Vers

PAUL VERLAINE: Őszi chanson

Messze szállóbús gitárszóhangja zeng,peng a zord ?sz gyászos és b?szhangszere. Én félhalottárnyék vagyoks csak nézem,elém hogy szállelmúlt sok százemlékem. Felkél a napés elragadaz éjjel,s mint hullt levélelszállok éna széllel.   Eredeti francia szöveg: Chanson d'automne Les sanglots longsDes violonsDe l'automneBlessent [… Tovább]

Novella

A csel

A város peremén ahol laktunk, csodálatos gyermekkorban volt részem. A hetvenes évek elején az aprócska házak muskátlival díszített ablakain keresztül tévé még csak imitt-amott pislákolt. Olykor, ha egy ígéretes kalandfilmet sugárzott az egyetlen csatorna, bekéredzkedett a környék apraja-nagyja az épp [… Tovább]

Vers

Semmiből semmiért

  Semmiből. Semmiért. Fiatalon. Erősen. Futva a kivilágított utcán örökre szabadon mindenből formázott csontokkal, kitárt karokkal állni halhatatlan és tüdőgyulladást kapni nevetve, karjainkba zárva az egész világot. Semmiből. Semmiért.   Egyszer a tükör mögött a semmire látni, rájönni, mi is [… Tovább]

Vers

Már…

Szabálytalan nekrológ szabálytalan szonettben   Még mindig megrettent a halál olykor, Pedig már régóta arra vágyom, (Ott talán már nem fáj test, szív, s a lélek, Lehetnék már a másvilágon.)   Különösen – ha még termő fát suhint A visszavonhatatlan [… Tovább]

Vers

Ver? Lászlóért

Az alapító-szerkeszt? emlékére…   Irodalmár volt, se több, se kevesebb, középkorú, kissé bolond, magyar. Sosem találkozhattunk személyesen, mégis épít? volt minden szava.   Én az ifjú lázadó, ? bölcs ,,öreg", szócsatáztunk a drótposta éterén, s tán sokszor nem értettem egyet [… Tovább]