Vajon púpos volt-e Kálmán a Könyves
Vagy csalt már akkor is a Krónika
Akár így akár úgy okos volt
Gy?zött itt s amott Barát lett Szicília
Eltörölte a halálbüntetést
A kínzásoknak is véget vetett
? mondta azt is boszorkányok pedig
(Én csak gondolom mik) nincsenek
Nem vagyok szerves tartozék
Csak karácsonyfa függelék
Lógok az ágon fényesen
Fényesen, de nem kényesen
Mert nálam az is díjazott
Ha függelékként lóghatok
Képzelek angyalszárnyakat
Így függelék mivoltomat
Jól viselem. A bánatom
Elküldöm angyalszárnyakon
És himbálódzom fényesen
Fényesen, de nem kényesen
Mert fontos tárgy a függelék
Ha nem is szerves tartozék
Felfénylik az aranydió
Ágak között táncolni jó
Nem egyedül függeszkedem
Más is függeszkedik velem
Függeszkedünk az ágakon
Én magamat nem áltatom:
Nem vagyok szerves tartozék
Csak karácsonyfa függelék
Ágak között üvegdió
Vidám ünnepi fikció
Az az er?s, élénk középkék
Tengerré mossa szíveinket,
A tiszta hullámokban elveszünk,
Nem feledve, hogy jártuk Triesztet,
Amelynek óriás terén
Rusztikus, régi paloták
Körülfogtak, belénk karoltak,
Nem akartak engedni tovább,
Hogy Grado sz?k sikátorai,
Zöld zsalus házai a múltat
Hozták el, homokos partjai
Csupasz talpunk alá simultak,
Hogy okos és szép volt Adrienn,
Hogy végül a csúnyából is szép lett,
Míg ellenz?t vont szemünk elé
A gazdag mediterrán növényzet.
Van akinek pénze
Kinek tehetsége
Nem gy?z a királyfi
Csak a népmesébe
Körülötte vadak
Feje fölött rémek
Messzir?l figyelik
Áruló testvérek
A királyfi bujdos
Szakadt gúnya rajta
Átviszi a révész?
Át, a túlsó partra?
Nem kell neki révész
Aranyhídon vágtat
Tündér Ilonához
Viszi a varázslat
Csak egyedül ? mer
Rálépni a hídra
Két bátyja oldalog..
Várja élet kútja
Kipányvázza lovát
Élet kútja mellett
Táltosa megpihen
Békésen legelget
Elhever mellette
Nézi a kék eget
Nézi a kék eget
Az új világ felett
A mesék h?se kortalan
Vagy eserny?vel száll alá
Nem riasztja gyerekzsivaj
A rosszakat megb?völi
Vagy váratlanul ott terem
Ahol a szükség esdekel
Ha Cinderella bálba megy
? szerez neki új ruhát
Vagy mindent össze- s megkavar
Szentiván b?vös éjjelén
Nem ismerik meg párjukat
A bolyongó szerelmesek
Vagy a Rézhegyek titkait
?rzi. Példásan büntet és
Haragjára emlékezik
A cári malachit terem
Szalad a fehér nyúl el?l
Hol óriás, hol túl kicsi
A Szív királyn?vel perel
Míg rá nem jön, csak kártyalap
Szelek hátán jön el Mary
Idejét sosem fecsérli
Cip?je kopogós
Köténye ropogós
Szavait foghegyr?l méri
Titok lengi körül Maryt
Marad-e, aggódva kérdik
Igaz, hogy szigorú
De elneszel a bú
Hallgatva fura meséit
Energiák folyama árad
Ujjaim hegyén lombos ágak
Fényl? zöldözön
Nyári kosztümöm
Hajnali harmat cseppje szárad
Jó, hogy életünk m?ködik
Ennyi év után is
Pedig nem vagyok elegáns
Nyakamba nincs kaláris
Cip?det meg nem pucolom
És nem vasalok inget
Mégis csak ásó, nagyharang
Választhat el minket
Nem írok hozzád verseket
Mert evidens, hogy itt vagy
Hogy velem együtt létezel
Így bírható e vircsaft
Ülünk, beszélni nem muszáj
Nincs szükség közhelyekre
Közöttünk ott a gondolat
Kaleidoszkópja
Mint falun a dunyhát, tollasat
Id?nként összerázzuk
Lessük ahogy darabjai
Új képpé összeállnak
Kezd? vegyészként hogy szerettelek!
