Hallgasd meg!
Te csak ültél mozdulatlanul
és nem érdekelt, hogy megfogtam a vállad
és láttam a könnycseppet is a szemed sarkából
amint méltóságteljesen elérte az állad.
A remegő száj, mely néma szóra nyílt
és én értettem mindent, az utolsó fohászt,
mielőtt csendesen becsuktam az ajtót,
még hallottam a zajt,
de nem tudtam, mit csinálsz.
Aztán csend lett.
Másodpercbe sűrített évtizedes csend,
a halálraítéltnek kijáró sikoltó magány,
a deszkákon a lámpák egyszerre kihunytak.
Na ekkor léptél ki a színpad ablakán.
A dobpergés a porondon,
az ég felé forduló üveges szemek,
gonosz lelked mind fekete holló távozott,
de ottmaradt utánad néhány gyerek.
A bohóc meghajolt, a műsornak vége,
a tapsvihar helyett csak a szél süvít,
és mint Ágnes asszony a patak vizében,
bohócunk mossa véres rongyait.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Adminguru
