Nap: 2009.11.05.

  Nehezen és lassan mozdulok Mint a rezervátumba zárt tulok Ha bosszúság ér begyorsulok És nagy sebességre kapcsolok

  Már pírkad. Kezd?dik a hajnalutolsó felvonása.Egy bennem él? heged?szótólnincs nyugovásom. Hagyom magam,hadd sodorjonez a zúgó morajlás. Lehunyt szemmelérkezem a búshangú szirénhez. Felkelek odaát,hol e dal kesereg.Kutatom forrását,de a heged?st nem lelem. Tekintetem az ég, és faggatom a szelet.Ölbe vesz, [… Tovább]

 kopolyát ástam vizet fakasztani                 s a csillagos ég mint rokolya                              perdült is egyet tükrére omolva                 míg a rögöt kapartam  sz?rköntösben csaholt már a mart                 terelni                 fél országot jószágot verembe                              terelni                             farkasverembe                afa cuka funda luka   gamón a száraz harang                 az ivó                csak lóg a bolond                nem mer   meríteni nem a taréjos [… Tovább]

    virágot hozott névnapomra és a lassan nyíló elhatározást agya barázdáiba ültetve   megkínáltam unicummal   keser? kísér? folyt fojtogatott megfordíthatatlan (s?t) léptei halkultak letiport szívemen  

                                                           Távozz tőlem!                                                          Legalább most, a vereség után.                                                          Megsebeztél, de énem csorbítatlan.                                                          Maradék erőt onnan merítek,                                                           ahová most sem tudtál behatolni.                                                          Ígérhetsz egérutat a rejtezkedésben:                                                          ha szabadban kényszerülök hálni,                                                          csakis csillagok alatt, nem bokrok mélyén.                                                          [… Tovább]

    ?szi es? áztat, életem zörg?, lyukas bádogeresz. Nézem a várost, mint fest? a vásznat, és nem tudom, mi lesz. Számban csikorgó homokszemek szavaim, felhólyagzik bennem  a csend… Köpni kéne, hogy kiáltsak, de minden marad idebent…  

Hatalmas ?r, mi legbelül kitölti h?lt helyét a Múltnak… Üres remény  bolyong ködén, s a néma fellegek reá borulnak… Sötét jelen, mi hirtelen letépi szennyes álruháját – Magasba int, fel is tekint, s a napsugárra bízza új világát…     

…én, a szégyenl?s kokott.      Nincs távfűtés. Az ősz korán kopogott, plédbe burkolózva fekszem, én, a szégyenlős kokott. Az élet nem ad meleget, ennyit, mint e kendő fekszem puha plédbe bújva, én, a vén esendő, takaróba becsavarva, tarka, mint [… Tovább]

I. Csak csapódnak ide-oda a tegnapi és mai dolgok a szabálytalanná magasodó tűzfalak között. A kilúgozott üresség, mint határozatlan térdarab lendül előre-hátra, meg-megtörve egyre zsugorodó árnyékomat. Aztán az erősödő zuhanásban félreérthetetlenül megszűnik mélység és magasság.   II. Miért vonz mégis [… Tovább]

    Eshetett volna. És ha jég szakad rám azt se félem, úgy álltam az ég alatt. Zsebemben összegy?rt reményem hoztam és eléd szórtam csöndemet.   Láttalak: árny vonult a kigyúlt mosoly mögött. Nálam fáklya volt Nálad füstszín? virág. A [… Tovább]