SV : Marci galambocskája

Egy csapat vadgalamb felreppent a fára a járdaszélről.

 

— Látja? — intett borostás állával a főben kucorgó vadgalamb felé Marci, a hajléktalan, a vadgalamblelkű. Lehetett volna valahol-lakó, ám ő, a Marci, annyira nem bírt semmiféle kötöttséget, inkább a szabadban fészkelt.

— Látom! — válaszolta az asszony, a szelídgalamb lelkű, aki bár szintén vadgalamb lelkűként született, de mostanra már beidomult a kalickába.

— Beteg. Nem tud repülni. Itt vigyázok rá, hogy ne bántsa a többi…

— A többi? Mi?

— A többi vadgalamb. Rászállnak, kínozzák.

— Hihetetlen! Miért?

— Tojó, jönnek rá a hímek, nem tud védekezni. Szenved.

— Tegyük a bokor alá! Ott talán felgyógyul! — mondta tétován az asszony.

— Próbáltam. Ott is rátalálnak, bántják. Adtam neki friss vizet, meg egy kis kenyérmorzsát.

— Elfogadta?

— El. Hozna nekem, ha szépen megkérem, egy zsömlét a boltból? — intett az utca túlsó oldala felé borostás állával Marci, a hajléktalan, a vadgalamblelkű férfi.

Az asszony hamarosan visszatért a zsömlével. A fiatalember már messziről odaintett neki, ne jöjjön közel hozzá.

— Menjen innen, menjen! — kiáltotta az érkező öregasszonynak.

Az asszony tétován, lassan, mégis közelített felé.

— Kitekertem a nyakát a töröttszárnyú galambnak! — zokogta Marci, a borostás állú, a vadgalamblelkű.

— Jobb így neki…— suttogta az asszony, a szelídlelkű, akinek a könnyei már csak befelé, a szíve felé folynak. Rebbenéstelen szemmel nézett a kitekert nyakú galambtetemre.

Marci ráemelte könnyes szemét.

— Néha nagyon nehéz könyörületesnek lenni! — mondta sírva.

— Az — válaszolta az asszony ridegen. — A legnehezebb könyörületesnek lenni, ebben a könyörtelen világban.

Már messzire járt, amikor ráeszmélt, kezében maradt a zacskó. Kivette belőle a szikkadt zsemlét, és tört belőle magának egy falatot. Enni kezdett.

Egy csapat vadgalamb felreppent a fára a járdaszélről.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: SV
Szerző SV 59 Írás
A nevem nem titkos, nem rejtőzködésből 'SV', ami az írásaim fölött áll, hanem tisztelgés Verő László emléke előtt. Verő Lászlóval együtt kezdtük tervezni és létrehozni a 7torony-t..., egy másik laptól jöttünk és hoztam a régi nick-nevemet. Nem vagyok rá képes, hogy megváltoztassam. A változtatással mintha elfogadnám, hogy Ő már nincs. Pedig itt van, lélekben mindig velünk marad. Így tisztelettel kérem a megértésüket! Sike Valéria