Placskó Lajos Szerző
Vezetéknév
Placskó
Keresztnév
Lajos
2 év Nincs Komment

Kedvenc szinészemnek, egyben lányomnak Emesének.

 

 

 

 

Ködből köpenyt kerekítek,

Kezembe görcsös botot veszek;

S a nagy Prospero leszek!

 

Hangot adok holt költőknek,

Testet, sosem volt hősöknek;

Ókori hérosszá leszek!

 

A szobornak mozdulatot,

Tohonyának fricskát adok;

Már Pygmalionná leszek!

 

Folyik szavam apadatlan,

Szárnyatlan repülök magam;

Most Puck úrfi a nevem!

 

Engem nézel, s nem engem látsz,

Nézz magadba, tán megtalálsz!

Mert a színész vagyok!

 

 

 

 

 

2 év 2 komment

 

 

Elment, de itt van.

Saruban sétál, de hol?

Hol volt, holt nem lesz!

 

 

 

2 év Nincs Komment

 

A sötét piktor

 

Az est korommal

Fest. Holdsugárral fényt ad

A lényegesnek.

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Nap bíbor lángja pirkad,

Menekül az éj.

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

Meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

2 év Nincs Komment

 

 

 

A szivárványt már nem keresem.

Porossá lett az életem.

Bevonta a korom pora.

Aki bánja, lelke rajta!

Kérditek, hogy mit várok még?

Szeretni békén, míg kék az ég.

Új ösvényt, lombot, kis patakot.

Nem azt, mi már rég elhagyott!

Imádni tovább a természetet,

tanítani  –  mert élvezet.

Buksit tömni széppel, jóval.

 Sok-sok átadnivalóval.

Tán megmarad, talán érik!

Majd, ha az Úr előtt kérik

Számon: mit is tettem?

Tudásmagot elhintettem és – szerettem.

 

 

 

 

 

2 év 4 komment

haikukac

 

 

 

Vakká legyek, ha

Éltem úgy kívánja, de

Te vezess akkor!

 

 

 

 

 

2 év 2 komment

Súlyosan csüngnek a fürtös virágok;

Mézízű árnyat ád lilaakác.

Kékdongó döngeni jön ide már most,

Szerteszét hordja majd mézillatát.

 

Ébred a muskátli friss, üde reggel;

Jó anya: dajkálja kis bimbaját.

Harmatot csen levél, hajnali ködből,

Nap hevén nő meg a gyenge hajtás!

 

Röppen a kis méh, villan a szárnya!

Gally végen énekel cifra imát:

Víg rigó dalnoka reggeli napnak.

Szép dala mennybe száll, mond hozsannát.

Elég a pillantásod
4 év Nincs Komment

Elég a pillantásod

Elég a pillantásod

s meztelen lelkemből

lehull a kapkodva

felvett álarc.

 Miképpen mondjam, hogy

mennyire szeretlek?

Mikor eljön az utolsó

perc, s te messzetekintő

szemembe nézel, majd

– remélem ott leszel – megláthatod,

míly mélyen szeretlek.

—————————————————————————————————————————–

Kedves Lajos!  Az első sorokban van némi ellentmondás, hiszen, ha meztelen a lelked, akkor álarc sincs rajta, ami lehulljon. Másrészt pedig az álarc valamiről, nem valamiből hull le. Ha ezt valahogy fel tudnád oldani, megnézhetnénk, hogy mi legyen a folytatással. Gndold át légy szíves. Üdv: Zsó

 

 

 

 

 

 

6 év 5 komment

Erdei tó

 

Napnak tükröt tart,

s felszíne borzong, ha

szél simogatja.

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

 

Nézelődés

 

Szellő kél, nap süt,

ág rezdül, hangya fut el.

Én csak szemlélem.

 

Szellő

 

Víz tükre fodroz.

Hajad szemedbe lebben.

Moccan a lomb is.

 

Ködköpeny

 

A köd varázsol,

suttog a fényben. Ős-öreg

regéket mesél.

 

Augusztus

 

Csillagot hullat

bűvös éj. Tücsökhang a

ritmusa. Majd, csend.

 

Borúra derű

 

Felhő alól nap

fénye árad melegen.

Isten mosolyog.

 

 

Jön a vihar

 

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

 

 

Szendergés

 

Éj-anyám csillag

mintás bársony leple rám

borul. Álomszép!

