Placskó Lajos : Természet és pillanat… (haikuk)

Kérdés

 

Megállsz-e egy kő

előtt, hogy megsimítsd és

csodáld alakját?

 

Tavasz

 

Tavasz lábnyomán

fehér, sárga virágok

nyílnak. Csodálatos!

 

 

Tavaszvárás

 

Jöjj! Hints virágot

kint és bent a szívekbe,

örömet végre!

 

Szellőrózsa

 

Szellőrózsa leng,

szirma kereng a szélben.

Alá hóként hull.

 

 

Júniusi éjjel

 

Nyár pörzse hűl az

esti záporral. Frissít.

s a vágy lángja kél.

 

Lestem

 

Bagoly bújik a

fatörzshöz. Titokmadár.

Csendnek ad hangot.

 

Szép napot!

 

Isten tenyerén

meleget fénylik a Nap.

Újul az élet.

 

Tóparton

 

Vízszagú éjen

kezed kezembe rejtem,

loccsan a homály.

 

 

Jön a vihar

 

Levél libben, gally

rezdül, ág hajlik, lomb sír,

zúg, zokog az erdő.

 

Születés

 

Hajnali párát

lehel a hegy. Majd fölé

mint felhő lebben.

 

Hőség

 

Perzselt fű zizeg.

Reszket remeg a lég is,

mert tombol a nap.

 

Érik…

 

Súlyosan hajlik

az ág. Egy hajtáson hoz

öt málnaszemet.

 

Vén fám

 

Diófa áll a

perzselő napban és ont

illatos árnyat.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

Elcsendesedve

 

Hátam vén fának

vetem. Arcom nap süti.

Lelkem Istené.

 

Vén fa

 

Kéregbőrén év

évre metsz ráncot. Százéves

varázsos táltos.

 

Famatuzsálem

 

Ó, mit láthatott?

Róla szellőbárd zeng dalt,

lomblant kíséri.

 

 

Ébredés

 

Hajnal vacog a

dermedő csendben, ködöt

lehel az erdő.

 

 

Oszlik a köd

 

Nap faragja ki

a ködből a tájat. Hegy

emeli fejét.

 

 

Hajnal s reggel

 

Holdezüst folyik

Nap bíborlángja pirkad,

menekül az éj.

 

Szürke…

 

Szürke köddel óv

a föld. Titkot rejteget:

kedvesem jön-e?

 

A pillanat

 

Párába burkolt

erdő. Fenséges szarvas

lép elő. Csodás!

 

 

Ég csapja…

 

Ég csapja csepeg,

kint megkoppan az eresz

Frissül a föld már!

 

 

Hajnal

 

Lobban a Nap. Már

messzire űzi az éj

rideg homályát.

 

Augusztus

 

Forró a lég még,

a haldokló nyár hangja:

tücsök pirregés.

 

 

Októberben

 

Dermed a hajnal.

dérgyöngyöket dajkál a

remegő fűszál.

 

Ősz

 

Őszi harmat hull.

Súlya alatt szakad a

gyöngyös pókháló.

 

 

Búcsúztató

 

A nyarat az ősz

száz színnel siratja. A

tél gyásza fehér.

 

 

Álmomban…

 

Álmomban őszi

tájra varrtam hópaplant.

Szunnyad már hegy, völgy.

 

 

November

 

Köddel terhes lég,

ólomszürke ég. A szél

a télről regél.

 

 

Téli hangok

 

Nyúl fut el, madár

reppen. Fákról hó potyog,

és a tél az úr.

 

 

A cser télen

 

Száraz ágon szél

zörget barna levelet.

Rideg téli hang!

 

 

Tél

 

Szélhangon jajong

az erdő. Riadtan várja

tavasz melegét.

 

 

Patak télen

 

Nem alszik a jég

alatt. Száz formát csillant s

fecsegve folyik.

 

 

 

Téli hangulat

 

Kénsárga lámpák

vetnek a hóra pásztát

fényfirka készült!

 

 

 

Múló kincs

 

Zúzmarakristály

csillog, ragyog, szikrát vet.

olvadó gyémánt.

 

 

Fagypont alatt

 

Roppan a hó és

Pattan a fákon az ág.

A fagy parancsol.

 

Panasz

 

Nincs rügy, nincs levél!

Sóhajt, nyögi az erdő.

Varjú felel: kár!

 

 

Téli kincs

 

Ablak loccsantja

aranyát a hóesés

ezüstjeire.

 

 

 

Gyász

 

Hóban gyászolt nap.

Fagymarokban az erdő.

Jeget síró fák.

 

 

 

Decemberi ékszer

 

Zúzmara csillan,
dermed a fákon. Múló
ékkő-ragyogás.

 

 

 

A tél szava

 

Hótiszta hangon

szólal a tél most. Dermedt

madarak félik.

 

 

Fagy úr

 

Ha roppan a hó,

félve riad a világ,

dermed az élet.

 

 

Alszik

 

Hóba lepett a

fagyteli éj. Csillagok

őrzik az álmát.

 

 


Havazik

 

Hó hull suhogva.

Fenyőrigók ülnek már

a dermedt fákon.

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Napkelte télen

 

Éj jege marta

táj színesen tündököl

újra, ha nap kél.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.