Vers

Fest?khöz

Képes csodálkozás – talán életnek hívják.     Akvarellek – Szotyory Lászlónak   A kezdetekre úgy utal a rózsa, mint a végre, és mindent tud, mert hervad, ha ránézel, mint az égre – csodálkozásod maggá gy?ri, hordja, ég és föld [… Tovább]

Humor

Siegfried Bácsi

         Hosszan id?zök az ajtaja el?tt, miel?tt benyitnék.      – Miért pont én?… – morgom, majd egy hangosat köszönök: – Guten Abend, Onkel Siegfried!      Az öreg rám se hederít, az ágya mellett áll, és a párnáit igazgatja. [… Tovább]

Vers

Megőrizlek magamnak

    Éji szirének hívogató dalára, táncolva süllyednek el, az estben megfáradt csillagok. Hajnalcsíkokat hasít a bíborég,  réseket feszít a zajtalan világra,  a fény némán ömlik arcunkra, levetkőzik a csend bennünk, s ruhátlan kúszik szét körülöttünk…   …csak az ujjam [… Tovább]

Vers

Visszanézek…

Szeretném újra alakítani !     Az élet vizes homok, mikor ifjan a kezedbe fogod. Formálod, alakítod, éveken át. Öntözöd könnyekkel, szárítod mosolyoddal. Végül kiszikkad, s nézed, mit sodor a szél, mi száll ott… Aranypor az, ami az életed volt… [… Tovább]

Vers

Börtön

    Ülök rács közt, hideg földön, Dermeszt a messzi, messzi hon, Megsz?ntél már engem szeretni, Feloldotta rabságom az otthonom. Magány pásztázza elmém – b?nköteg, Kínok árnyát érzem benned – szenvedek. Nem-tudommá alakul a perg? id?köteg. Kint az otthon hangaszálán [… Tovább]

Esszé

Évszakváltás

Az élet szép, csak észre kell venni!     Naptárunk lapja ismét kevesebb lesz eggyel. Vége az augusztusnak, itt az ?sz, az újabb évszak. Miért van az, hogy fanyalogva gondolunk az “emberes” hónapokra? Tény, hogy jöttükkel h?vösre, es?re, ködre, hidegre, [… Tovább]

Vers

Utolsó kívánság

    Takarómon még átragyog a fény, de könny ömlik keblemből s fájdalom pettyezi törékeny bőrömet.   Ölelj meg éjszaka, csókolj meg éjszaka, férfi-vétkeiddel csipkedd meg mellemet, hogy ajkad közt legyek, görcsben, megizzadva, vérem megalvasztva, melled a mellemen, verítékben vacogva, [… Tovább]

Vers

Csillagemlék

Elvehetnek tőlem. Rámsüthetnek bármilyen bélyeget. Csak felidézem e délutánt…   Az égből szikraeső hullik, sárga, piros, sötétlila csillagok és sok-sok fehér. Fényporában mezítláb, egyenes derékkal járok, a Te szemeddel látom a Világot, és most visszamosolyog minden ember.