/Kép: Ruzsa Dániel felvétele/ Minap kószáltam a rétentarka kis virágok között,lábam alatt dőlt selymes fű,lelkembe béke költözött.Mintha függöny ereszkedne,pára lepte el a tájat,s belefacsart a lelkembe… láttam két kicsi lábat. Bukdácsoló kisgyerek én,futok visongva, nevetve,virágtól – virágig csábít,csalogat [… Tovább]
Megzenésített vers. Elhangzott további megzenésített versemmel 2014 június 28 Egerben A Kaláka fesztivál keretében: Előadta :Karády István Az ajtó nyitva van Koosán Ildikó Kereshetsz, már nem érdekel, Holnapra emlék sem leszel, Eldoblak, mint egy rossz ruhát, Nem verhetsz [… Tovább]
Messze mentél, s nincs már több idő. Olyan lett a világ, mint az az este, mikor éreztem… egy tarka lepke elszállt merengve, rebbent a függöny, de csak mintha, emlékszem, akkor is sírt a tinta tollamból. Nyílt az [… Tovább]
Egy tojás kellett, liszt, meg só, szemernyi, utána eggyé gyúrni, kisodorni, jó maradásra deszkalapra tenni, hogy kellő időt tudjon nyugovolni, meg anyám, aki bírta az egészet, s oda se nézve csipkedte darabra, az éhes tészta édes örömé lett, a [… Tovább]
Időközben elhunyt édesanyám ellen, akit a csontrák ártatlanul vitt el, vádat kell beadnom, most, hogy felnőtt lettem. Szólhatott volna, hogy egyedül voltam, és ha ő távol lesz, újra magam leszek, de nem szólt, csak becézett, ringatott engemet, s [… Tovább]
Már gyermekkoromban is bátran a Napba néztem ’s míg bárányfelhőkkel dominózott apró ujjam, úgy tudtam és hittem; a fénytől nincs miért félnem ’s megtehetem, hogy álmaimat sötétbe bújjam. Azóta már világosabb a teremtés terve – láttam gyilkos tüzű [… Tovább]
<span style="
<span class="userCon
<span style="font-size: medium; font-family: arial, helvetica, s
A szívemben van egy virág, Egy kis virág dobog bennem, Elénekli kedves dalát, Kedves dalát elültettem, Eldúdolja szép énekét, Szép énekét, „Hol az a rét?” Talán egyszer elmeséli, Elmeséli az életét. Dobog, dobog, dobog bennem, Virágos kert az [… Tovább]
kigombolt kabátban vágok neki az éjnek botorkálok megszökött írásjelek között kutatok ások nem mehetek lentebb anyám itt van mellettem félek “h betű” megvágta kezem szorító kötés a seben el ne vérezzen hitem tékozló gyermek csenevész álmok utam vége felé [… Tovább]
Ugyanaz a vonat, mint minden nap, ma mégis másképp hat rám ez az egész. Megáll az ész! Megszokott arcok jönnek sorban, valami mégis… másképp van. Mások a tekintetek, mindenki rám nevet. Mi történhetett? Mosolyog a világ. [… Tovább]
Színükre eszmélő lombok felett fényesedik az ég. Kapásból eleresztem az álom visszaugró képeit. Zajok seprik a csendet, hangraforgó minden, mi él. Helyettük ragadnom meg a csöndbezárandó szépség pillanatát. Ha kép, ha vers: hasson, gyarapítson, ellenálljon [… Tovább]
Amilyen gyorsan jött a zápor, ugyanolyan gyorsan rohant tovább Böhönye felé. Csak annyi ideje volt, hogy futtában végigverje a piacot. Na meg viccből kifordított néhány esernyőt. A Zöld Bika csaposa, nem csoda, hogy boldogan mérte a fröccsöt, mert pillanatok [… Tovább]
Ha lehetnék, lennék neked Pillanatnyi időd, tered, Agyadban egy gyors mozzanat, Illúziódból a smaragd, Pupilláidra lágy szemhéj, Kedvenc csillagodnak ez éj, Arcodon a mosoly ránca, Kedvedre a derű tánca. Puha párna lennék neked, Hogy majd este rám hajtsd [… Tovább]
Bálint Endre: Kőmadár ( 1952) olaj, vászon Az idő; madár a téren, tegnap siklott – ma kövülten áll, szobám ajtaja fölött fészket rombol a halál. Napjaim rég elvirultak, de egy holdkóros fény még földereng, s a felhasadt [… Tovább]
