2007.01.03. – 16:38 Indulni kell, ütött az óra – Thanatosszal a kézfogóra. Búcsúzni tőled, erdei virág, kinek bibéjén zöld hernyó rág, s tőletek is, ti szálas szilfák. Árnyaitok az avarba írják törzseteknek mindenik görcsét; hány villám döntött volna hétrét, [… Tovább]
Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély, átvette a fényes reggel helyét a csendes éj… Kialudt a t?z szívemben, meghalt a szenvedély, Átvette a fényes reggel helyét a csendes éj, Ég?vörös lobogásból nem maradt, csak salak, De lelkem [… Tovább]
A napsugár ma halkan énekelve Járja útját bölcs hegyek felett, Kitárja szirmát kis gyopár feledve, Szépsége csak pillanat lehet. Az öröklét az álom pisla éke, Mely valóság sosem volt talán… A múlandóság a legszentebb béke Létünk hajnalán és alkonyán. Apollón, [… Tovább]
Múlnak a percek, az órák, Évek a múltadat írják, Terheidet sose bírnákVállak. Ezért nem is festik Mézíz? szókkal az égre, Szíved meglelheted végre – Hószín? lelked a békeOtthona. Sújthat az átok, Csalhat a t?z, jöhet méreg, Elver a jég, s [… Tovább]
már megint igaztalan vádak sor-nyilai ?znek-sodornak egyre távolabb az emberek farkas hadától ki ki ebb?l a látszatvilágból hol hazug jelmezek hang-özönét?l néma az igaz szív s elcsitul a szeretet szava keresztre feszül a hit a jóságban már megint jobb [… Tovább]
Én már olyan kevéssel is beérem,s azt is oly nehezen adja az élet;egy kézfogás, egy kedves bók,simító szavak, néha egy csók… Fukarul markába gy?jti-szorítja,nem szórja rám, csak tartja fogvaaz ég a nap meleg sugarát –inkább az éjjel múlatja, s nem [… Tovább]
Hajnaltájt Mézillatú csendben ballagok, Léptem koppanása megfagyott. Felettem a mélyben csillagok, Ragyogásuk már régen halott. Sötét égen mélysötét a hold, Nem világol lelkem ablakán, A hangulat emlékeket old Láncaiktól – ébredés után. Sárgák, kékek, zöldek, pirosak, Olykor [… Tovább]
Holdfényben árnyékod elterül,Csillagok ragyogják léptedet,Aranyra festik az éjkék eget,Sziluetted h?s selymére vetül. Magasba repülni volna jó!Súlytalanul szállni véletek,Eggyé válna lelkemmel lelketek –Lehetnék én is égi fényfolyó. Csillagként mutatnám, merre menj,Hogy a boldogságra rátalálj,Örömödben te is csillaggá válj –Fényedt?l poklomból is [… Tovább]
A zöld feny? ma tiszta fehér ruhájába öltözött kopasz karú juhar s akác fák átázott törzse között, és integet lágyan, méltóságteljesen, kecses hó-strassz csengetty?i fényesek. Jég-csipkéb?lpalástot is terít rá az éjszaka, zúzmarát fúj, s s?r? ködöt terelget most Szél-atya. [… Tovább]
Sár van, nem kopog, Nem fedi hó, nem ropog, Csak es? mossa Az els? vasárnapot – Megtisztulásra vágyva. A kanyar mögött Végtelenbe viv? út Sok kis göröngyöt Rejt – és egy illúziót; Csak van valami valós. Éjfekete [… Tovább]