Veled színeztük a szilikagélt
Amelynek rózsaszínbe hajló kristályai
Az id? múlását jelezték
De néhány órás szárítás után
Újra kék lett, pompás ibolyakék
Titráltam én, és nem is keveset
A színátcsapást jelz? indikátor
Leggyakrabban a metilnarancs volt
Fenolftalein vagy kristályibolya
Sem volt ritkaság, vagy jodometriás
Titrálásnál a f?zött keményít?
Színtelenbe lassabban váltó kékje
Ezek mulandóságunkat jelezték
A nap végén kiöntve megsemmisült
A szín, amit munkánk megcélozott
Te változó, megújulni képes
Jelenség voltál, a bizonyosság
Hogy van állandóbb, mint sérülékeny
Viszonyaink, s törékeny életünk
A biztos pont voltál nekem, természet
Csodája. Frissen szárított
Kékl? tömeged nem a debreceni
Krematórium kékeslila színét
Hanem a F?NIX feltámadását
Idézte meg nekem, egyáltalán
A feltámadást, amely sorsunkon
Túlmutat; a megújulást, amelynek
Vége számunkra beláthatatlan
Rákkelt? vagy. Bennem egy világ omlott
Ma össze. Szám?zni kell körünkb?l
Csak ny?g lennél, plusz adminisztráció
Veszélyforrás, mely kiszámíthatatlan
Jön más helyetted, más indikátorok
Jelzik majd, hogy már elnedvesedett
A szilikagél, s szárítani kell
De azt a színt, a fiatalságom
Kedvenc színét, nem hozza vissza semmi…
Az öregasszonytól elköszönve
Ajándékait batyuba kötve
Lovára pattan a legény
És újra vándorútra kél
Tarisznyájában három ajándék
Gonddal sz?tték, faragták, verték
Kend?, fés? és egy tojás
Elfogadta, mesében így szokás
Indul a legény er?re kapva
Az öregasszonytól bátorítva
Az úti cél: Tündér Ilona
Szépen szóló aranymadara
Hegyen, erd?n és berkeken át
Hajtja, ?zi a legény a lovát
Míg el?bukkan a csoda
S ott a csillogó palota
A palotaablakon beugrat
Benn aranynyoszolyán szunnyad
Világszép Tündér Ilona
Mellette aranymadara
A fiúnál a kalitka már
S a szépen szóló aranymadár
Menekül kincsével tova
Csak úgy tajtékzik a lova
Álmából kelve Tündér Ilona
Észreveszi, elt?nt a madara
Nosza, tündérek hada kél
És a fiú nyomába ér
Elrepül a sokfogú fés?
Erd? terem ott, s?r? növés?
Nem jut át rajta a madár
Nem hatol át a fénysugár
Tündérkezekben pendül a fejsze
Mint a gabona, d?l a fa rendre
S már hallik a tündérzsivaj
Csendül már a gúnyos kacaj
Hátrarepül a vastojás
Roppant hegy kél helyébe, óriás
Megáll a tündérek hada
Id?t nyer ló és lovasa
De a tündérek szárnyra kelnek
S a roppant hegyen átrepülnek
És suhogva, zizegve szállva
Ott vannak a fiú nyomába
Most elrepül a szövött kend?
Árad a tenger, messzire kékl?
Hullámzó vize végtelen
Át azon még tündér se kel
S túl a végtelen vizen
A fiú végre megpihen
A kalitkából vállára száll
Dalolva az aranymadár
