Böröczki Mihály - Mityka : Hengerezés

Miféle fából készült, nem emlékszem,

de éppen hogy csak elfért a szekéren,

s ha fönt is volt már, végre valahára,

a vége rálógott a saroglyára,

nem volt tanúja mélybe búvó zöldnek,

csak épp simára vasalta a földet,

s én alig vártam, fölülhessek végre,

víg súlyommal az áldás közepébe,

s míg gördülőztünk bele a világba,

a magnak eggyé tömörült az álma,

rá ügyelőztem minden intő szóra,

és perccé lassult kedvemért az óra,

vak boldogsággal bámultam az égre,

s mert Isten lágyan fölkapott ölébe,

én azt hittem, egy mesés könyvből jöttem,

és csak miattam kék az ég fölöttem,

az egész játék lett, és nagy ajándék

a föld végén a vadkörtefa árnyék,

s én most is azt a vadóc kölyköt nézem,

ki igazgyöngyöt vélt a verejtéken,

ki fölparcellázta a csodaszépet,

és poros kézzel esett az ebédnek.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.