Hol állsz?

saját fotó *

Hallgasd meg!

 

 

Hol állsz?

 

Anyátlan gyermek a homokozó szélén

legörbült szájjal – eszetlen rombolás.

A könnyekből épült homokvár ledőlt,

s nem maradt utána semmi más,

csak dac – és az őszinte gyűlölet,

a percenkét megálló szív szava,

a lüktető gondolat, egy néma fohász,

egy tébolyult elme bódult tudata.

A gondolat, mint egy bűvös kocka,

teljesen mindegy, merre forgatod,

csak nézőpont kérdése az élet,

s mi bűnöd van, másra is foghatod.

Rejtélyes az ablak két oldala,

a kint és bent, mint örök talány.

Itt lesz egy nőből háziasszony,

vagy útszélen álló utcalány.

A térdeplő gyermek szárnyakat kap,

vagy esetleg fejére szarvakat;

ki mondja meg, hogy melyik voltál,

és ki írta elő sorsodat.

36látogató,2mai

Szerző George Tumpeck 305 írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem

19 Komment

  1. Az Gyurikám nem elég. Hiába ismered a szavakat ha nem jól alkalmazod akkor nem étheted el azt a hatást amit szerettél volna. Na éppen ezért mondom azt, hogy aki verset tud irni az áttudja érezni a szavak érezelemkifejtő képességeit. Mert más egy szó prózában és más versben. Aki verset ir az tudja csak ezt és nemhiába tud ugy bánni a szavakkal hogy ha kell vágjanak mint a borotva és ha kell akkor lágyan simogassanak és negbékélést hozzanak az olvasónak.

Hagyj üzenetet