Nap: 2008.10.23.

    Esik. Olyan messze vagy. Fát vágsz… vizet a kútból… Nekem ma a csend marad. Száraz kenyér az útról.   Esik. Nem hallom hangodat. Tán nincs is. Megnémultál. Mikor legutóbb láttalak Énekeltél a kútnál.   Esik. Én egyre távolabb. [… Tovább]

    tenyér – hatalmad emlékgy?r?i szövik át napom lágy fonállal, meleg es? kopogása öleli most is arcom abba a nyári napba menedékül nélküled is, melyet bel?lre eltehetek kapaszkodni beléd, egyetlenem   hány nap – éj telt el nélküled, hány [… Tovább]

(ébredés) (tavasz)       Akár a baglyok   (ébredés) Egy nap a föléd hajló csendre riadsz, s mintegy emlékként – kisz?röd bel?le a megcsalt szeret?k énekét. Hallod a fogadkozások ?szinte szóit, a kristálytiszta egyértelm?ségeket, testek együtt lélegzését; és a [… Tovább]

    Szám?ztek bennünk jogos jussunktól, reszkettek a melenget? anyai kezek, elbódított lelkek ébredtek álmukból, Babilon ércszobra végleg megrepedt..   ?k utcakövet törtek fejvesztve, remélték az aszfalt elbírja hitük súlyát, de az árulót nem feszítették keresztre, s erényt kovácsolt gyalázatból [… Tovább]

Unokanővérem későbbi naplórészlete alapján.*     Zörgő leveleket vitt az őszi szél. Emberek egymásnak titkokat súgtak. Gyermekcipők zörgő levelek között… Különös volt az ősz, a csönd. Mindenki hallgatva ment. Hűvös volt a levegő, az élet. “Szabadság lett!” – iskolában mondták. [… Tovább]

amelyekre eddig még nem találtak ki fogalmakat   A kovács is hevül az izzó vas melegétől. De mi e valószerűtlenül hűs, és műanyag érintésű, higiénikus terem kórház-fehér légterében, mégis mitől izzadunk? A mi szavunk nem hallható, legalábbis a legfontosabbak, amelyek [… Tovább]