Nap: 2009.11.06.

              Hull a hó Újszilvásra.             Hó hull a temet?re.             Együtt a volt szilvásiak             – mint tudták el?re –             alusznak, zokszavuk sincs             vad szélre, zord id?re.             Hull a hó, puhán tapad             annyi keresztre, [… Tovább]

Elengedtelek!A hétköznapok ágyasa lettem.Veled szárnyalva,mögöttem mindent felégettem. Viasz angyal…Elolvadtama nap melegét?l.Eltorzultan merevedtem újraha utolért a nyugalom bosszúja. Eljött a télés újra felrepültem..Most itt vagyok a hegy lábánáldarabokra törten,mert,elengedtelek.

      Abszurd látszat, önsajnálat, hangulati guillotine, nem ünnepelt ünnep, pánik dobja lüktet,   míg kutatunk a múltban, pogány alagútban járunk, mitológiát kreálunk, sírdogálunk gyávaságunk romjain.   Puhány reggelünkből sosem lesz délután.    

                                      Bogár mászik a földön, megáll hirtelen,             tekergeti csöpp fejét, valamit keres.               Restelkedem egy kicsit: nem tudom nevét,             bár ezzel csak testvéribb közöttünk a lét.               Csönd. A világ így teljes. Zeniten a [… Tovább]

Üresedik az id?, ha héjamat  levetném nem látszana semmi… Magamra húzom magányom, innen úgysincs hova menni. Számban kih?lnek szavaim, ezt a lázat már kihordom lábon. Veszett kutyaként morog bennem  és vicsorog filléres magyarságom.

(Egy jó ölelésnyire vanmeghalkult otthona.)Váratlanul jöhetsz, fiam,de rosszkor nem – soha.

Bár csak lehetne egy dalban,annyit mondani, hogy ez van!Vállat vonva tovább állni,ha kérdezik sem magyarázni. Annyit mondani, hogy kérem,én már annyiszor meséltem,hogy van itt ugye ez a semmi,ami valamivé akar lenni. Ezt a semmit, hívjuk énnek.Hiszen rólam szól az ének.Buta [… Tovább]

  Biztos a halál, mondja a kocsmafelügyel?, vagy a tulajdonos, ha tetszik, és mögötte hatvanhét év tudása, persze, lehet, csak úgy érzi, könnyebb az elszámolása , mert közelebb van  sosemvárt óra , mint szeretné..   Álmaimból fon féligrágott tobozkoszorút Horányba [… Tovább]

      Már minden más lesz, nincs ezelőtt, ami volt, idegen, vele szállt. Ami épült, ördögi technika része, a valót sosem érte talán. Éteri csók henye léte a b?nös, babonázta szelíd betegét, illemet vetve az ágyra, heverve szerette az [… Tovább]

*       Lótva, futva, reményt remélve, Rohanok a világ csorba szájába, S nyálas bokám, ami szünnyög, Elmerül a Kárpátok aljában.   Valahogy a tisztelet kereszt, Ott ahol még tudják mi a sors, Hol műanyag giccses díszleteket nem látsz, [… Tovább]

Megadom a Cézárnak mi neki jár közben Brutusról álmodom. Hús-vér vagyok, de neked, mégis, csakis a lelkemet adhatom a tisztábbikat, mit áthoztam egy más életb?l… Emlékszel? Gyöngyszem voltam, te meg a halász. Te hoztál felszínre a mélyb?l.

    Gyere hozzám ma dél idején,  tele illattal,  ízzel a konyha, elég a magányból, költsük el együtt  dús lakománkat kedvvel ezért.  S mit tehetünk még? Nem lehetetlen akárha, kedvünket tölteni másba: mély poharunkban Madeira gyöngyöz? rubin ned?je töri az [… Tovább]