csacsogó csermelyen

ölelnék  még rád

illatos partot

lilán

míg zajlik a jég sután

 

s hagynám ringani a pufók rügyeket

rét-palettán duzzadni

hunyorgó színeket

 

lám

sziklákon pereg már a bércek fehérje

s ajkam ha éri

érzi

ezer érből sír a tél

és utol ér

és utol ér

 

(meghallgatom)

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...