Én képtelen vagyok
parancsra sírni,
és rémít? tágak
az üres frázisok.
Jajj! Csak az ill?
komolyság meglegyen!
Csak mosoly ne csillanjon
vértelen ajkamon!
? ember volt, és élt.
A fájdalom személyes,
már ha akad ami fájjon.
Lélek volt, egyedi.
( „Hiányod átjár, mint
huzat a házon.” )
Én képtelen vagyok
felejteni mindent.
Ne takarjunk semmit,
hiba is akadt.
De hát ett?l ember
az ember, hogy ha ember.
És annyira fáj, ha
csak a m?virág marad.
