szemében magamat látom
Jó Anyám
hitemet
elszántságomat
tíz magzatot táplált szíve alatt
elsőszülöttként megéltem
két kisebb testvérem hiányát
néha a szívem majd megszakad
zavarba hoz tekintete
szelíd nyugalma
Jó Anyám
próbálom kifejezni hálám
de hangom elcsuklik
festékbe mártom az ecsetet
őszinte tiszteletem
a vásznon elevenedik
a beszűrődő napfény
fehér selyem ingére omlik
Jó Anyám
Ön tündököl
vékonyka arcán lágyabb a mosoly
kínzó fejfájásom is enyhül
tiszta lelke elvarázsol
Münchenbe indulok
az akadémiára Kaulbachhoz
tudásvágyam olthatatlan
jól ismer Anyám
örökül kaptam
szeretetétől gazdagon
ecsettel és lélekkel adózóm
Orlai Petrich Soma: Anyám, 1850-es évek, 60*46,5cm, Magyar Nemzeti Galéria
Legutóbbi módosítás: 2024.03.11. @ 17:34 :: Serfőző Attila
