Vers

Hull a hó

              Hull a hó Újszilvásra.             Hó hull a temet?re.             Együtt a volt szilvásiak             – mint tudták el?re –             alusznak, zokszavuk sincs             vad szélre, zord id?re.             Hull a hó, puhán tapad             annyi keresztre, [… Tovább]

Egyéb

paródia

  (ma megtudtam, hogy veszik az egészet, és mindenkire jut majd egy pillantás, csak azt nem hiszem, hogy szempont is lesz a pillantáshoz, ami már érték- ítélet, s ami fölfedi néz?jét)   (elhiszi valamelyikünk, hogy volt ki?zetés; avagy folyamatos az [… Tovább]

Vers

Viasz

Elengedtelek!A hétköznapok ágyasa lettem.Veled szárnyalva,mögöttem mindent felégettem. Viasz angyal…Elolvadtama nap melegét?l.Eltorzultan merevedtem újraha utolért a nyugalom bosszúja. Eljött a télés újra felrepültem..Most itt vagyok a hegy lábánáldarabokra törten,mert,elengedtelek.

Vers

Gyávaságunk romjain

      Abszurd látszat, önsajnálat, hangulati guillotine, nem ünnepelt ünnep, pánik dobja lüktet,   míg kutatunk a múltban, pogány alagútban járunk, mitológiát kreálunk, sírdogálunk gyávaságunk romjain.   Puhány reggelünkből sosem lesz délután.    

Novella

Menekülés

Mélyet szív cigarettájából, s kifújja a füstöt…*   Ülök az asztalnál. Előttem borospohár, már üres. Kellemes ízű fehérbor volt benne. Magam sem tudom, hogy’ kerültem ide. Jól esne még egy pohárral — gondolom.      A velem szemben ülő, őszes úr [… Tovább]

Vers

Elégia

                                      Bogár mászik a földön, megáll hirtelen,             tekergeti csöpp fejét, valamit keres.               Restelkedem egy kicsit: nem tudom nevét,             bár ezzel csak testvéribb közöttünk a lét.               Csönd. A világ így teljes. Zeniten a [… Tovább]

Vers

Üresedik az id?ââ?¬Â¦

Üresedik az id?, ha héjamat  levetném nem látszana semmi… Magamra húzom magányom, innen úgysincs hova menni. Számban kih?lnek szavaim, ezt a lázat már kihordom lábon. Veszett kutyaként morog bennem  és vicsorog filléres magyarságom.

Vers

Celebnóta

Bár csak lehetne egy dalban,annyit mondani, hogy ez van!Vállat vonva tovább állni,ha kérdezik sem magyarázni. Annyit mondani, hogy kérem,én már annyiszor meséltem,hogy van itt ugye ez a semmi,ami valamivé akar lenni. Ezt a semmit, hívjuk énnek.Hiszen rólam szól az ének.Buta [… Tovább]

Vers

Stratégiánk

      Már minden más lesz, nincs ezelőtt, ami volt, idegen, vele szállt. Ami épült, ördögi technika része, a valót sosem érte talán. Éteri csók henye léte a b?nös, babonázta szelíd betegét, illemet vetve az ágyra, heverve szerette az [… Tovább]

Vers

Gyökerek

*       Lótva, futva, reményt remélve, Rohanok a világ csorba szájába, S nyálas bokám, ami szünnyög, Elmerül a Kárpátok aljában.   Valahogy a tisztelet kereszt, Ott ahol még tudják mi a sors, Hol műanyag giccses díszleteket nem látsz, [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XV. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *   15.   Nyolcadik nap.       A vámon — német útlevelemnek köszönhetően — különösebb gond nélkül [… Tovább]

Hírek

Botár Attila: Énekl? nyomokért

Botár Attila verseskötet-bemutatója az Ã?rószövetségben 2009. november 10-én, kedden 17 órakor.   Sok szeretettel hívjuk a kedves érdekl?d?ket, barátokat Botár Attila: Énekl? nyomokért  c. verseskötetének bemutatójára, melyre 2009. november 10-én, kedden 17 órakor kerül sor a Magyar Írószövetség székházában. (1062 [… Tovább]

Vers

Kinek mi jár

Megadom a Cézárnak mi neki jár közben Brutusról álmodom. Hús-vér vagyok, de neked, mégis, csakis a lelkemet adhatom a tisztábbikat, mit áthoztam egy más életb?l… Emlékszel? Gyöngyszem voltam, te meg a halász. Te hoztál felszínre a mélyb?l.

Vers

S mit tehetünk még?

    Gyere hozzám ma dél idején,  tele illattal,  ízzel a konyha, elég a magányból, költsük el együtt  dús lakománkat kedvvel ezért.  S mit tehetünk még? Nem lehetetlen akárha, kedvünket tölteni másba: mély poharunkban Madeira gyöngyöz? rubin ned?je töri az [… Tovább]