Magányos szentestére készültem, bár meghívtak többek és ajánlották mások, hogy eljönnek, átjönnek, ne töltsem egyedül a szentestét, szívem legmélyebb vágya azt volt, hogy egyedül lehessek. Így 24-én, miután feldíszítettem a kis fát, szép, takaros rendbe tettem a lakást és konyhát, [… Tovább]
A két öreg odahajolt a kávéautomatához, mintha az egy harmadik személy lenne és összedugnák a fejüket, ők hárman, a két öregember meg az öreg gép. — Itt most megkávézunk urasan! — mondta a férfi, fordult az öregasszony arca felé, [… Tovább]
Có một ngôn ngữ khác là có một linh hồn thứ hai. Ha van egy másik nyelved, van egy második lelked is. Így szól a vietnami szólás-mondás. Vajon egy idegen nyelv elsajátítása elég egy lelketlen embernek, hogy „lelkes” legyen? [… Tovább]
Beóvakodott a szobába, lassú, óvatos léptekkel oldalazva. Felnéztem a munkámból. — Uram-atyám! — kiáltottam fel, amikor a vércseppeket megláttam a szőnyegen. — A lábad? — kérdeztem. Ő némán a szemembe nézett. Tekintetéből olyan fájdalmas ragaszkodás sugárzott, hogy a szívem [… Tovább]
Poligráf Két vastag ág között ült. Égnek álló kék hajában a bal halántéka felett a leborotvált folt sárgán virított, feketére lakkozott körmeivel a fakéregébe kapaszkodott, fekete festékkel vastagon keretezett szemével bambán nézett a semmibe. Mint egy óriás fakopács, [… Tovább]
Ment ruganyos léptekkel, a felszikkadt úton. A nagydiófa alatt ült. Meztelen talpait szorosan tapasztotta a nedves földhöz. Egyenes derékkal, karjait oldalához szorítva, feszesen, felemelt fejjel tartotta magát. Kezei a combján, kinyújtott ujjakkal feszültek. Fehér haja fejéhez simult, arcán a [… Tovább]
Egy csapat vadgalamb felreppent a fára a járdaszélről. — Látja? — intett borostás állával a főben kucorgó vadgalamb felé Marci, a hajléktalan, a vadgalamblelkű. Lehetett volna valahol-lakó, ám ő, a Marci, annyira nem bírt semmiféle kötöttséget, inkább a szabadban [… Tovább]
Feoh 2/2 Az eddig óvott, védett, menekített fahasábot most már eldobta. Már nem volt rá szüksége. A medve-harcosok nem tudták elvenni t?le, örömében elégedetten sikongatott. Kenoccha még sohasem látta a tájat innen, err?l a szikláról. Még soha sem merészkedett el [… Tovább]
2. Feoh, bodzafa bokor a ház mellett Elaniny tétován állt, hol Kenoccha felé lépett, hol vissza Mahon mellé. − Mit tegyek ezzel a lénnyel, hiszen gyermek embernek is, asszonynak is! Még soha sem neveltem hozzá hasonlót! Szabadon élt, mint [… Tovább]
11./3 Mintha csak egy test és egy lélek lenne, úgy lopakodtak együtt a pumák holdárnyékban. Az enyhe szél lustán simított végig bársonyos, fekete hátukon, selymes tenyerével mögéjük vitte a szagukat. Osont a falka fától-fáig, k?faltól-k?falig, egy ütemre lélegezve, egy [… Tovább]