 

 

Hőség

 

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

 

 

Zápor

 

Perzselő hőség.

Mint a feltörő sóhaj

ered a zápor.

 

 

Június

 

Estike illat

lebben a szélben. Jöjj hát!

Csókom idéz meg !

 

 

Szellőrózsa

 

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

 

 

Nyáréj

 

Csak csillag ragyog.

Csalogány dala hív a

hűs szabadba.

 

 

Derengés

 

Pirkad a távol,

majd hűvöset lebben a

szellő. Napfényt vár.

 

 

Pirkad

 

Fényt idézőn éj

múlik.  Ragyogást ígér

a pirók hangja.

 

 

Reggel van!

 

Felkel a nap, már

aranyujját nyújtja és

sugárral érint.

 

 

Hangulat

 

Madár dalol és

lomb susog, mégis a csend

az úr az erdőn!

 

 

Avarszag

 

Kesernyés avar

illata száll most az erdőre,

zivatar végén.

 

 

Széna

 

Fűillatot ont

a nyári lég. Meleg  szél

hozza szobámba.

 

 

Nő már!

 

Tölgyerdő lehel

pára vattát. Nap szívja.

Nő már a gomba!

 

 

Villámlik

 

Morran a hegy, már

készül az útja nyári

viharnak. Zuhog!

 

 

Estike

 

Cseppnyi virágom

Oldja az éji homályt:

Estike illat!

 

 

Augusztus

 

Forró a lég még,

A haldokló nyár hangja:

Tücsök pirregés.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Napbíbor lángja pirkad,

Menekül az éj.

 

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

Meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Holdfolyó

 

Holdfolyó önt fényt

a rétre. Színezüstöt

az éj kékjére.

 

 

 

 

 

 

6 év 4 komment

Kérdés

 

Megállsz-e egy kő

előtt, hogy megsimítsd és

csodáld alakját?

 

Tavasz

 

Tavasz lábnyomán

fehér, sárga virágok

nyílnak. Csodálatos!

 

 

Tavaszvárás

 

Jöjj! Hints virágot

kint és bent a szívekbe,

örömet végre!

 

Szellőrózsa

 

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

 

 

Júniusi éjjel

 

Nyár pörzse hűl az

esti záporral. Frissít.

s a vágy lángja kél.

 

Lestem

 

Bagoly bújik a

fatörzshöz. Titokmadár.

Csendnek ad hangot.

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Tóparton

 

Vízszagú éjen

kezed kezembe rejtem,

loccsan a homály.

 

 

Jön a vihar

 

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

 

Születés

 

Hajnali párát

lehel a hegy. Majd fölé

mint felhő lebben.

 

Hőség

 

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

 

Érik…

 

Súlyosan hajlik

az ág. Egy hajtáson hoz

öt málnaszemet.

 

Vén fám

 

Diófa áll a

perzselő napban és ont

illatos árnyat.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

Elcsendesedve

 

Hátam vén fának

vetem. Arcom nap süti.

Lelkem Istené.

 

Vén fa

 

Kéregbőrén év

évre metsz ráncot. Százéves

varázsos táltos.

 

Famatuzsálem

 

Ó, mit láthatott?

Róla szellőbárd zeng dalt,

lomblant kíséri.

 

 

Ébredés

 

Hajnal vacog a

dermedő csendben, ködöt

lehel az erdő.

 

 

Oszlik a köd

 

Nap faragja ki

a ködből a tájat. Hegy

emeli fejét.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Nap bíborlángja pirkad,

menekül az éj.

 

Szürke…

 

Szürke köddel óv

a föld. Titkot rejteget:

kedvesem jön-e?

 

A pillanat

 

Párába burkolt

erdő. Fenséges szarvas

lép elő. Csodás!

 

 

Ég csapja…

 

Ég csapja csepeg,

kint megkoppan az eresz

Frissül a föld már!

 

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

 

Augusztus

 

Forró a lég még,

a haldokló nyár hangja:

tücsök pirregés.

 

 

Októberben

 

Dermed a hajnal.

dérgyöngyöket dajkál a

remegő fűszál.

 

Ősz

 

Őszi harmat hull.

Súlya alatt szakad a

gyöngyös pókháló.

 

 

Búcsúztató

 

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

 

 

Álmomban…

 

Álmomban őszi

tájra varrtam hópaplant.

Szunnyad már hegy, völgy.

