Hónap: 2009 november

  napjaim h?l? csillagok közönyöm hideg vas nyolcvanhét telén születtem az összes zsebem lyukas   forintszer? nappalok ?znek estére letaglóz az álom olyankor tíz körömmel kaparom hátamról leltári számom  

*   az idő szögre akasztva lóg, rozsdás szegen, kínján szánalom, csendes a lélek láza, hol kövek között lüktet a fájdalom, a házakban, a hangokban, hol komor az imádság egész évben, karácsony lesz itt is, s ott is, ajándék nélküli [… Tovább]

A demokráciában is élnek szegények Lesznek bel?lük például drogfutárok Viszik a kotonba zárt terhet Áthúzott nullák ?k, nem vagányok   Megbízóik nem mérlegelnek Ha rosszul lesznek, átvágják a torkuk Gyomrukat felmetszik, tovább passzolják A szajrét. Teljesítették a dolguk

… pedig annyi mindenr?lírhattam volna −ám nem ült körémihletként− jó ismer?söm −a temetések szaga;sosem látott otthonomráncos kézfogása isszúrós zsebembenmaradt… szólni mégsem tudtam róla. én hozzád t?ztemminden szavam −voltam színed(a kimoshatatlanbarnaság)és néhanapszúrás is:ágynak dönt?lázad,ha orkáncsapta hajad,voltam es?kabát. és mind hiába… mert [… Tovább]

Oly messze, oly halkan, alig érteni szavát: susogó nyár-dalban a múlt küldi nekem át id?n, téren; halványuló,—— itt biztos a “teren” szóra gondoltál…a halványuló, fakuló tollú holló fakuló tollú holló,——————mind beszédtechnikai szempontból, mind képi megjelenítési szempontból is meglehet?sen zavaros, nyelvficamító [… Tovább]

    Egyszer mementóvá válnak az ünneplő napok,   mind több üres széket néznek éhes asztalok, a sors lepkehálójába pók sző ősz szemfedőt, s mi túlélők tisztelgünk halk padok előtt.  

Én képtelen vagyok parancsra sírni,és rémít? tágakaz üres frázisok. Jajj! Csak az ill?komolyság meglegyen!Csak mosoly ne csillanjonvértelen ajkamon! ? ember volt, és élt.A fájdalom személyes,már ha akad ami fájjon.Lélek volt, egyedi. ( “Hiányod átjár, mint huzat a házon.” ) Én [… Tovább]

    A legszebb ruháim vettem fel mindig, amikor rád gondoltam.- Verset írtam mindenütt, ott is, ahol nem lett volna szabad. Például érettségiztetés közben. Aztán összehajtogattam a papírt, kiskabátom fels? zsebébe dugtam. A bal oldalra.   Tudod, úgy voltam csókjaiddal, [… Tovább]

saját fotó                Utazom újra. Látod, nekem a pezsgés hiányzik, ne múljon el egy nap, ne ébredjen a másik céltalanul, ha élhetem. A változás vidít. Valahogy így van ezzel más is. Lehangol az egyhangú ködös szürkeség.   Ma szép [… Tovább]

Hiányzik valami más, Valami régi, Messzekékl?-fényl? Égi látomás, Valami új, Mi felemel, széjjel fú, Valami édes-búsongó keserv, Csontokban kacagó ?si delej,   Ha a kör bezárul, Kihúnynak az évek, Hamvain- mint végs? jótev?-, Bársonyperceket sz? még a szánalom, A megrém?lt [… Tovább]

Csak a kereszt meg a zászlók. A gondolataimra vigyázók, visszatér?k. Vadrózsa szirma elszelelt szelekre tetten, tettenért összekacsintások, ráncos asszonyarcok, kés? ?szben. ?szirózsa dömping. Csokorja kétszáz forintért, kel el, ha elkel.   Ünnepély, ünnep el?tt. Lélek és pénztárca kitárulkozások, a sarki [… Tovább]

  Lakni jó, Ott, hol laknak, A Nachbar nev? szomszédok, Jó a Ház, Ahol épp most lakhatok, Ott kevés a rezsi, De nem a gáz, Jó elcsúszni a havon, Ha van, ki felsegít, Hajnalban elhagyom, Ki este szenderít Jó a [… Tovább]

                                                  Napkeleti bölcsek, három,                                                 sivatagban, teveháton                                                 Betlehembe igyekeznek,                                                 tisztelegni a Kisdednek.                                                 Mintha egyetlen fül volna                                                 hármuk s a Mindenség szólna:                                                 “Örvendjetek!” – egyre hallják                                                 szívük néma ujjongását.                                                   Nappalok, éjszakák jönnek. [… Tovább]

        elefántcsont ékem vésem     caplatok a létben     kalucsnim rég elkopott               már              korhad a vén batár    görnyedt sorsom bakján               vár   elefántcsont ékem vésem  komisz éltem fénye            sápadozik            nyár után lebeg? ökörnyál fátylát teríti rám            vésem           vésem elefántcsont ékem  mint bús székely            kopjafát ráhímezve bánatát            újra            és           újra  vésem minden ékem               pajzsom              címerem              fejfám         létem

Hajnali harangszó * Gyermekkoromra visszanézek, rórátéra menő léptek ritmusát hallom. Évek óta nem hull a hó, csak zeng a hajnali harangszó. Visz a képzelet oda, hol megtörténik a tiszta lélek-születés misztériuma.        

Hommage á C.S. Lewis Figyelj rám ide jól, Ádám fia, Éva leánya:Büszke legyél, hisz’ a koldus is emberi lény e világon;S szégyen e szó, mert embernek született a király is, És ett?l a tehert?l kétrét görbed a háta.

százhuszonhat napjajárok utánad,él?-holt napjaimmalcsak magamban,és tudom, ?rült vagyokmég mindig:leveleket gy?jtök neked,meg illatokat −mikor észreveszem…már nem lehet,csupán felfüstölt szeleketaz ingem alatt. de ha jönneknagykabátos éjek,mindig téged látlakálmaimban,− ha nem is hiszed −és látlak téged is,te átkozott másik,színeket lobbantó,széles vállú,engem temet? földdarab. [… Tovább]