Vers

Déja vu

/Kép: Ruzsa Dániel felvétele/     Minap kószáltam a rétentarka kis virágok között,lábam alatt dőlt selymes fű,lelkembe béke költözött.Mintha függöny ereszkedne,pára lepte el a tájat,s belefacsart a lelkembe… láttam két kicsi lábat. Bukdácsoló kisgyerek én,futok visongva, nevetve,virágtól – virágig csábít,csalogat [… Tovább]

Egyéb

Az ajtó nyitva van

Megzenésített vers. Elhangzott további megzenésített versemmel 2014 június 28 Egerben A Kaláka fesztivál keretében: Előadta :Karády István Az ajtó nyitva van                                 Koosán Ildikó    Kereshetsz, már nem érdekel, Holnapra emlék sem leszel, Eldoblak, mint egy rossz ruhát, Nem verhetsz [… Tovább]

Vers

Mintha

Messze mentél, s nincs már több idő.     Olyan lett a világ, mint az  az este, mikor éreztem… egy tarka lepke elszállt merengve, rebbent a függöny, de csak mintha, emlékszem, akkor is sírt a tinta tollamból.   Nyílt az [… Tovább]

Vers

Csipkedett

Egy tojás kellett, liszt,  meg só, szemernyi, utána eggyé gyúrni, kisodorni, jó maradásra deszkalapra tenni, hogy kellő időt tudjon nyugovolni,   meg anyám, aki bírta az egészet, s oda se nézve csipkedte darabra, az éhes tészta édes örömé lett, a [… Tovább]

Vers

A megadás modora

  Már  gyermekkoromban  is  bátran  a  Napba  néztem  ’s  míg  bárányfelhőkkel  dominózott  apró  ujjam,  úgy  tudtam  és  hittem;  a  fénytől  nincs  miért  félnem  ’s  megtehetem,  hogy  álmaimat  sötétbe  bújjam.    Azóta  már  világosabb  a  teremtés  terve  –  láttam  gyilkos  tüzű  [… Tovább]

Vers

Dobog bennem…

  A szívemben van egy virág, Egy kis virág dobog bennem, Elénekli kedves dalát, Kedves dalát elültettem, Eldúdolja szép énekét, Szép énekét, „Hol az a rét?” Talán egyszer elmeséli, Elmeséli az életét.   Dobog, dobog, dobog bennem, Virágos kert az [… Tovább]

Vers

kitakart lélek

  kigombolt kabátban vágok neki az éjnek botorkálok megszökött írásjelek között kutatok ások nem mehetek lentebb anyám itt van mellettem félek “h betű” megvágta kezem szorító kötés a seben el ne vérezzen hitem tékozló gyermek csenevész álmok utam vége felé [… Tovább]

Vers

Illúzió

    Ugyanaz a vonat, mint minden nap, ma mégis másképp hat rám ez az egész. Megáll az ész!   Megszokott arcok jönnek sorban, valami mégis… másképp van. Mások a tekintetek, mindenki rám nevet. Mi történhetett?   Mosolyog a világ. [… Tovább]

Vers

Hangraforgók

  Színükre eszmélő lombok felett fényesedik az ég.   Kapásból eleresztem az álom visszaugró képeit.   Zajok seprik a csendet, hangraforgó minden, mi él.   Helyettük ragadnom meg a csöndbezárandó szépség pillanatát.   Ha kép, ha vers: hasson, gyarapítson, ellenálljon [… Tovább]

Novella

A szerelmes Stüszi vadász

  Amilyen gyorsan jött a zápor, ugyanolyan gyorsan rohant tovább Böhönye felé. Csak annyi ideje volt, hogy futtában végigverje a piacot. Na meg viccből kifordított néhány esernyőt. A Zöld Bika csaposa, nem csoda, hogy boldogan mérte a fröccsöt, mert pillanatok [… Tovább]

Vers

Lennék neked…

    Ha lehetnék, lennék neked Pillanatnyi időd, tered, Agyadban egy gyors mozzanat, Illúziódból a smaragd, Pupilláidra lágy szemhéj, Kedvenc csillagodnak ez éj, Arcodon a mosoly ránca, Kedvedre a derű tánca. Puha párna lennék neked, Hogy majd este rám hajtsd [… Tovább]

Vers

Fénymadár

Bálint Endre: Kőmadár ( 1952) olaj, vászon   Az idő; madár a téren, tegnap siklott – ma kövülten áll, szobám ajtaja fölött fészket rombol   a halál.   Napjaim rég elvirultak, de egy holdkóros fény még földereng, s a felhasadt [… Tovább]

Vers

FEMME FATALE

      Az utolsó pillanatban jelenti be magát,amikor már tükörbe nézni sincs erőnk,nemhogy visszább állítani az órákat,hogy életünk romjait, mint a puzzle-darabokat egymáshoz illeszthessük.A látszat kedvéért legalább. Mert nagy a rendetlenség bennünk már megintEmlékeink folyója visszafelé áradva cipeliíratlan terhét, a [… Tovább]

Novella

Nyaralók

  Kellemes napfény áradt szét a parton, a Balaton hullámai finoman verdestek. A sétány mellett már gyülekeztek a családok, napozók, lassan megindult a szokásos pörgés. Eszter minden reggel kisétált ide. Hosszú, szőke haját kontyba kötötte, egy szimpatikusan csendes helyen lepakolta [… Tovább]

Portré

Hol a menny, hol a pokol?