Az utolsó pillanatban jelenti be magát,amikor már tükörbe nézni sincs erőnk,nemhogy visszább állítani az órákat,hogy életünk romjait, mint a puzzle-darabokat egymáshoz illeszthessük.A látszat kedvéért legalább. Mert nagy a rendetlenség bennünk már megintEmlékeink folyója visszafelé áradva cipeliíratlan terhét, a [… Tovább]
Kellemes napfény áradt szét a parton, a Balaton hullámai finoman verdestek. A sétány mellett már gyülekeztek a családok, napozók, lassan megindult a szokásos pörgés. Eszter minden reggel kisétált ide. Hosszú, szőke haját kontyba kötötte, egy szimpatikusan csendes helyen lepakolta [… Tovább]
Emberi színjáték, Magyarország, XXI. század. Mert a Nagy Sándor telep az olyan, hogy azon átszalad mindenki. Mindenki, aki valamelyik bevásárló központba vette útirányát Debrecenben. Annak nyugati szélén. A Nagy Sándor telepen még az idő sem úgy megy, mint más, normális(abb) [… Tovább]
Miközben Ünige napja kettős érzelmek közt telik el, körmeit is karmokká reszeli, bosszút forralva, Enikőt is kerülgeti Ámor… 68. Lefegyverezve Ünige számára nem volt termékeny az éjszakai forgolódás. Reggel még mindig ott tartott, ahol elakadt tegnap délután: az [… Tovább]
1. Micsoda őrültségeketálmodok éjjelente,s ami reggelre megmarad,mintha valóság lenne. Tapintom, érzem, ízlelemlélegzetvisszafojtva,s nekem ütődik, ami van,akárha álom volna. 2. Ki vet azután ágyat,amikor nincs bocsánat,ki sír, ha sír utánad,ki lázad, hogyha lázad? Csak Isten könyörüljön,jobbik székében üljön,jóságra megtanítson,sohase szomorítson, [… Tovább]
Alkony borult a végtelen tóra, bíborszínű vére szétfolyt vizén, s’ megült pár szitakötő íriszén, utoljára még egy apró csalóka fény, felragyogott Zeusz égiszén. Tavirózsa kelyhe titkokat rejt, összezárt szirmában alvó angyal, ringatja álmát a víz, marasztal a varázs, szépségére könnyet ejt Isten és cseppje szívet vigasztal. [… Tovább]
Fekete gyászban egyenes háton kiterítve nyugszik volt legjobb barátom Sötétszürke öltöny mellén szürke csokor zárt szemhéjak hegyes orr odafagyott vigyor Utolsókat pislog a Hold fenn az égen kezem szorongatja édes feleségem Bíborpalást takarja a kedves [… Tovább]
Foggal, körömmel… A világ ma focipálya, ahol síppal a szájában őrült bíró szaladgál. Egyiknek mindent megenged, míg másnak a szabályos gólt sem adja meg. Noha nem atomfegyver, a tizenhatoson belül a sztár felborul már attól is, ha valaki [… Tovább]
Vihar Szentivánéjjel Koosán Ildikó veszélyt jelzőn ezernyi esőcsepplampion villogott, tócsahullámok nyelték magukba a süllyedő Napot, porfüstös esőillatot kavarta a szél,- s [… Tovább]
Gondoltam, felzárkózni nyitottan sokkal jobban lehet. Kalmárok barátsága is kellett, hogy mára Casanova rejtélyes szerelmei közt elérhetetlen múzsákkal együtt teremtsem szerelmemet. De nem közösködés a líra, csak drog. Lelket emel, szít fegyelmet, olykor megajándékoz életvíz ízzel, mikor szenvednek a vágyliliomok. [… Tovább]
Ugyanaz a régi ház ( néha újravakolják ) a kátyús járdákon vizeletfoltos az aszfalt, időnként Musztafák jönnek, Rüdigerek, Kolják – a cifra nyomorúság csupán minket marasztalt. A habarcs alól kinyúlnak elvako(u)lt jelszavak, de jó kapcsolatokkal minden törvényen átjutsz [… Tovább]
Komolyan mondom, ennél egy sikoly is jobb, ami az a fajta, ami egészen csontig ijeszt, hatol. Elfáradtam. Tegnapom búcsúztat
Delacasse Bencze Erzsébet: VÁGY – akril Szent Iván éjszakán fantomok járnak, szellő motoz fülemben. Ágyam felett puha a csend, takaróm alatt örökzölden hömpölygő vágy. Sűrűsödik az est, párnámon ring képzeletem… Telistele az ég, csillagok gyúlnak máglyák hegyén. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!