Vers

Hajnalonta

  Még langyos, sodrókábulatban ringsz,tested sem érzed,ölel az ágy.Még szövöd álmod,ezüst fonalacsillog, s lelkedbenerős a vágy,hogy ne is ébredj.Maradj e létneksejlő pereménhold-szobádban,hol nem ér el vész,hol szabadon élsz,dolgod teszed, ésszólhatsz bátran.A fogyó sötétvilágba fordul,csörög a vekker,indul napod.Egy korty kávévaléletre kelted [… Tovább]

Vers

Requiem egy állatért

/szuperhős témában versenyző slampoetry/     Sziasztok leendő unokák, gyerekek. Ti még nem vagytok, ők már nem lesznek mire ti ideértek.Szegényebb lesz a fészek, de tágasabb lesz a világ, hogy elférjen még egy pár milliárd.Hát nesztek! Ezt hagyjuk itt nektek, [… Tovább]

Vers

Még

    Amikor hallgatsz, felfoghatatlan távolságba mész. Én meg itt ülök egyedül a torkomon akadt sóhajokkal:nem terveztelek.  Kezemben Tatjána tolla, talán valami vezeklésféle ez, szólni kell.Kellemetlen. –mondanám fennhangon, de most írok:Fáj. Még. A csönd. A mindegység. A megmagyarázhatatlan. Bennem még bolondul [… Tovább]

Vers

Kádár Kata

átirat       „Gyulainé, édesanyám, áldást kérnék, tekintsen rám! Áldást kérek igaz szóval, szívet-lelket biztatóval,   engedje, hogy Kádár Katát, aratók szép szűz leányát – édes mátkám! – el is vegyem Szent Iván nap, tűz-ünnepen!”   „Eredj, fiam, más [… Tovább]

Levél

Kászon pataka

Ma értem ide régi hazámból, régi-új házamból is. Eltiltott tőled a világ rendje? Alul maradtam? Izgalmasabb nem hinném, nélküled a világ? Nehezen. Bandukolva. Az útra léptem. Kászon* átvezet. Mint az őslényeknél, megcsontosodott, púppá nőtt nyakcsigolyám csúfítja testem. Rám hiába vártál, [… Tovább]

Vers

Fáj a szívem

        Fáj a szívem már nem nevet  Nem viselek se álnevet  Se nevemhez új álarcot  Csak amit a sors rám karcolt  Eltört lantban cseléd a hang  Mikor a dal magamra hagy  Kinn búsulok testem falán  Belül zörget [… Tovább]

Vers

Admonitum

M. Laurens ADMONITUM (intés)   Ne higgy a nyálas-nyájas Olvasónak, ki negédesen áradozik rólad, miközben úgy hiszi csak gyenge báb vagy, s legyint, mikor nem látja csak a hátad. Ne is várj tőle megértést: semennyit. Soha nem értett soraidból semmit. [… Tovább]

Vers

Rózsa

    Rózsa nyílikhóbortos szívemben,ilyenkor csakálmos rézharang szól,eltörött avén idő tengelye,zakatol a ritmus,nyomja a súly.Tövis az élet,nyesegetem,ráül a homály,mint az éjszaka.Felébred a nap,tűznek sugarai,elköszön a sötét,marad a fény,a rózsa illataszívemig ér.