Emberi színjáték, Magyarország, XXI. század. Mert a Nagy Sándor telep az olyan, hogy azon átszalad mindenki. Mindenki, aki valamelyik bevásárló központba vette útirányát Debrecenben. Annak nyugati szélén. A Nagy Sándor telepen még az idő sem úgy megy, mint más, normális(abb) [… Tovább]

Vers

Érlelő

  1. Micsoda őrültségeketálmodok éjjelente,s ami reggelre megmarad,mintha valóság lenne. Tapintom, érzem, ízlelemlélegzetvisszafojtva,s nekem ütődik, ami van,akárha álom volna. 2. Ki vet azután ágyat,amikor nincs bocsánat,ki sír, ha sír utánad,ki lázad, hogyha lázad? Csak Isten könyörüljön,jobbik székében üljön,jóságra megtanítson,sohase szomorítson, [… Tovább]

Vers

Este a tónál

    Alkony borult a végtelen tóra, bíborszínű vére szétfolyt vizén, s’ megült pár szitakötő íriszén, utoljára még egy apró csalóka fény, felragyogott Zeusz égiszén.  Tavirózsa kelyhe titkokat rejt, összezárt szirmában alvó angyal, ringatja álmát a víz, marasztal a varázs, szépségére könnyet ejt Isten és cseppje szívet vigasztal. [… Tovább]

Vers

Temetés

    Fekete gyászban egyenes háton kiterítve nyugszik volt legjobb barátom                                    Sötétszürke öltöny mellén szürke csokor zárt szemhéjak hegyes orr odafagyott vigyor   Utolsókat pislog a Hold fenn az égen kezem szorongatja édes feleségem   Bíborpalást takarja a kedves [… Tovább]

Vers

A világ ma…

Foggal, körömmel…   A világ ma focipálya, ahol síppal a szájában őrült bíró szaladgál. Egyiknek mindent megenged, míg másnak  a szabályos gólt sem adja meg.   Noha nem atomfegyver, a tizenhatoson belül a sztár felborul már attól is, ha valaki [… Tovább]

Vers

Vihar Szentivánéjjel

 Vihar Szentivánéjjel                                           Koosán Ildikó  veszélyt jelzőn ezernyi esőcsepplampion villogott, tócsahullámok nyelték magukba a süllyedő Napot, porfüstös esőillatot kavarta a szél,- s [… Tovább]

Nincs kép
Vers

kutyafüle

Gondoltam, felzárkózni nyitottan sokkal jobban lehet. Kalmárok barátsága is kellett, hogy mára Casanova rejtélyes szerelmei közt elérhetetlen múzsákkal együtt teremtsem szerelmemet. De nem közösködés a líra, csak drog. Lelket emel, szít fegyelmet, olykor megajándékoz életvíz ízzel, mikor szenvednek a vágyliliomok. [… Tovább]

Vers

Kriptobiózis

  Ugyanaz  a  régi  ház  ( néha  újravakolják )  a  kátyús  járdákon  vizeletfoltos  az  aszfalt,  időnként  Musztafák  jönnek,  Rüdigerek,  Kolják  –  a  cifra  nyomorúság  csupán  minket  marasztalt.    A  habarcs  alól  kinyúlnak  elvako(u)lt  jelszavak,  de  jó  kapcsolatokkal   minden  törvényen  átjutsz  [… Tovább]

Vers

Szentivánéj

Delacasse Bencze Erzsébet: VÁGY – akril       Szent Iván éjszakán fantomok járnak, szellő motoz fülemben. Ágyam felett puha a csend, takaróm alatt örökzölden hömpölygő vágy. Sűrűsödik az est, párnámon ring képzeletem… Telistele az ég, csillagok gyúlnak máglyák hegyén. [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Fény lettem

Fény lettem. Szélben táncoló. Ím, bolyongok a sötétségben, engem gyászolók gondosan betakaró árnyéka is rám vetődik. Testemet egyre könnyebbnek érzem, velem most valami új kezdődik.   Fény lettem. Égbe vezető lépcsők temető csendjében alig pislákoló, –         itt nem egyértelmű… mert [… Tovább]

Vers

Sörön következő szonett

  naphosszat földet művelsz vagy gyereket,fejedben versenyt kattogó kerekek,estére lerogy a láb: nini, vébé!ugrik a csatorna, csacsog a tévé,olcsó közhelyszínrajz – kollektív magány,az utcán autó tép, tuc-tuccol, vagánysrácok lehetnek, csak hajrá, go! go! go!olajos tócsában csillan harsogónaplemente; de mondd, a [… Tovább]

Vers

Rólad álmodom

      Rólad álmodom ma éjjel,elhagyott kertünk borítvaezernyi száraz levéllel,sós eső mossa a fákat. A féltés hatalmas teste,mellemre telepszik, ásít,üres csarnok csak az este,és a múlt, foltos papírlap. Emlék-szilánkok a padlón,illat-selyem végig hasadt,préselt szirmod őrzi naplóm,ma éjjel rólad álmodom.

Vers

Csend vagy kiáltás

“Látom, amint Ginsberg az Üvöltésről áttér tehénbőgésre a brooklyni egyetem professzori pulpitusán.” (Bukowski: This Dirty, Valiant Game)   Kanyarodj magadba S ha benn meghal a fény Szoríts Sion szikláiból kifaragott csendet Füledhez   Vagy visszhangzó Mezőkön vágtass Szédülj izzásba De [… Tovább]

Vers

Naiva

  A szemed mögötti csendet kémlelem, ahogy közhelyesen ordít, lassan lételem lesz a hiány, és elhiszem, hogy az én hibám, hogy nem vagy itt. Tarkómon igazság lapít és fülembe suttog.   De nem hiszek a hangoknak, ez csak szimpla háttérzaj, [… Tovább]