Nyelvbe zárt jelentés – megjegyzések a fordíthatóság problémáját illet?en Paul Celan Fadensonnen cím? verse különböz? fordításainak tükrében Paul Celan verseinek fordítása és fordíthatósága körülbelül az 1980-as évekt?l aktuális, és mind m?fordítókat, mind elemz?ket mélyen foglalkoztató kérdés nem [… Tovább]
Jelen tanulmányban a szépség aktualitásával, annak lehetséges megjelenési formáival kívánok foglalkozni Paul Celan, a XX. század emblematikus költ?jének költészetén belül, a szerz? három viszonylag ismert kései versének elemzésén keresztül, rávilágítva Celan szépségr?l és m?vészetr?l alkotott eszményének néhány [… Tovább]
Ma negyven éve, hogy öngyilkos lett Paul Celan, a második világháború európai líra talán egyik legjelent?sebb költ?je. A narrativitás és annak hiánya Paul Celan korai és kései költészetében A jelen dolgozatban a narrativitás lehetséges jelenlétét és hiányát kívánom [… Tovább]
Kék abszinttal itatott elektródák tekerednek merev kezeim köré. Ventillátor dübörög a háttérben, amíg egy száj narancs-szavakat beszél. Már nem tudom, mi a tinta, mi a sav – macskák rohangálnak át az éteren, testükb?l áll össze az új akarat, mely pálcára csavarja lélegzetem. Két lábam – két rángó, kék egérzsinór. Zárlatos a szív, a száj, a vér, a szem. Ez a világ is egy kilégzés csupán: testemben tíz hamburger, és éhezem.
A FÁTYOLSZEM mögötti gyertya most oroszlánsörény- szálakat éget. A szénában kutató sötétbarna kéz jelet vés a fába, ami mögött a dögl?d? leopárd utolsót pislog.
Meghasadt valóságok – megnyúzott madárárny. Lélegzetek táncolnak személyiségek határán.
Átröntgenezzük magunkat. Töröttek mind a csontok. Aranyat implantálunk az alig él?be, de a síkban, átlátszóan is ?szinte fekete-fehér plasztiklap ?rült virágként az arcunkba nyílik, és röhög.
– kísérlet arra, hogyan térjünk el teljesen az eredeti verstől – Drágakövek lángja kúszik fel a csarnok oszlopain – ametiszt, kristályok megfejthetetlen egymásba láncolódása. Fénytáncot jár arany és márvány simasága, az ereklyetartó falán át Szent Vencel pora nézi. [… Tovább]
Liberation Dogs in trousers, what we were, under the make-up, the mask, sweating animals, bears in skirts, prisoner-birds. That we were. But now, for a minute, the dead hand and the unconscious, gasping trunk shines, and is [… Tovább]
The Third The most imperishable of the three of us, your icon eternally shining, your dune eternally crumbling, the most suffering is me EREDETI MAGYAR VERS: A harmadik Hármunk köz?l legmaradandóbb, örökké fényl? ikonod, örökké omló [… Tovább]
