Ahogy az Úr az elején. Létezést szólni, mibe nem fér feledés, hát romlani se romlik, szivárvány se kell, mégis van, ahogy a fénytekintetből szárnyak. Csak annyi testet, min a lélek megtapadhat, egy ateista lelkifurdalása, hogy az örök megnyilvánulásban magát magával [… Tovább]
Az én zászlóm fehér zászló, Keresem, kinek meghajtsam. Színe számos volt egykoron, Legvégül csak ez egy maradt. Minden zászló fehér zászló, Fehér hajhoz, meghajláshoz, Csak legyen hódolni kinek, Érdektelen régi hitek – Nem érdekel, mi volt egykor, Mostan is már [… Tovább]
Sorsot keresek Nekem mindegy Mindegyikben Találni szépet Borzalmasat Mindegyikben Találni szépet Amit nekem Meg kell még élnem Sorsot keresek Magam képire Gyúrni egyetlen Hetedik napra Besegíteni Mi istennek nem ment
Mindentől tiltanak mi jó, tűzre, vízre vigyázzatok, vagy fiatal, öreg leszel, bármit teszel, majd nem leszel, sörre, borra vigyázzatok,meleg, hideg kockázatos, annyi fölös tanácsadó, habba vesző okoskodóbiztos, ami benned dalol, nem ami a tőkén billeg, nem, mit kicsinál az illem, nem amin csak másnak haszna, mértékkel élj, lángra kapva, amikor [… Tovább]
Oly nehezen tanultam meg a nevedet. Talán még az előző nevekből jött ember volt a fontosabb, kikből lehetek. Akikből mindből lettem, ki tudja, oly nehezen tanultam meg a nevedet.
Mi az, mi nem politika? Szerelmesed szemén a bánat, Öröme a viszontlátásnak, mi az? Népesedéspolitika. Vagy vegyük példának, ha még Fejedben van saját gondolat, Öröme az eredetiségnek, mi az? Már régen megdolgoztanak. Nem kell eredetiség, elég, ha vagy, mindenki volt [… Tovább]
A halakból addig tolták, csak elérte már a bakot. Szülei félig szülei, mert a szülők a holnapok. Ünnepeljük, elmeséljük, kibeszéljük, mi bennünk jó, készülődünk, díszítgetünk, hol van már a tavalyi hó. Minden gyerek megváltónak jött e zűrös, szép világra, [… Tovább]
Ó, én szita vagyok, kin fönnakad az emlék, aztán hordom növő zsákom könnyedén, és egyszerre súlyát érzem karácsonynak, hol a születés, az istenillat, gyertya, fenyőtű, az életvégi izgalom, hogy meglegyen a gyermek; kikutatva megannyi szekrény, rejtek, szégyen szemem lesütve, kiűzve [… Tovább]
Nevem Hamlet és túlsúlyos vagyok, harmincéves és kissé túlkoros, de Wittenbergben másként jár agyam, s az föl nem tűnik senkinek, csak itt, mert Dániában tikkad, mert kövér, s atyja távol tartja kormányzástól, hiába is az ízlés tüköre, hiányzik a [… Tovább]
Az nem úgy van ám, eltervezed, aztán lesz apád, anyád, fiad – nem úgy van az. Előbb van ez is, az is, de te alig még, aztán megteremsz, magad teremtesz – nélkülük – szülőt és gyermeket, mondják: szép életed, de [… Tovább]