 

 

November

 

Köddel terhes lég,

ólomszürke ég. A szél

a télről regél.

 

 

Téli hangok

 

Nyúl fut el, madár

reppen. Fákról hó potyog,

és a tél az úr.

 

 

A cser télen

 

Száraz ágon szél

zörget barna levelet.

Rideg téli hang!

 

 

Tél

 

Szélhangon jajong

az erdő. Riadtan várja

tavasz melegét.

 

 

Patak télen

 

Nem alszik a jég

alatt. Száz formát csillant s

fecsegve folyik.

 

 

 

Téli hangulat

 

Kénsárga lámpák

vetnek a hóra pásztát

fényfirka készült!

 

 

 

Múló kincs

 

Zúzmarakristály

csillog, ragyog, szikrát vet.

olvadó gyémánt.

 

 

Fagypont alatt

 

Roppan a hó és

Pattan a fákon az ág.

A fagy parancsol.

 

Panasz

 

Nincs rügy, nincs levél!

Sóhajt, nyögi az erdő.

Varjú felel: kár!

 

 

Téli kincs

 

Ablak loccsantja

aranyát a hóesés

ezüstjeire.

 

 

 

Gyász

 

Hóban gyászolt nap.

Fagymarokban az erdő.

Jeget síró fák.

 

 

 

Decemberi ékszer

 

Zúzmara csillan,
dermed a fákon. Múló
ékkő-ragyogás.

 

 

 

A tél szava

 

Hótiszta hangon

szólal a tél most. Dermedt

madarak félik.

 

 

Fagy úr

 

Ha roppan a hó,

félve riad a világ,

dermed az élet.

 

 

Alszik

 

Hóba lepett a

fagyteli éj. Csillagok

őrzik az álmát.

 

 

Havazik

 

Hó hull suhogva.

Fenyőrigók ülnek már

a dermedt fákon.

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Napkelte télen

 

Éj jege marta

táj színesen tündököl

újra, ha nap kél.

 

 

 

 

 

6 év 4 komment

 

 

Jazz

Húr peng, érc recseg,

dob dobban, klarinét sír,

ritmus énekel.

 

 

Magyarként

 

Parányi népem

nagyságán át semminek

érzem magamat.

 

 

Kicsiben

 

Cseppben a tenger.

Így látod egy tettedben

egész életed!

 

 

Gyerekjáték

 

Mosoly önti el

arcodat, ha gyermeket

játszani látsz.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

 

Intés

 

János bogarat

meg ne ölj! Mert Isten fénye

alszik ki vele.

 

 

Álmodtam

 

Az est árnya a

csend lebbent szobámba és

lágyan betakart.

 

 

A sötét piktor

 

Az est korommal

fest. Holdsugárral fényt ad

a lényegesnek.

 

 

Majd

 

Létem – mint évek –

percekké, porrá, magam

emlékké válok.

 

 

Játék

 

Pattog a labda

apró kéz ami kapja:

gyermekem játszik.

 

 

Szomjúság

 

Éget a hőség.

Csillanó víz a vágyam,

harmatos pohár!

 

 

Lepketánc

 

Élted csak röpke

lepke röpte! Élj hát, mert

lehull a hímpor!

 

 

Harangszó

 

Hangja széllel száll.

Kíséri születésed,

És temetésed

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Fáradok

 

Fáradok. Messze

Még a megváltó halál.

Meddig kell bírnom?

 

 

Természetes

 

Éltem éltedbe

Fonódik: természetes,

Mint a légvétel.

 

 

…és vége!

 

Minden gyerekem

Helyét, párját találta.

Rám nincs már szükség!

 

 

Édesapám képéhez

 

Kopott fotódba

Bújtan rejted jövőm

Csak múltból nézel

 

 

Lányaim…

 

Lányaim látva,

Bajaim elfeledem,

Gondom nevetem.

 

 

Hála

 

Köszönöm, Uram,

Hogy ajándékom ez a

Három csodás lány!

 

 

Sínek

 

Sínpár alattam

Lányaimtól visz haza.

Már fáj hiányuk!

 

 

Sínek II.

 

Zakatol, pattog,

Repít a vonat. Minek?

Újabb magányba?

 

 

Karácsonyom

Nekem most három

Leányt hozott a szent éj.

Köszönöm, Uram!

 

 

 

Placskó Lajos Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.