Rácsai Róbert : Parafrázis

Egyszer megkereshetnélek.
Meg is teszem ââ?¬â?? vagy mégsem.
Sarokba szoríthatnálak,
hogy ne pusztuljak éhen.
Mert a véredet akarom.
Hogyan nyugodhatnék meg,
ha teljesen elfeledtél?
Talánââ?¬Â¦ ha megölnélek.

 

 

Egyszer megkereshetnélek.

Meg is teszem – vagy mégsem.

Sarokba szoríthatnálak,
hogy ne pusztuljak éhen.

Mert a véredet akarom.
Hogyan nyugodhatnék meg,

ha teljesen elfeledtél?

Talán… ha megölnélek.

 

Szenvedj csak, mert szenvedned kell:

Hosszan és nagyon sokat!

Számold csak vég nélkül sírva

te is a hónapokat!

Dühöngve tépkedd a naptárt,

s átkozd el az éveket!
Te is szaggass ki szívedb?l
elvérz? emlékeket!

 

Azt akarom, hogy halott légy!

Bosszúszomjas angyalom
– jobb, ha hiszed – eljön érted
majd egy nem várt hajnalon.
Te pedig könnyeid között
tudd meg, mi jutott nekem:

hideg márványból faragott
szíved lett veszt?helyem!

 

Akarsz kérni, könyörögni,

vagy mondani valamit?
Szélbe szórtam a fényképed
ronggyá égett hamvait.
Égnek, földnek, csúf ördögnek
rimánkodtam, hogy fájjon!

Sír legyen a férjed, és a
magány csókoljon szájon!

 

Madár vagy. Rémült kismadár.

Repülnél, de hiába:

Örökre bezárlak téged

egy acélkalitkába.

Jégcsappá fagysz, vagy porrá égsz:
úgy lesz, ahogy akarom!

Néma, síró szoborrá válsz:
tátott szájú fájdalom.

 

[…]

 

A múlt sokáig kísértett:

a mostban nincsen semmi.

Nem akarok soha többé

Életed része lenni.

Ha elmentél, hát elmentél,

Ez a te döntésed volt:

Élj csak a rideg szíveddel,

Mely régen szívet rabolt.

 

A fájó álmok elmúltak,
s rólad sem ábrándozom.
Beléd öregedtem én is
valamelyik tavaszon.

Már nem is akarlak látni:

elmúltál, mint egy korszak.
Semmi sem maradt utánad,
csak az átható porszag.

 

Nevezd nyugodtan átoknak.

Vagy aminek akarod.

Ha visszajönnél, lelökném
a vállamról a karod.

Igazán nem is érdekelsz:

állhatsz szakadék szélén,

vagy lehetsz boldog, önfeledt…

T?lem aludhatsz békén.

 

2007-03-09 / 2009-11-11

Legutóbb szerkesztette - Rácsai Róbert
Szerző Rácsai Róbert 171 Írás
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok. Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015). Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom. Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.