Alszik a hold, defelül, csak a nap hajalibben a tükrén. *Ázik az ég, s nefeledd, cselekedve semázik a lelkünk. *Tetted a h?, s tea k?, ne bet?zzed afényt, ha betöltött.
2./1 fejezet Az orvos maga is nehezen kapkodta a leveg?t, tüdeje zihált, bárhogyan is leplezte, a ritka leveg?, a lépcs?k meredek egymásutánja megviselte. Félt. Félt er?sen, észre veszik rajta a papok, ereje végéhez közeledik. Igyekezett lassan, kimérten mozogni, igyekezett mélyeket [… Tovább]
El?ször is, itt idézek egy versemet. De ez az alapja, amiért megírtam ezt a szösszenetet. Csak amolyan múlt id? idéz?, meg jelen id? idéz?, és végül jöv?id? idéz?nek szántam. Kedveseim, nézzétek el nekem, hogy olyasmibe kontárkodom, ami nem az én [… Tovább]
Mint fesl? rózsa, kés? tavaszban,Ki reggel a napra nevetve ébred,Szerelmes szívvel nézlek boldogan,Hisz a legszebb kincsed nekem ígérted.Ne menj még kérlek, jöjj fogd a kezem,Nem lophatja el t?lünk senki a fényt,Szoríts magadhoz és repülj velem,Hallgassunk együtt titkos égi zenét.Megosztom veled [… Tovább]
