Nap: 2009.11.12.

        Szemed Világával teleszórtál,  csillagodra leltem a ’nincsbe’, poros vállam leseperhettem.   Bennem maradt a bölcső,   mandulaillatú dalaink, vigaszunk cseppjei, s a megformázott idő.   Tükrünk matt,   de fáklyám lobog…      

  Őrült éjszakám volt, bár ne álmodtam volna rólad! Túl szép volt az álom, nem is vagy valónak. Kicsi kacér kancsó, táncot járt a káván, addig járt a kútra, túllépett az álmán. Nem mehetek elébe bizonytalan útnak, angyalaim elpirulnak, ördögim, [… Tovább]

A hideg szél össze-vissza sepreget,felkapja, majd ledobja a levelet.Sírok közt’ egy halmot kavar,idetesz és odatakar,aztán persze kilóg mégis,kikúszik a szenvedés is.Elszalasztott id?, jóra,másra kellett az, az óra.Varjú nevet horgas fán,recsegve száll: Kár! Kár! Kárr!

    A meggörbült égnek vetetted hátadat, hét hónap telt, hogy nem láttál Napot, mint nyirkos bőrhöz a por, rád tapadt a tudat: Ami érted volt elmúlt, halott.   Roppant láncok könnyűn pattantak el, hetyke vitorládba ordas szél kapott, az [… Tovább]

  Nyirkot ereszt az enyészet, Mállik a hús koponyádról, Csendes es? cseperészget, Sárba lehull a virágpor.  

  Szeretem a csöndet, ami el?tted fut, és ami követ; szeretem a hangod, ami nem fél a csöndt?l, és a kézmeleged. Vajon az angyaloknak kezük van-e, avagy ideává nemesült már rajtuk minden? Te például szárnyad hova rejted; lehúz-e a föld, [… Tovább]

*   A két kiscipő nem hagy nyugodni, így hát mesélek róla nektek. Az út mellett láttam menni őket, de hiányzott belőle a gyermek. Kicsit megálltam, furcsán néztem, emlékek között kerestem képeket, majd dühösen megvontam a vállam, de a kiscipő [… Tovább]

Gyermekkorom, édesanyám, gobelin   Anyuka ott ült a szöv?szék el?tt. Szemüveges lett egy szerda délel?tt. Mikor így megláttam, még aznap délután, azt mondtam magamban: no lám, no lám!   Kézben nehéz villa, hogy azzal üsse le szálanként színeit, így lassan [… Tovább]

    A szeretet szinten tartása a jó párkapcsolat titka.   De hogyan tartsuk e szintet csorbítatlanul meg?rizve önmagunk?   E kérdés feladására van teremtve az egyik nem.   Megoldására a másik nem.   S e két nem együtt sem [… Tovább]

Moslékot gyúr, a keze szaporán matat végig a pléhvödör falán, főttkrumplit markoz, vár egy mozdulásnyit, s ahogy a vödrön egyet-egyet rándít, kendője kettős csomója kibomlik, rá se figyel, egy csöpp gondot se fordít egyébre – most a dolga köti le, [… Tovább]

  A reggelek átcsúsznak a délel?ttbe.   Normális mozdulatok nélkül, láthatatlan kézzel pofozottak, felkelünk, kávézunk, kocsiba ülünk, villamosra szállunk, kerékpárra pattanunk, s irány valami Pénzpotyogtató!   Vannak, akiket húsok, zöldségek, f?szerek látomása szédít a milegyenazebéd kérd?jelén táncolva.   Szépen rendez?dni [… Tovább]

Egyszer megkereshetnélek. Meg is teszem ââ?¬â?? vagy mégsem. Sarokba szoríthatnálak, hogy ne pusztuljak éhen. Mert a véredet akarom. Hogyan nyugodhatnék meg, ha teljesen elfeledtél? Talánââ?¬Â¦ ha megölnélek.     Egyszer megkereshetnélek. Meg is teszem – vagy mégsem. Sarokba szoríthatnálak,hogy ne [… Tovább]

A leggyengébb láncszemnél Támadt, orvul, kéjes vigyorral, és Gyomorszájon talált a Stressz, ?, a hétköznapi nagyúr. Hitte, hogy célhoz ér, De tévedett, Mert pont velem kezdett, Ki ismeri a TITKOT. A vonzás törvényének megfelel? “Kuss Murphy” felkiáltással -egy jól irányzott ágyék [… Tovább]