El kell mondanom, bár nem szokásom, ma fáztam, rázott a hideg a tornácon, hol örök idők óta nyár van, részletezhetném, minek. A könnycsatornákból zizegve hulltak alá rőtvörös, száraz falevelek, meleg vizet ittam, sok cigarettával, s bevillant, többé nem [… Tovább]
mindig ismertelek, nem vitás, hisz semmit nem kellett mondanod, és hiába lopózol észrevétlen, nesztelen át a hátsó udvaron, mert érezlek, hiába nem vagy itt, tudom mikor forró a szád, s hogy belém csókolnád érző lelkedet, és velem [… Tovább]
Maga nem tudja, mi van az élettel, és nem tudja, milyen itt fent a földön. Maga folyton a másvilágra gondol, s a halálra, ami lentr?l följön. Gy?lölettel néz, ha életr?l beszélek, és halkan szól, hogyha nem félek, (gondolja, [… Tovább]
?szvégi langyos esték után, a másnapi feltámadásig… pörögnek a száraz falevelek, semmi sem az, aminek látszik. Az utcák fénye kissé megkopott, elálmosít az égnek tompa kékje, fehér borom is megfogyatkozott, beköltözött lelkembe a béke. Fakó vállamon fogak fehérje, villanás az [… Tovább]
Nem kérek. Nem kell. Megtarthatod,szememb?l halkan folynak a napok,homlokom mögött szúnyograj zizeg,nem hoztál semmit, azt is elviszed.Hiába minden, lehullt a zöld levél,zárkámban tavaszra nyár, ?szre tél,foghatod, viheted ajánlásaid,figyelem a szavak hulló szirmait.Nem értelek. Hangosan nevetsz.Pillantásoddal mélyre eltemetsz,keréknyomomból kizökkenhetek,az irány úgyis [… Tovább]
A zuhanást már jól ismerem,a földet még nem értem el,miel?tt szétloccsanna agyam,s miel?tt végleg elvérezem,lélegezni kell, jó mélyeket,fontos a ritmus, ez tanács,és rugaszkodni, mereven el?re,lengjen a kar, lóduljon a láb,s a fej újra el?re tör. A zuhanást már jól ismerem,zöld [… Tovább]
és egyszer újra rám találsz tán… az ölelés az élet végtelen alkotni vágytam hát kitaláltalak fekszel a párnán ajkad vértelen elringatom az álmos vén nyarat esedezem hogy eltemesselek (ablakom előtt megint a vadlovak) mint koszos göncöt levethesselek és egyszer újra [… Tovább]
Jöhetett volna bátran. Tudta, mindig várom, akkor még nem láthattam: nyála lefolyt a szájon, macska-egérjáték, futottam körbe-körbe, akkora volt a lelkem, belefért fél vödörbe. A szív maradt csak bennem. A lélek egyre vágtat. Kifolyt a kamrákból a genny, [… Tovább]
Ma már tudom. Csak szeme kékje,csak az lehetett, ami bevontahomállyal élénk tudatomat.Ha megérteném, kihajnalodna.Bár néha a játék kegyetlen,nagyot hasít a képzeletben,összezúz frappáns álmokat,játszani szeretnék mégis, sokat,mert áldásos fenn a nyeregben,látni onnan, ki szenved szebben. És néha, néha, képzeletben,belepusztulok, de nem [… Tovább]
Csak veled érzem, élek, s meghalok, szalad az idő és minden délibáb, rohanok utánad puszta mezítláb, nyílt vízen nem oltja semmi szomjamat. Egy hang vagy bennem, őrült látomás, csak hang a másik oldalon, érintés, álmodozás, test és lélek, [… Tovább]
